Csak halad ez a műsor, fogyatkoznak szépen a tehetségek. Geszti be is jelenti már az elején a miheztartás végett, hogy neki még minden embere megvan, ennél királyabb dolga már nem is lehetne az idei szériában. Betipeg Nórika is sűrű levegővételek közepette piros ruciban, és nyomja az obligát szöveget, hogy szavazzunk ész nélkül, különben olyan művészek esnek ki a szemünk láttára, mint a haknihős Stone vagy neadjisten Magyarország büszkesége, Jimmy Junior. Azzal rémisztget még, hogy a mai sztárfellépő Muri Enikő lesz, úgy látszik az RTL nem akarja, hogy a nézők megvárják az eredményhirdetést, legalábbis elég veszélyes játékot űznek. Mentorok bazsalyogva bevonulnak, Ildin a világ legrondább nadrágja van, Feró meg olyanokat mond, hogy Keresztanyu őt fogja kényeztetni az adás ideje alatt. Szólítja is Devil szinte pánikszerűen az első fellépőt, a kurvaanyázás miatt már úgyis kinéz nekik egy fél napos adásszünet, nem kéne a tűzzel tovább játszadozni.

Szabó Dávid kezd, kisfilm kedvéért kezébe nyomják a Csudálatos Táblagépet és bezavarják a színházba, ahol a barát- és kolleganők biztosítják róla, hogy szavazásra költik a fél fizetésüket, elég baj ez nekünk. Lássuk a produkciót, a hangsúly most a táncon van, ami nem feltétlenül rossz döntés, lehet, hogy Geszti is belátta, hogy az éneklést kár erőltetni. Táncosfiúk meg ál-vokalistalányok veszik körül (utóbbira nem létezik értelmes magyarázat), majd amikor már a sokadik hamis hang miatt fintorognánk, Dávid dob gyorsan egy hátraszaltót (segítséggel), hogy elterelje picit a figyelmünket. Értékelünk, ma Feró a legviccesebb, mert magára erőltetett egy jóságos nagypapa pózt, akinek minden unokája egyformán kedves, és minden adandó alkalommal cukorkát csempész a zsebükbe, és egyiktől sem sajnálja a dicsérő szavakat. Most még odáig is elmegy, hogy ő ezennel küld egy szavazatot Dávidra, Like lányok meg pukkadjanak meg az öltözőben. Mivel most senki nem vitte túlzásba a kritizálást (ezt úgy kell érteni, hogy mélyen elhallgatták a szomorú igazságot, hogy tiszta hangot megint csak nyomokban tartalmazott az előadás), Dávid egy természetesnek szánt üvöltéssel távozik.

Máris az X-faktor 3 emblematikus figurája, KisJimmy jön, jobb is ez így, van, amin a legjobb gyorsan túlesni. Kisfilm természetesen a nagybetűs DRÁMA köré épül, hiszen az neki olyan jól áll. Junior vérbeli primadonna módjára hisztizik, én ettől kiborulok, ez a dal szar, nem nekem való, nincs benne a refrénben háromszor az „apa" szó, nem csinálom. Ildi fenyít, már fizikai erőszakot is kilátásba helyez, majd egy vágás után hirtelen tökéletes a harmónia, és KisJimmy ÉRZI a dalt. Na érezzük mi is, már ott is áll a színpadon, és ez az a pont, amikor tátott szájjal ülök a tévé előtt, és keresem a szavakat, a produkció minden képzeletet felülmúl. Én már sok mindent láttam, de ezt egész egyszerűen nem hiszem el. Azt hiszem, Juniornak sikerült a negatív csúcsot elérnie, mert a refrénig egész egyszerűen felismerhetetlen volt a Bon Jovi Keep The Faith című dala, de ott is csak a szöveg miatt lehetett sejteni, hogy az az áldozat. A végén Miki és Geszti sokatmondóan összevigyorognak, és Miki szájáról simán leolvasható, hogy „ez hamis volt végig", közben Keresztanyui kényszeresen állva tapsol mellettük, priceless pillanat. Ferótól azért jön a feltétlen imádat, ahogy ma minden egyes produkció után, Geszti mindenről beszél az éneklésen kívül, de Miki csak kimondja, hogy nagyon hosszú út vezet még ahhoz, hogy Junior színpadképes legyen.

Adél következik, akiről Miki azt ígéri, hogy új arcát fogja megmutatni. Hagyjuk már ezt a dumát, mindenkinél elsütik többször is, egy JÓ arcát mutassa valamelyik versenyző egyszer, és akkor nem kell utána mindig újat keresni. Adél sütit süt a rajongóinak, és megtudjuk, milyen kemény csaj, simán kesztyű nélkül veszi ki a sütőből azt a hat csokis muffint. Produkció ma az Eternal Flame, és behúzott nyakkal, kicsit esetlenül álldogálva, hamiskásan énekli, egyre inkább úgy tűnik, hogy tényleg csak a charleston áll neki jól. Geszi mondja is, hogy szerencséd lányom, hogy ez nem rádiós tehetségkutató, mert így, hogy látunk is, simán kivigyorgod magad a necces helyzetekből, de Miki ez alatt már gyilkos tekintettel fixírozza mentortársát, úgyhogy Geszti nem ragozza tovább. Majd jön Feró az imádatával, sőt most Ildi is dicsér, és Adél annyira fel van dobva, hogy olyanokat mond, hogy „égtem, mint az örökláng". Az a hasonlat egy kicsit máshogy van, de nem baj, értjük így is.

Stone-nak a múlt heti párbajnál ugye sikerült makulátlan úriember oldaláról megmutatkoznia, törte is a fejét a marketinggépezet napokig, hogy mosdassák ki. Az eredmény az lett, hogy az egész kisfilmet arra a bizonyos IGEN!-re fűzik fel, és próbálják elvicceli, ráadásul Las Bea színművésznő asszisztásával, de ettől még senki nem felejti el, hogy vesztes képébe üvölteni diadalmasan mérhetetlenül tapló dolog. Jöhet a produkció, színpadra betrappol, mikrofonállványt lerak, kisterpesz, üvöltés, kemény tekintet pipa. Produkció a szokásos, már el is felejtettem, egyszerűen nincs mit mondani róla. Lássuk, hogy a mentoroknak sikerül-e, Miki azt mondja, „megemelted az energiaszintet". Azt ugye megfigyeltétek, hogy ebben a műsorban mindig akkor jönnek a mentorok az ilyen-olyan energiákkal, ha hangilag szar volt a produkció? Feró persze neki is tartogat válogatott kedvességeket, pl. azt, hogy „visszahoztad a ROCK becsületét", kíváncsi vagyok, Feró be mer-e majd menni egy rockkocsmába ez után a mondat után. Nórika még rátesz egy lapáttal a komédiára, amit a kisfilm indított, eljátssza Stone-nal együtt újra AZ igent, amitől ha lehet, csak még kínosabbá válik a dolog.

Antal Timi jön, pont jókor, mert épp ideje volt már olyannak a színpadra lépnie ma, aki nem csak félévente egyszer találja el a hangokat. Miki szerint az ő problémája, hogy túl kemény, és nem közvetít érzelmeket, úgyhogy angol nyelvlecke lesz kezdőknek, és elmeséli, miről szól a dal, amit kiosztottak neki erre a hétre, és hogy az majd milyen jó és érzelmes lesz. Ehhez képest Kelly Clarkson: Behind These Hazel Eyest választottak neki, ami egy újabb kiabálós csajballada, miért nem adnak már neki egyszer valami finomabbat, amikor képes lenne arra is? Ráadásul ráerőltetnek annyi drámaiságot, amennyit csak elbír egy ilyen produkció meg még egy kicsit többet, elszánt tekintet, grimaszok, kiállások, mikrofonállvány elhajítása, térdre borulás, de a ruha legalább jó. Mentorok kritizálnak, Ildinek ez csinált szenvedély volt, Feró máris beleköt természetesen, beszélsz itt hülyeségeket aranyanyám, igyál inkább te is a pálinkámból, és máris hallgathatóbb lesz mindenki. Gesztinek sem volt harmonikus a dolog, és hihetetlen módon azt mondja, amit én is, válasszatok már ennek a lánynak egy kicsit barátságosabb dalt, is, amikor az első szerethető énekesnője lenne az X-faktornak (ezt már csak én teszem hozzá), ráadásul még énekelni is tud.

Fehérék nem sokat szaroztak, a múlt heti teátrális lánykérés után már mentek is a templomba 4 vendéggel, meg az RTLKlub kisfilm-készítő kisiparosaival kimondani két gyors igen. És a lagzi? Kicsit elkapkodott ez így, de legalább a kisfilmet kipipálhatjuk erre a hétre, bár jelzem, nehéz lesz űberelni. Zoli produkciója most egy ücsörgős-unalmas valami, aminek ismereteim hiányossága miatt kénytelen voltam utánanézni, Rácz Gergő szerzeménye, Balogh Brigi mellett a magyar könnyűzene egy újabb kiemelkedő alakja. Értékelünk, Feró agyatlan ajnározása egyre viccesebb, Ildi valami dögös csapatfílinget emleget, akármi legyen is az, de majd a gonosz Miki lehűti egy kicsit a kedélyeket. Itt álljunk le mentortársaim, azért annyira nem volt ez jó, de azért van Feró, hogy az ilyen indokolatlan negatív kritikai hangokat szorgalmasan lehurrogja. Zoli meg rákontráz az egészre azzal, hogy „szeressük egymást, hiszen ezt üzente a dalom is!".

Oláh Gergőt is megkapjuk végre, már éppen ideje volt, a kisfilm pedig a karancslapujtői élettel foglalkozik, miután OláhG feltette a települést az ország térképére. A stáb legnagyobb szerencséjére Karancslapujtőn (vagy valahol a közelben) is van Spar, tehát lehet kisfilmet forgatni, és csak minden második képkockába kell benyomni a Táblagépet. Gergő produkciója is egy ücsörgős szám, még a humán díszletet is megörökölte hozzá Fehér Zolitól. Kettő ilyet egymás után szerkeszteni minimum merész dolog, mondom ezt úgy, hogy egyik srácnak sincs rossz hangja pedig. Szerencsénk, hogy OláhDzsí nem tud unalmas lenni, jól tolja most is, ahogy tőle megszokhattuk. Mentorok összeszorított fogakkal visszafogottan dicsérnek, próbálják nem agyonajnározni Geszti amúgy is bitang erős emberét, de láthatóan nehezükre esik a dolog. Geszti elégedetten hátradől, és vigyorog, meg is van rá minden oka, az az igazság.

Utolsónak Feró csapata maradt, kisfilmben a stylist betol a csajokhoz egy bevásárlókocsira való göncöt, na gyerünk öltözni. Illegnek billegnek a lányok mindenféle kalapokban meg cicanadrágokban (Feró baromira élvezheti a dolgot), viszont azt hiszem, minél kevesebbet beszél a vörös lány, annál jobbat tesz vele az imidzsüknek. Rájuk a Kocsis Tibor-Janicsák Veca duettet osztották, végre egy szám, amit eredetiben is egy embernél több énekel. Ha igazságos akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy vannak a produkciónak jó pillanatai, de sajnos a „pillanatai" a kulcsszó. Nem igaz már, hogy még mindig akkor szólnak legrosszabbul, ha egyszerre hárman énekelnek, azóta sem tudom eldönteni, hogy át akarták dolgozni a refrént, vagy simán hamis volt. Értékeljünk, Geszti megint kerüli az éneklés témakört, ahogy csak bírja, Miki megint bedobja az energiákat, és Ildi is leginkább azzal jön, hogy „annyira jól néztek ki, csajok!" Feró kiosztja a mai utolsó tömjénezést, ezúttal a saját gyerekeinek, és ezzel vége is a versenydaloknak mára.

Nórika megint azzal fenyeget, hogy mindjárt jön Muri, még most keresse meg mindenki a távirányítót. De előtte kapunk még egy kisfilmet a múlt heti drámáról, amiben az a legjobb, hogy Gubik Petra átmenti az X-faktorra az Éden Hotel örökérvényű szlogenjét: „itt bármi megtörténhet!" Most már tényleg érkezik Muri művésznő, akit valami talpazatra állítottak és kikötöztek, legalábbis a testtartásából nagyon úgy néz ki, az arca meg a közelképeken konkrétan felismerhetetlen, mit műveltek vele? A dala a tőle megszokott lélektelen üvöltözés, hagyjuk is ezt inkább, jobban járunk. Mentorok értékelik még a mai estét, nagyon pozitív volt a hangulat, ez az általános vélemény, na nem baj, majd jövő hétre több veszekedést rendel a szerkesztőség. Lapozzunk előre az eredményhirdetéshez, Nórika kapkodja a levegőt és neveket sorol, de az utolsó háromnál megint benyomnak egy reklámszünetet! Dráma!

Most Stone, Fehér Zoli és a Like izzad a színpadon, de a csajok mennek tovább, lássuk, mit kezd a két rutinos párbajozó egymással. Újítás az is, hogy a meccsek időkéréseihez hasonlóan most is halljuk az utolsó edzői/mentori utasításokat, Stone fejét elnézve totál leszarja Ildit, Zoli meg mintha kezdené megszokni ezt a szituációt. Fehér Zoli kezd, szegénynek hány párbajdala lehetett még talonban? Elnyomja ezt a mostanit egész ügyesen, majd jön Stone a szokásos egy hangon énekelt produkcióval. Meg sem tudom ezt most különböztetni a versenydalától, szerintem Britney Spears Baby One More Time-ját is pont ugyanígy tolná. Dönteni kell, de gyorsan, mert Ildi szája már veszélyesen görbül lefelé, és ami durva, hogy Miki és Feró simán eldöntik, hogy Zolit haza. Ez durva, és leginkább érthetetlen, de lehet, hogy úgy voltak vele, hogy harmadik párbaj után már illik elköszönni az X-faktortól. Én pedig nem bírom tovább, most már muszáj feltennem a kérdést: mit keres Stone a műsorban?! Nem, nem úgy értem, hogy még, hanem úgy, hogy egyáltalán.