James visszaérkezik La Rochelle-ből, ahová a múltkori részben megismert Mrs. Arkwrightot költöztette át, nem mellesleg összekötve a fuvart a borkereskedő  Mr. Watson megbízásával, aki a visszaúton néhány kisebb ládányi üvegedény Liverpoolba szállítását bízta rá Onedinre. Sajnos vihar miatt pár láda összetört, de cserébe két nappal hamarabb érkeztem a tervezettnél, ennek örülhet Watson, nyugtatja James az aggodalmaskodó Anne-t. Feleségének ajándékot is hozott, egy csinos legyezőt, Anne nincs ilyesmihez szokva, alaposan meg is hatódik. Semmiség, a piacon árulták, veti oda a romantikus hajlamokkal nem vádolható James. Amúgy mi újság itthon?, érdeklődik, Anne már sorolja is: Apám elköltözött a nővéreihez, a raktárunkban patkányok vannak, Elizabeth rosszkedvű, sorra kapja a leveleket Fogartytól, de egyiket sem bontja fel, Mr. Frazer valami nénikéjétől örökölt egy házat, amihez krikettpálya is tartozik megy egy négylovas kocsi. James kijelenti, hogy beszélni akar Frazerrel, mert a Charlotte Rhodes vihar okozta sérüléseit vele akarja megjavíttatni.

Mr. Callon a kikötői irodában fűti Mr. Watsont, szerinte ilyen rongálás, mint amit James Onedin okozott, nem megengedhető, védeni kell a kikötő és a szállítók jó hírnevét. Ugyan már, de hiszen csak pár üveg tört el, ellenkezik Watson, de a vén bajkeverő nem hagyja annyiban. Vállalja, hogy minden csip-csup fuvart elvállal Watsonnak, feltéve, ha a jelentősebbeket is neki adja, cserébe komoly kártérítési záradékot ígér a szerződésben. Végszóra belép az ifjabb Callon, Edmund is, az öreg bemutatja a fiát, majd Watson gondolkodási időt kérve távozik. Felkeresi Jamest, és a Callontól hallottaktól felspannolva kijelenti, hogy az Onedin okozta kárt levonja a fuvarköltségből és visszamondja a part menti hajófuvarozási megállapodásukat is. James marhára bedühödik.

Miután Watson távozik, érkezik Frazer. Sajnos nem tudja vállalni a Charlotte Rhodes javíttatását, most minden embere az új gőzhajón dolgozik. Gőzhajó?, kérdez vissza gúnyosan James, és felsorolja a gőzös összes létező és kitalált hátrányát a vitorlással összevetve. Ez mind igaz, viszont van egy komoly előnye: két pont között a legrövidebb úton teszi meg a távot, jelenti ki Frazer magabiztosan. A javításról azért csak sikerül megegyezni, Frazer végül elvállalja, cserébe meghívja az Onedineket az újonnan örökölt házába hétvégi látogatásra. Az indok az, hogy a házhoz tartozik egy másik nagynéni is, aki szívesen beszélgetne fiatal hölgyekkel, ezért biztosan nagyon örülne Anne-nek és Elizabeth-nek. A két gentleman persze szavak nélkül is érti egymást, itt Elizabeth a becserkészendő alany, Fogarty úgyis még hetekig távol lesz.

Na és hol dekkol a nemrégiben kapitánnyá kinevezett Fogarty? Koppenhága környékén, ahol megbízást kap arra, hogy az egyik liverpooli hajót, aminek a kapitánya szívrohamot kapott, vezesse haza. A hajó első tisztjének, Mr. Lyonsnak ez egyáltalán nem tetszik, pomponos sapkáját a homlokába húzva tiltakozik, de az írásbeli utasítás ellen nem sokat tehet. Ráadásul már lekésték az apályt is az induláshoz, várni kell másnapig. Fogarty megigazítja simléderes sapkáját és kijelenti, hogy nem várnak, azonnal indulnak, nem érdekli az emberek pihenőideje. A horgonyt kivetve húzatja előre a hajót a matrózokkal, az első tiszt szerint ez őrültség, meg fognak fenekleni, de Fogarty bízik magában. Feszül az indulat a simléder és a pompon között, végül aztán a simléder diadalmaskodik: a kritikus szakaszon túlérve a szél belekap a vitorlákba, és a hajó nekilódul Liverpool felé.

Nézzünk vissza mi is a kikötővárosba, ahol az öreg Callon javában kavarja a málnaszőrt. Miután Watsonnal aláírja a szerződést, Edmundot felvilágosítja, hogy jelen pillanatban James Onedin a fő ellenfél, aki veszélyezteti az ő üzletüket, ezért ellene minden eszköz megengedett. Edmundnak nem igazán tetszik ez a fajta hozzáállás, de egyelőre nem sokat szól. Később az öreg titokban valami megállapodást köt a Callon hajótársaság Bostonba készülő hajójának kapitányával, komolyan mondom, ettől a faszitól még Piszkos Fred is tanulhatna.

Az Onedinek készülnek a hétvégi lazulásra, James valami rettentő kék színű szmokingba próbálja beleerőltetni magát, végül sikeresen. Anne-nek viszont új ruhát ígér, nocsak, mi ez a pénzszórási kedv, így feldobódott a Frazerrel kötött paktumtól? Befut Robert is, aki szokás szerint a javítási költségekkel kapcsolatos kiadások miatt aggódik, de James megnyugtatja: Ne izgulj, bátyó, a hét végén szövetségre lépünk egy hajógyárral! Elizabeth egyelőre viszont nem akar menni, Sarah hiába győzködi, hogy milyen jó kis kikapcsolódás lesz. Épp elég más gondom van!, jelenti ki Elizabeth és kiviharzik az ajtón. A hétvégére Mr. Baines is eltávozást kér, a nővérét szeretné meglátogatni, James nem szívesen engedi el, szerencsére Anne sikerrel közbelép. És add ki Mr. Bainesnek a bérét is, mondja határozottan Jamesnek, aki ettől úgy érzi, mintha a fogát húznák. Baines az átvételi elismervényen kissé göcsörtösen aláírja a nevét, igazolva, hogy Anne írástanítóskodása eredményes volt. Ne csináld már, ez az ember a jobbkezed, miért bánsz így vele?, teszi fel a kérdést Anne, miután Baines távozik, erre persze Jamesnek nincs igazi válasza.

Másnapra Elizabeth is meggondolja magát, mégis úgy dönt, elmegy Frazerékhez (miért is nem vagyok ezen meglepve), James is szépen megborotválkozik (az oldalszakáll persze marad), Anne új ruhájában ücsörögve várja az indulást. James elsiet a kikötőbe, hogy még váltson pár szót Baines-szel, de az öreg tengeri medve nincs a vackában. James tűvé teszi az egész hajót, de hiába. Persze, mert rossz hajón keresi, Bainest ugyanis válogatott rosszarcúak még az éj leple alatt jól összeverték és egy másik hajóra vitték. Miután a jó öreg magához tér, a rosszarcú bandafőnök röhögve mondja neki: A neved mától fogva Polacek és Rigában vettünk fel a hajóra!

És vajon ki adott Baines elrablására utasítást? Nem nehéz kitalálni, az öreg Callon volt, aki a jól végzett munkát dúsan megpakolt Csemege ajándékkosárral hálálja meg a Bostonba készülő San Francisco Bell kapitányának és rosszarcú embereinek. Edmund viszi el a hajóra a csomagot, akinek a rosszarcúak bemutatják az élő bizonyítékot, a legénységi szálláson összeverve heverő Bainest. A jóérzésű Edmund visszarohan apjához és komoly verbális összecsapás tör ki köztük az irodában. Az öreg Callon fő érve az epizód címe: Aki kapja, marja! A kikötőt, akárcsak az egész brit birodalmat az erő, a kard építette, és csak azzal lehet megtartani is. Aki ezzel nem ért egyet, az tűnjön el a süllyesztőben.

James is rohan, ő a Charlotte Rhodes-ról Roberthez. Baines eltűnt, tutira Callon keze van a dologban, nézzük meg, horgonyoz-e hajója a kikötőben? A nyilvántartásban rá is bukkannak a Frisco Bell-re, épp most hajóz ki. James hazarohan szólni Anne-nek: Indulok Baines után, a torkolatnál még utolérhetem, ott úgyis meg kell állniuk, hogy kitegyék a révkalauzt, majd ments ki Frazernél, ahogy tudok, utánatok megyek! Ha meg nem sikerül, akkor majd írok Bostonból, öleli át vigasztalóan az aggódó Anne-t. Visszarohan a kikötőbe, egyik emberével eloldja a Charlotte Rhodes köteleit és indulna, amikor a parton megpillantja a nemrég érkezett Fogartyt. A frissen kinevezett kapitány már beszélt Callonnal, aki szomorúan elújságolta neki Onedin balszerencséjét: Képzelje, az első tisztje eltűnt, biztos részegen hever valahol. Fogarty még utánakiált James-nek: És Elizabeth hogy van? Sok programja van!, válaszol James, és a gyanakvóan néző Fogartyt hátrahagyva kihajózik.

Ms. és Mrs. Onedin csatlakozik Albert Frazerhez, aki kedvtelve nézegeti a csinos kalapban és bodorított hajjal megjelenő Elizabethet. Nem szomorkodik különösebben James távolmaradásán, és a szendén mosolygó Elizabeth-nek kijelenti: Előttünk az egész hétvége, induljunk! Eközben Fogarty is rohan (ez egy ilyen nap, nyilván most rendezik a helyi futapestet), először Roberthez: Programja van a menyasszonyomnak? Frazernél? És nem olvasta a leveleimet sem? Hol az a ház, mi a cím, ki vele! Szegény Robert csak nyökög, végül kínjában megadja a címet, a féltékeny kapitány (meglepetés!) elrohan.

Eközben James sikeres manőverrel utoléri és elébe vág a Frisco Bell-nek, az kénytelen megállni, mert hivatalos személyként még a fedélzetén tartózkodik a révkalauz. James csónakon átevez és a fedélzetre lépve kijelenti: Az emberemet elrabolták, és itt van ezen a hajón, meg fogom találni! Hamarosan észre is veszi a matrózok között Bainest, akit a révkalauz figyelő tekintetétől kísérve a kapitány végül kénytelen lehívatni a kötélzetről. Valamit adtak a szegény tengeri medvének, mert beszélni nem nagyon tud, a rosszarcú főnök szerint süketnéma és írni sem tud. Dehogynem, jelenti ki magabiztosan James, itt egy plajbász, Mr. Baines! Az öreg kissé göcsörtösen leírja egy lapra a nevét, quod erat demonstrandum. Ja, és még adják oda az emberemnek két napi bérét is, ha jól tudom, az pont egy dollár, vigyorog James diadalmasan, majd a kézhez kapott keresményt egyből átadja a vén tengeri medvének.

A vidéki házban a valódi angol bányarém Letitia néni köszönti a vendégeket és hívja teázni őket, közben be nem áll a szája, basszus, az ilyen típustól egy perc alatt kiütést kapnék. Kitűnő a hangulat, Elizabeth egy idő után mégis félrevonul, Albert persze utánamegy. Azonban még mielőtt bármi is történhetne köztük, váratlanul beront Daniel Fogarty, félrecsúszott simléderes sapkájában. A komornyikot félrelöki, Albertet kituszkolja, Elizabethet megragadja. Ordítva sorolja a korábban már Robertnek is elmondott sérelmeit, a megszeppent Elizabeth azonban csak annyit mond. Menj most el Daniel, nagyon kérlek! Ennyit a szépen indult hétvégéről.

Hazaérve Elizabeth elpanaszolja Anne-nek, hogy ő nem is szereti Fogartyt, és mindig csak Frazerre gondol. A lélekbelátó Anne azonban rájön, hogy itt még más is van a háttérben, így Elizabeth kénytelen bevallani neki, hogy terhes maradt Danieltől. Pont ekkor lép be Robert, aki először meglepődik, hogy a nők máris hazatértek a vendégségből, de amikor Anne elmondja neki a gyerek dolgot, magába zuhanva zökken le egy székre. És ki tud még róla?, kérdezi homlokát törölgetve. Egyelőre csak mi hárman, mondja Anne. Azután kivonulnak a kikötőbe, ahol a Charlotte Rhodes éppen kikötéshez készülődik. Mr. Baines és James gondtalan mosolyát élesen ellentételezi Elizabeth szomorúan elgondolkodó arca.