Évadzáró, jaj de jó, mindenki mögnyugodhat, többet nem kell kényszeresen ide kattintani remegő kezekkel, több Róma már tényleg nem lesz – sajnos. Szóval legutóbb ott hagytuk abba, hogy kitört az a fránya háború. A baj csak az, hogy Antonius el is bukta, ezt látjuk mindjárt az elején, a playboy épp megszökik egy kis csónakon az actiumi csatából, hogy Kleopátra után menjen gyorsan. Szegíny érzi, hogy most már vége, eltűnődik, nem is olyan szar kikapni, na látod ezt Mourinho?! Ja, és persze Vorenus is vele van, örülnek, hogy élnek. A hírfelolvasó Rómában kihirdeti, hogy Kleopátra rabszolgája, Antonius vereséget szenvedett Agrippa hajóhadától, és a buli mostantól Alexandriában folyik. Livia örül, mert Antonius gyáván menekült, de Octavia szerint csak a zsét mentették Kleopátra hajójáról, Octavianus meg egy hülye, és hazudozik. Atia tök fásultan gondolkozik, hogy mégis hogy sikerült egy ilyen kölköt nevelnie.
Octavianus táborában járunk, Alexandria csaknem kellős közepén. Antonius hozott egy a helyzethez nagyon nem illő békeajánlatot: senki sem baszogat senkit, és Antonius egyszerű polgárként éli tovább az életét Egyiptomban. Octavianus kapásból nemet mond, csakis a kapitulációt fogadja el. Továbbá szól a követnek, hogy van Antonius mellett egy vörös, marcona fickó, nem nehéz eltéveszteni, na az lesz Vorenus, vedd rá az árulásra. Az eddig a roppant fessen festő Pullo ekkor közbeszól, hogy Vorenus nem lesz áruló, de azért üzenjék azt neki, hogy Vorenus gyerekei jól vannak, és reméli, hogy az övé is jól van. Ja, ez csak vicc, amit csak mi értünk. Követ elmegy, beül az ókori liftbe, hogy megvigye a szar hírt Antoniusnak.