Hannibal Lecter olyan eleme a popkultnak, mint Drakula, tudjuk, hogy egy mocskos állat, mégis szorítunk neki valahol, mert egy finom úriember, aki csak akkor eszi meg a postást, ha az előtte lehugyozta a begóniáit. Az meg nem szép dolog, ebben egyetérthetünk. A kannibál pszichiáter történetéből most először készült sorozat, mi meg hogyvoltozunk, mert nincs jobb dolgunk hajnal fél egykor. Hullákkal, összevérzett falakkal, kissé Pink Floyd-os zenável és egy gyűrött szafarikabátban meredten bámuló kisfickóval indul az epizód, egy kettős gyilkosság helyszínén vagyunk, ahol a sürgő-forgó rendőrnépség láthatóan tudomást sem vesz a macskabajuszos fasziról, aki meg csak néz ki a fejéből meredten.
Aztán átszellemül, de annyira, hogy kizár minden külső körülményt, és úgy látja maga előtt az eseményeket, mint a gyilkos maga. Ez fasza tulajdonság, teszem azt majd ha lesz egy lányom, és arra jövök haza, hogy a lakás romokban hever, simán ki tudnám deríteni, melyik gyökér haverja hányta tele a piros kaspót. A kisfickó ennél gyakorlatiasabb, feltérképezi a gyilkos útját, közben még hátrafelé is megy, és nem megy neki egy rendőrnek sem, és még mindig nem szól rá senki, hogy az anyád úristenit, láb alatt vagy. A tettes először a lépcsőn lerohanó férjet lőtte le, majd az asszonyt, nyakon, és kikapcsolta a riasztót - ezt más sorozatokban a jóképű helyszínelők is meg tudják mondani két perc alatt, de ne kötözködjünk feleslegesen.
A kisfickó szenvtelen hangon narrálja az eseményeket, ráadásul úgy, mintha ő lőtte volna nyakon Mrs. Marlowe-t, aki viszont a lövésbe nem is halt bele, csak kicsit lebénult tőle. Azt is megtudjuk, hogy a gyilkos lehallgatta a nő telefonbeszélgetését a biztonsági céggel, és fel is vette azt, így visszajátszhatta azt a telefonról. Ügyes. Ugrunk, a kisfickó a gyűrött kabát helyett decens kockás ingben és zakóban tart előadást Quanticóban, pont erről az ügyről, de nem tudjuk meg, mi is történt a bénultan heverő Mrs. Marlowe-val, mert vége az előadásna, ráadásul megjelenik Morpheus is a Mátrixból, de most nem hoz se kék, se piros tablettát, csak beszélgetni akar Will Grahammel, mert így hívják a kisfickót.
Morpheus most éppen Jack Crawford néven fut, és akar valamit Grahamtől, akiről az is kiderül, hogy Asperger-szindrómás, ami egyfajta autizmus-lightnak tekinthető, az emberek között nem érzi jól magát, de gyufaszálakat nem tud számolni. Crawford nem sokat szarozik, és felkéri Grahamet, hogy segítsen neki egy sorozatgyilkos elfogásában, mert a kisfickó igen fejlett empatikus képességgel bír, és ha nagyon akarja, bele tud mászni más emberek bőrébe, de nem szó szerint, még csak az kéne. A gyilkos nyolc csajt rabolt el nyolc hét alatt, mindet pénteken, és egy testet sem találtak még meg. Graham irodája spártai, a falon az ilyenkor obligát nagy tábéla, rajta térkép, benne kis színes baszok, körben képek, rajtuk tökegyforma barna csajok, ez eddig szokványos, viszont a felvételek fényelése nem, olyan szép képeket kapunk még az unalmas jelenetek mellé is, hogy könnyünk is kicsordul bele.
Graham a képeket megnézve leveszi, hogy itten hét hullát fognak találni, és legfeljebb egy élő csajt, akit azt követően raboltak el, hogy megetettet a macskát. Graham szerint a tettes nem sok csajt keres, hanem egyet, csak éppen nem találja, ez érdekes. Crawford nagyon akarja Grahamet, ő viszont nagyon nem akar ebben részt venni, mert akkor emberek közé kell menni. I feel you, brother, minden reggel rosszul vagyok a négyeshatos gondolatától is. A következő snittben az utolsó elrabolt csaj szüleinek házában vagyunk, ahol két nagyon szomorú ember ül, és a lányukról mesél, mire Graham megkérdi, hogy mi van a macskával? Mert, mint elsuttogja Crawfordnak, a macska nem nyávogott a hazatérő szülőknek, tehát kapott enni - azaz a csajt innen vitte el a gaz. Crawford máris hívja a helyszínelőket.
Graham fel akar menni a lány szobájába, mert rosszat sejt, és tessék, a macska ott rinyál a lány ajtaja előtt, amiből Graham, a macska és mi is tudjuk, hogy bent van a csaj, csak a fater nem, így az ajtónyitás után sokkot kap, mert igen, a lánya ott fekszik az ágyban, békésen, csak éppen kurvára holtan. Szerencsétlen apját meg kizavarják mellőle, mert vigyázni kell a nyomokra, ez azért elég kemény, engem a kisfickó tuti nem tudna így kitaszigálni a szobából. Graham elkezdi a melót, ott áll a még javában lélegző csaj mellett, aztá ráugrik és kiszorítja belőle a szuszt, na kösz. csak nem irigylem ezt a tulajdonságot.
Szegény Graham éppen csak élvezni kezdené a dolgot amikor megzavarják, (pedig Crawford mondta neki, hogy nem fogják) jönnek a mellékszereplők szépen sorban, menten hárman is, de hogy ki kicsoda az nem derül ki, meg nem is lényeges. Az viszont igen, hogy Grahamről kiderül, nem is volt soha FBI-ügynök, csak afféle különleges tanácsadó, mert nem menne át az ügynökség pszichológiai vizsgálatán, na kösz. A holttesten vannak sebek, a sebekben meg szarvasagancs-nyomok, nahát, Graham csak int, meg akarta gyógyítani a gyökér mert ezzel a csajjal nem volt képes azt megcsinálni, amit a többiekkel, azért is hozta vissza. Egyfajta bocsánatkérésként. Csak szólok, hogy ha valamelyik troll elnézést akarna kérni, kevésbé teátrális megoldásoknak is örülök.
Graham az egész napos meló után hazafelé tart, és kis rábeszéléssel fog magának egy kóbor kutyát, amit hazavisz a többi mellé, mert ő már csak ilyen rendes, meg eleve, az emberek között szarul érzi magát, a kutyákkal viszont semmi baja. Az új eb egyébként annak ellenére, hogy látványos falusi koktél, gyönyörű. Szegény hősünk éjszakája nem alakul jól, álmában a halott lány fekszik mellette, ő meg ettől átizzadja az ágyneműt. Aztán leterít egy törülközőt és visszafekszik, fene a gusztusát. Crawford másnap ideges, hogy miért, azt nem tudom, de veri a falat, aztán megkeresi Grahamet a budiban és üvölt, nem értem miért kell ennyire túljátszani a jelenetet, Fishburne teljesen félreértelmezte a karaktert szerintem. A lényeg, hogy Graham nem tud mit kezdeni ezzel a gyilkossal, mert nem olyan, mint a többi, és ettől kiborul, így segítségre lesz szüksége. A gyilkos ugyanis érzékeny pszichopata, amilyen nincs is.
Közben a laborban a halott csaj ruháján A Kötelező Ázsiai Mellékszereplő egy fémforgácsra lel, a vizsgálat képsorai alatt pedig ugrunk egy építkezésre, ahová egy barna hajú csaj érkezik meg, pont olyan első blikkre, mint a többi, ő lesz a következő áldozat vajon? Crawford egy pszichiáterrel tárgyal Willről, és igyekszik meggyőzni arról, hogy segítse a munkáját, de a nő hajthatatlan, ő nem fog leülni vele egy szobában, mert akkor túl közel kerül hozzá, és eleve, nem is szabadna kiereszteni a terepre, mert egy ideggyenge, labilis alak. MorpheusCrawford felsóhajt, baszki, Neóval mennyivel könnyebb dolgom volt már. A holttest boncolása közben Graham szarvast lát és a csajt felnyársaló agancsokat, a gyilkos szépen felrakta a csajt rá, és kivéreztette, majd felvágta, és kivette a máját. Amit visszatett, mert a hússal baj van - a csajnak rákja volt. Kedves gyilkosunk ugyanis eszi az áldozatokat. Nabazdmeg.
A következő képen egy pasi eszik kis falatkákat nagy műgonddal, tessék szépen köszönni Lecter bácsinak. Ugrunk a rendelőjébe, ahol egy beteggel foglalkozik hótt unottan, és csak akkor látszik valami érzelem az arcán, amikor a csávó egy taknyos zsebkendőt tesz le a makulátlan üvegasztalra. Egy hatásvadászabb sorozat itt bevágna egy álomképet a kibelezett páciensről, de Fuller visszafogta magát, így csak Lecter arckifejezéséből tudjuk, hogy nem tetszik neki a dolog. Crawford odakint várja, a rendelő előtt, és azért jött, mert a pszichiáter csaj ajánlotta, és nagyon kellene neki az agancsos ügyben.
S lőn, egy jelenettel később Graham, Crawford és Lecter egy légtérben tartózkodik, Lecter meg el is kezdi analizálni Grahamet, nem nagyon tetszik az emberek szemébe nézni, mi? Graham vissza is kérdez, hogy most éppen Lecter miért is van itt? Tán csak nem őt analizálni? Mert az nem kóser, áll fel a székből, nagyon nem. Will balra el, Crawford meg finoman közli Lecterrel, hogy ezt elbaszta így elsőre. A doki cserébe elmondja, amit már eddig is tudtunk, azaz hogy Graham empatikus képessége jóval meghaladja az átlagét. Még egy hulla kerül elő másnap, de nem olyan, mint az eddigiek, legalábbis Will szerint. Kint van a mezőn, agancsra tűzve, nekem elsőre pont olyan, mint a többi, de Will csak legyint, eh, egy másoló, kit érdekel. Direkt hagyta itt nekünk, és másképpen rendezte el mint az előző áldozatot, mondja, szóval hagyjuk, ezzel nem kell foglalkozni, Crawfordot az érdekli elsősorban, hogy hová lett a csaj tüdeje, na igen, ez jó kérdés, az egy szép adalék hozzá, hogy az áldozat még élt, amikor kivágták belőle a szervet. Ja, és hogy hol a tüdő?
A következő képsor kvázi választ is ad, Lecter a konyhájában tevékenykedik, igen, egy tüdőt vág fel takarékos mozdulatokkal. Közben Graham közli Crawforddal, hogy ez a kannibál nem az a kannibál, mert ez nem szereti a nőket, csak élelmiszerforrásnak tekinti őket. Közben Lecter már nagy lángon süti a tüdőt, fújbazdmeg. Graham egyre jobban belelovalja magát, a gyilkosunknak van egy lánya, aki pont úgy néz ki, mint az áldozatok - ugrunk a korábban látott építkezésre, és tényleg, a csaj a faterhez jön ezek szerint. Lecter jó étvággyal falatozik otthon, fene a gusztusát.
Graham másnap reggel egy motelszobában ébred, Lecter jött hozzá és hozott reggelit, rántottát, egy kis kolbásszal, amit ő maga készített. Kolbász, mi? Graham nekilát, ez finom, mondja, öcsém, ha tudnád, amit mi tudunk. Lecter azt mondja, nem fog elnézést kérni, azért, mert analizálta Willt, hiszen erre sor fog még kerülni párszor, és nem szeret annyira bocsánatot kérni, hogy rászokjon. Inkább viselkedjünk civilizált ember módjára, javasolja, mire Will, aki két pofára tömi magába a sült tüdőt, kijelenti, hogy Lecter annyira azért nem érdekes faszi. Ó, mondja erre a másik, majd rájön, mennyire érdekes vagyok. Ettől konkrétan kirázott a hideg. Graham Lecternek is elmondja, hogy a mezőn talált áldozattal másik gyilkos végzett. Na, meséljen róla, mi baja van neki? Ó, mondja Will, kurva sok. Milyennek lát engem, doktor? Egy mongúznak. Kösz.
Ugrunk az építkezésre, de baszki, honnan tudták, hogy ide kell jönni? Will megválaszolja Lecter és a hogyvolt-olvasók kérdését, hát a fémforgács nyomában jártunk, egy bizonyos csőtípusból származik, minden olyan építkezést meglátogatunk, ahol ilyet használnak, ez az egyik. Lecter bólint, érdekes betekinteni az FBI kulisszái mögé, jegyzi meg, na ja, ez majd később jól jöhet. Az irodában a dolgozók aktáit nézegetik, és Graham ráakad egy Hobbs nevű fasziéra, aki már nem melózik itt, de van neki lánya. Lecter menten felkapja a fejét a név hallatán, én meg azt szeretném tudni, de azonnal, hogy a több száz kőművesből hogy a faszba’ pont ezt emelte ki Graham? Mert mindenkinek van címe az aktákban, csak ennek a csávónak nincs. Telefonja viszont van. Kiviszik az aktákat, Lecter viszont inkább visszamegy az irodába és hívja Hobbst: maga nem ismer engem, de figyeljen ide. Tudják. Aztakurva.
A következő jelenetben Grahamet látjuk csurom véresen, majd időben visszaugrunk egy kicsit, odáig, hogy ezek ketten megérkeznek Hobbs házáig, aki az autót hallva - és Lecter segítőkész telefonozásának hála - már várja őket, és az ajtók kihajítja nekik a feleségét, elvágott nyakkal. Graham odarohan a haldokló nőhöz, de nem tud vele mit kezdeni, Lecter viszont csak áll egykedvű arccal, és figyeli az eseményeket. Will pisztolyt ránt (miért van egy tanácsadónak fegyvere?) és beront a házba, ahol Hobbs a lánya nyakát igyekszik elmetszeni, és sikerül is neki, mert egy pszichopata állat, de Will a nyiszáló mozdulat közben agyonlövi. Aztán lerogy a csaj mellé, és igyekszik elállítani a vérzést, közben tetőtől-talpig beborítja a csaj vére, eh.
A haldokló Hobbs megkérdi Willt, hogy látja-e, mármint az élet távozását a lányából, jesszusom. Lecter csak bejön a házba, és segít Willnek életben tartani a lányt, biztos majd később akarja megenni. A végén a csajt elviszi a mentő, Graham reszket, mint a nyárfalevél, Crawford meg megy a pszichiáter nőhöz, az meg lebassza, mert nem lett volna szabad Willt ilyen közel ereszteni az ügyhöz. A záró képsorokban Graham bemegy a kórházba, hogy megnézze a csajt, aki mellett Lecter alszik egy széken. Így ne ébredjek sose. Jövő héten folytatás.
Ha valaki lemaradt volna az epizódról, itt pótolhatja.
A Hannibal online itt érhető el.
Hannibal a comment:com-on és az Indexen:
Facebook kommentek