Az előző részben Timike bungee jumpingolt gumikötél nélkül Claudia teraszáról, elvágva ezzel Atikámat a berlini úttól. Julis hiába várta hős lovagját a pályaudvaron, az inkább Nórával rohant Timike-nézőbe a kórházba. Bartha bevallotta nejének is a dílerkedést, ezért ismét hajba kaphattak a BK-nézők legnagyobb örömére, míg Tomporka úgy döntött, mégis faternál ver sátrat. Hát innen folytatjuk.

Julis meg a kisfia a pályaudvaron ücsörögnek, várják Atikámat, aki tojik az egészbe. Máté szokás szerint lekajálta vagy összekoszolta magát, szóval anyuci máris ugrik, otthagyva nyitva a retiküljét, szinte felhívás keringőre. Azzal a lendülettel egy fülhallgatós ipse máris ráteszi koszos mancsát, és huss, máris megpattan a tatyóval, Julis meg már csak a porfelhőt látja utána.

Sejthettük, hogy Varro holttestével fog kezdődni a mostani rész. Vérnek már nyoma sincs rajta, bőre márványosan fehér, tekintete akár az üres szobára nyíló ablakok. Spartacus áll mellette és sír, Doctore érkezik közben, részvétteljesen próbál könnyíteni a gyászoló lelkén.

Spartacus azonban nem vigasztalódik, szívesen helyet cserélne Varróval, Doctore mondja, hogy mindketten becsülettel harcoltak és nem Spartacus az oka barátja halálának. Egy fiú szórakozása miatt kellett megölnöm, pityergi Spartacus, én már régen megmondtam, hogy valaki bassza pofán azt a gyereket.

Ugye még emlékszünk, hogy az előző epizód végén kedvenc farkasunk románca kátyúra futott? Stiles emlékszik, így hát jó haverként inni viszi Scottot, méghozzá az erdőbe, telihold előtti éjjel, utóbbi kettő nem tudom, miért szerves része az ötletnek. Mindenesetre Scott hiába pampog, csak bejön neki az „igyuk-le-magunkat-a-sárga-földig" gondolatköre, mert aggódó anyu ellenére is Stilesszal tart. A dologból végül bepiált és hülyeségeket beszélő Stiles és színjózan Farkasfiú sül ki. Említésre méltó, hogy Stiles még erősen illuminált állapotban is képes olyan elméletek felismerésére, miszerint a farkasgyógyulási szuperképesség okozhatja Scott asztmájának tünetmentességét, no meg alkohollal szembeni immunitását. Ezenkívül szó esik a szerinte igen menő Menőcsajról, valamint kifejti, mennyivel jobb dobott pasinak lenni mint szimplán magányosnak, mert az előbbinek ugye legalább volt barátnője, ami kétségkívül több, mint amit utóbbi állíthat magáról.

Zsolt felkenődött a falra András hirtelen dührohama következtében; Non-Stop Ádinak kiakadt az erkölcsi mutatója Bartha viselt dolgai miatt; Laci pedig elindult, de nem jutott el Gabikához, és közben még az inge is összement Vilibá hathatós segítségével.

Julis elkészült a búcsúlevelekkel, de közben hazavágtat András, ezért a levelek gyorsan a tatyóba kerülnek. Némberünk felveszi a tipikus 50-es évekbeli mintafeleség pózt az asztalnál ülve, és „Szervusz, drágám” felütéssel köszönti vöröslő fejű urát. András már nyomja is a kezét a fagyasztóba, jól sikerült az az orrbavágás, már látom. Meséli a Bandita-Bartha relációt, Julis csak mereszti a szemét, a bokszolóvá avanzsált András pedig tovább dühöng, hogy mekkora tróger ez a Bartha. Közben a szomszédban Zsolt próbál magához térni, nem hitte volna, hogy ez a nudli Berényi ekkorát tud ütni. Tomporka nem érez együtt, csak beverte az orrodat, mondja, nem nagy ügy. Zsolt erre egyből bemártja Banditát, megzsarolta, csak azért vette be. Ja, persze, pont hihető a sztori, még ha így is volt. Tomporka körberöhögi a fatert, hogyhogy beszart egy tizenéves kisgyerektől? Bartha tovább sajnáltatja magát, beverték az orrát, Tomporka meg megint elcsattog, és még a tésztát se kajolja meg. Elkúrt egy este ez.

Kenny Verdasco egyike azon kétszáz embernek, akik az Apple Creek-i középiskolában tanultak/dolgoztak, és most mind rákos megbetegedéssel küszködnek. Velük, illetve az ő kártérítési perével foglalkozik a Pearson-Hardman ügyvédi iroda. Ezekért a megbetegedésekért az Emerson Petroleum cég egyik, az iskola közelébe telepített üzeme felelős. Az irodában a sértetteken kívül megjelenik egy gyanúsan nagy mosollyal közlekedő fickó is. Mike-on és Donnán keresztül becselezi magát Harvey irodájába, hogy levágjon egy közepes monológot arról, hogy mekkora szarban vannak az ügyfeleik, hiszen mindről ezernyi sötét kis titkot tud, amik miatt végül majd lófaszt kapnak, nem kártérítést. El is kezdené sorolni ezeket, de Harvey beléfolytja a szót:

- Mit szólna, ha előbb magát mutatná be, vagy hívom a biztonságiakat.
- Nyugalom... A nevem Travis Tanner.
- Maga Travis Tanner?
- Már hallott rólam?
- Nem...
- A Clyde-MacPhee-nek dolgozom. Bostonban van a székhelyünk.
- Ahogy a Red Sox-nak is, és őket is leszarom.

1917 áprilisában járunk, ismeretlen férfi rendezgeti idegesen a Lord ruháját, ő Lang, aki a katonaságból érkezett a családhoz Bates helyére. A postás gurul bringával a kastélyhoz a reggeli leveleket hozza, Will végre kézhez kapja a behívóját és Mrs Patmore is épp híreket kapott, de ő nem tűnik túl boldognak.

Jenki és Kakastaréj azon agyalnak, hogyan lehetne a frontról hazakerült Thomast áthozatni a helyi kórházba, talán sok követ kell megmozgatni hozzá, de meg kellene próbálni. Matyi persze még mindig a fronton van, igaz, hogy toborzás céljából ismét Angliába kell utazzon. Will nagyon készül már a katonáskodásra, a Lord nem túl boldog ennek hallatán, mert ezzel a második inasát is elveszíti, miközben ő még mindig otthon ül. Az szolgálóknál Lang pucolgat valamit elmélyülten, Molesley érkezik és már a szemén látszik, hogy legszívesebben kitúrná az új komornyikot, hogy a helyére kerüljön. Matyiék inas-komornyikját azonban elsősorban Annuska érdekli, akit mindenfajta könyvekkel áraszt el. Nem tudom egy szobalánynak mikor lenne ideje olvasgatni. Jenki a kórházban járva próbál tenni valamit azért, hogy Thomas érdekében, sajnos a Doki nem sokat tud segíteni ebben az ügyben.

A cím alapján ebben a részben bizony konfliktus generálódik. Na, vajon mi lesz itt, Robin és Lily hajhúzásig fajuló versengését láthatjuk a Louis Vuitton leárazás utolsó táskájáért? Vagy netán - csak hogy nemi fronton kiegyensúlyozattak maradjunk - Marshall és Barney megy ölre sörtől megrészegülve, mert más csapatnak szurkolnak az NFL döntőn? A lényeg, hogy legyen széthúzás, egyetnemértés és persze küzdelem áldozatokkal, lássuk. Kezdésként Ted-apu elborít minket egy nagy nosztalgiahullámmal, és régi lakásuk mindennapjainak emlékeit sorolja: Marshall videójátékokkal szórakozott, Lily festett a tűzlétrán, Ted pedig azzal járult hozzá a háromfős kommuna életéhez, hogy a Sokkolónak becézett kávéfőzővel rázatta meg magát reggelente. Épp csak annyi hiányzik a bemutatott idilli képből, hogy a szennyes meg kimosta, kiteregette és tisztán elpakolta magát. Meg a jó kávé, persze, mert nem elég, hogy Sokkoló kivénhedt, feszültséggel teli kotyogó volt, de még szar kávét is főzött. Ehhez képest a forgalomból kivont kiégett metrókocsik esete kész sikersztori.

Benkő és Alekosz után itt van nekünk Gjoni, aki mér két éve megkereste magának az IGAZIT, csak az RTL dobozban tartotta a műsort. Sebaj, tegnap este elszabadult a pokol, mi meg hogyvoltozzuk, még jó, majd pont azt hagyjuk ki, ahogy 16 szakadék rámászik a hatvanéves buzukihuszár nemi szervére. A nyitókép máris zseniális, Delhusa, mint egy szemüveges majom a négyhengeres köszörűkövön robog tova, közben aszongya, ő Dzsoni, az albán, és száguld, mert ő ilyen szapora fajta, néha saját magát sem éri utol, ami érdekes lehet a svéd királyi társaság orvosi szaklapjába rendszeresen publikáló pszichiátereknek, nekünk annyira nem.

Géza drogfutárként kívánja törleszteni nem éppen baráti hangvételű kölcsönét Zsolt maffiózó haverjának, Atikám bekeményített, és zord arckifejezéssel vágta ki Nórát az életéből, Laci pedig visszavárja Gabit, mert mocsok van a lakásban, nincs aki kidzsuvázzon. Hát innen folytatjuk.

Heti esetünk, akarom mondani, Murdoch nyomozó heti gyilkosa a csuklyás Robin Hood, lenyilazott áldozata pedig Francis Groud, a Greyson Intézet alapítója, ha esetleg valaki nem tudná, ez egy híres agyturkász, pardon, agykutató központ. Murdoch, Dr. Ogden és Crabtree a hulla fölött bonyolítják kellemes délutáni találkájukat, amíg Dr. Ogden egy morbid szóviccel agyon nem csapja a szépnek ígérkező együttlétet. Na, akkor irány nyomozni.