A liverpooli kikötőbe befut a Charlotte Rhodes, James fogadja a hajó kapitányát, Svensont, aki mentegetőzik a késésért, ellenszél volt, a hajó se az a kimondott ezüst nyíl, ilyesmik. Onedint nem érdeklik a kifogások (már elfelejtette, hogy anno az első részben ő is ilyeneket mondott akkori munkáltatójának, Callonnak), nem ad plusz jutalékot a kapitánynak, és kész. Otthon Anne társaságában átnézi az üzleti könyveket, az Onedin Hajózási Kft jelenlegi vagyona 27 484 font 10 shilling és 4 penny. Ez persze nem kápé, de azért elégedettségre ad okot, James úgy érzi, itt az idő, hogy végre kivásárolja az amorózó külsejű senhor Braganzát a Pamperó-ból. A háttérben az öreg Webster szokás szerint morog valamit a csak a hasznot néző nyikhajokról.

A Frazerek feje fölött nem ilyen derült az ég, nincs új megrendelése a mérnök úrnak, már a kereskedők számláit is akadozva tudják kifizetni. Elizabeth megpróbálja rábeszélni Albertet, hogy béküljön ki apjával és menjen vissza a gyárába dolgozni, sőt akár ő is hajlandó, hogy bocsánatot kérjen az öreg Frazertől. Megtiltom, apám mindenkinek azt mondja, hogy rangon alul nősültem, tiltakozik az önérzetes férj. Felkeresik sógorékat, de James kijelenti, csak akkor ad megrendelést gőzhajó tervezésére, ha Albert bebizonyítja neki, hogy egy gőzös gazdaságosabb, mint két vitorlás. A fűszerüzletben vidámabb a hangulat, a legutóbbi út hasznából 15 % illeti Robertéket, az kemény 200 font, Sarah és Robert együtt örül a csekknek. Samuelnek 50-ért veszünk iskolai takarékbélyeget meg nemzeti színházas téglajegyet, a többiből feltöltjük az árukészletet, tervezgetnek.

Miközben Frazerékről beszélget James-szel, Anne kapitányi uniformist varrogat otthon, amiről James némi lenézéssel kijelenti: Fölöslegesen pazarlod ilyesmire az idődet, Baines úgysem lesz soha kapitány. Én bízom a képességeiben, veti ellen szerényen Anne. A vén tengeri medve szépen kiöltözve éppen ekkor lép be a Tengerésztiszti Iskola épületébe, amelynek ajtaja mellett krétával írt szöveg hirdeti, hogy ma vizsganap van, drukkolunk. A kikötő másik pontján Elizabeth és Fogarty találkozik véletlenül, Daniel kimért udvariassággal köszönti Mrs. Frazert, aki kicsit megbántódik ezen, és enyhe gúnnyal Emma Callonról kezd érdeklődni. Azért te is felfelé tekintgetsz, szúr oda egyet volt szerelmének.

Feszült beszélgetés az öreg és a fiatal Frazer között, a vita tárgya a gőzhajó versus vitorlás, az öreg nem hajlandó elfogadni fia érvelését, szerinte a vitorlás még mindig sokkal megbízhatóbb és olcsóbb, magyarázza Sinkovits Imre kellemes szinkronhangján. Éppen most fejezzük be egy új klipper építését Callonnak, nézd meg, milyen csodálatos a sok vitorlával, mutatja az asztalon álló modellt Albertnek. Érkezik Elizabeth, aki érzékelve a feszültséget, minden báját beveti, hogy kibékítse az apát a fiával. Hosszasan csacsog, van akiben ez löttyös indulatot keltene, de az öregnél végül eléri a kívánt hatást: Frazer szenior  kijelenti, hogy Albert másnap munkába állhat a gyárban, vashajókról viszont hallani sem akar. Igen, apa, egyezik bele Albert, hangjában némi gúnnyal.

Vége a vizsgának, James a kijáratnál várja hűséges emberét. Na mi az eredmény, sikerült puskázni?, kérdezi Bainestől, aki pár pillanatig húzza az időt, végül kijelenti: Utolsó lettem – de letettem a vizsgát. James őszintén meglepődik, aztán kemény kézszorítással gratulál a vén tengeri medvének. Akkor siessünk máris a Pamperora, nemsokára ki kell hajózni! A fedélzeten Baines kapitány büszkén feszít a sráfos uniformisban és hallgatja Onedin utasításait a szállítmányról és arról, hogy a kapitány minden esetben a hajó tulajdonosának tartozik felelősséggel. Nem felejtem el, biztosítja gazdáját Baines. Sok szerencsét, William, (végre megtudtuk hát Baines keresztnevét!), mi mindig bíztunk magában, búcsúzik Onedin, szerencsére a főárboc nem dől le az orbitális hazugságtól. Az ön felesége nélkül sosem jutottam volna el idáig, jelenti ki Baines némi meghatottsággal a hangjában, majd parancsot ad az indulásra, irány Dél-Amerika.

Odahaza a női Onedinek tervet forralnak, családi vacsorát kellene szervezni, ahol a férfiak összeülhetnének üzleti beszélgetésre is, és így lehetőség nyílna, hogy Albert vázolja saját terveit, és a gin – szivar kombó mellett James is hátha meggyőzhető lenne. A szót tett követi, hamarosan össze is gyűlik a teljes rokonság James-ék házában, kiegészülve az öreg Websterrel és az idősebb Frazerrel, mindenki szépen kirittyentve, a sérók belőve. Vidám a hangulat, színházi előadásokról, hajóskalandokról, a Csillagok háborújának legújabb folytatásáról folyik a szó. A vacsora után szokás szerint a férfiak átvonulnak a dohányzóba, itt a megfelelő pillanat, Albert elővezetheti a gőzhajózás melletti érveit.

Nagy vehemenciával bele is vág: A vitorlások elérték terhelhetőségük maximumát, kb. 1500 tonnányi árut tudnak szállítani. A gőzhajó viszont ennél jóval többet, az én tervem szerint 2500-at. Rajzol, magyaráz teljesítményről, nyomásról, majd kijelenti, hogy gőzgéppel a Liverpool – Quebec távolságot két hét alatt meg lehet tenni, míg vitorlással majdnem egy hónap. Jóval nagyobb mennyiségű rakomány sokkal rövidebb szállítási idő alatt, Jamest csak ez érdekli, és lassanként az öreg Frazer is hagyja magát meggyőzni. Röpködnek a gyártási költségre szánt összegek, Robert kis híján szívszélhűdést kap, az üzletemberek hosszas egyeztetés után végül a következőkben állapodnak meg: részvénytársaságot alapítanak 100.000 font tőkével, nyilvános részvénykibocsátással, Albert ebből 60.000 fontért megépíti a hajót, és az új társaságból is övé lesz 15%, apja viszont nem kíván részvényes lenni, mert egy esetleges bukta esetén így csak egy Frazer menne csődbe. Miután a vendégek távoznak, Anne mosolygó arccal jelenti ki: Ugye, milyen jól sikerült a vacsora? Igen, és mindössze 100.000 fontomba került, válaszolja James.

Baines kapitány első önálló útján büszkén járkál fel-alá a Pampero-n, közben kedélyesen bíztatva a fedélzetet sikáló matrózokat: Olyan fehér legyen az egész hajó, mint apátok arca, amikor anyátok elújságolta neki az érkezéseteket! Jókedvűen nézegeti a közelben röpködő albatroszt is, bár az első tiszt szerint a madár rossz előjel. Ez ostoba babona, csúcsvitorlát is felhúzni, adja ki a parancsot Baines. Azért én elolvastatnám vele Coleridge úr Ének a vén tengerészről c. versét vagy meghallgattatnám a hasonló témát feldolgozó Iron Maiden örökzöldet.

Liverpoolban a Callonnak épülő vitorlás már majdnem elkészült, ennek apropóján az idősebb Frazer felkeresi az öreg kavarógépet. James Onedin meg gőzhajót építtet a fiammal, és részvénytársaságot alapít e célból, tájékoztatja régi barátját, Callonnak viszont meggyőződése, hogy Onedin nem lesz képes ennyi pénzt előteremteni. A kereskedelmi irodában James és Robert ezzel egy időben benyújtja a cégalapítási kérelmet, a hivatalnok elismerően bólogat, sőt még tanáccsal is szolgál. Saját érdekében James tartsa meg a többségi tulajdonrészt oly módon, hogy a többi részvényestől a lejegyzett részvények névértékének csak a felét kérje befizetni. Saját részvényeiért viszont a teljes névértéket fizesse be, így kb. 20.000 fontért övé lenne a legnagyobb tulajdonrész. A kápé elteremtésére James megint elzálogosítja összes vagyonát, ezt már megszoktuk tőle, de az is igaz, hogy a tét most mindennél nagyobb. Kötelező dokument a kibocsátási prospektus is, amiben pontosan fel kell tüntetni, mire kívánják majd felhasználni a részvényesek által befizetett pénzt.

Fogarty érkezik az öreg Callonhoz üzleti ebédre, meglepetésére Emma is jelen van. A bácsikám volt olyan kedves és meghívott, mondja Emma Fogartynak, az Onedin-féle prospektust lapozgató Callon viszont szórakozottan közli: Emma akart eljönni erre az ebédre. (He-he, úgy látszik, Callonéknál egyaránt kavar a férfi és a női ág.) Az öreg a kibocsátási prospektust ütögetve kijelenti, hogy Onedin új cége tuti bukás, és Frazert is magával fogja rántani. De ha az a gőzhajó mégis megépül és beválik, akkor a vitorlásoknak befellegzett, jelenti ki Fogarty. Vegye át az új vállalatot, akkor mindenképpen jól jár, ad végül kéretlen tanácsot munkáltatójának Daniel, az öreg Callon elgondolkodva mártogatja a véres beafstake-et a sherrybe.

A sikeres jegyzés után az új cég részvényesei közgyűlésre gyűlnek össze, az asztalon a leendő gőzhajó modellje. Vitorlásokhoz szokott szemnek szokatlan forma, sehol egy árboc rajta, az öreg Webster is elgondolkodva nézegeti: Vettem én is két darab részvényt, ablakon kidobott pénz, morogja félhangosan. James megnyitja az ülést, első napirendi pont az rt elnökének megválasztása, Robert máris a közgyűlés figyelmébe ajánlja James Onedint.

Daniel Fogarty azonban ellenjavaslattal él, Thomas Callon nagyrészvényest javasolja elnöknek. Kiderül, hogy az öreg kavarógép nem saját néven, hanem strómanokon keresztül komoly részvénycsomagot vásárolt, amivel simán le tudja szavazni az Onedineket. Hosszas vita következik a gőzösök hátrányáról és a vitorlások előnyéről, majd fordítva, a vita végén a megváltozott hangulatú közgyűlés Callont választja meg elnöknek. Utolsó mentsvárként James még arra is hajlandó lenne, hogy visszaadják a befizetett pénzeket a részvényeseknek, de Callon persze ezt ellenzi. Főrészvényesként és elnökként ugyanis a James által befizetett pénz felett is ő rendelkezik, és mint emlékszünk, a készpénz előteremtésére James az összes vagyonára jelzálogot vett fel, így most teljes egészében Callon karmába került.

Gond a tengeren is, a Pampero ezalatt ugyanis a Horn-fok megkerülése közben viharba kerül. Hiába Baines kapitány szakértelme, a matrózok megfeszített küzdelme, a hajó zátonyra fut, a legénység is alig tud megmenekülni. James magánkívül fogadja a hírt a katasztrófáról. Miért vagy úgy oda, hiszen biztosítva volt, mondja neki Anne, de Onedinünk tovább hadonászik: A Horn-fok megkerülésére nem! (Bakker, James, ezt már máskor is eljátszottad, nem volt elég a tanulópénz?!) Az igaz társ Anne megérzi, hogy ez itt most nem a szemrehányások ideje, ezért inkább James elszántságára és vállalkozókedvére gyúr rá: De még mindig megvan neked a Charlotte Rhodes, azzal újra tudsz mindent kezdeni. És te is itt vagy nekem, enyhül meg erre Onedin, átölelve hitvesét.

Vissza a kezdőkörbe, James.