Az előző részek tartalmából: A szerdai vendég Zsófi, a 16 éves tornászlány. Autóbaleset miatt mindkét keze gipszben, a baleset körülményei ugyanannyira tisztázatlanok, mint a lány családi és magánéleti viszonyai…

Szerda délután van, csöng a telefon. Mácsai felveszi, de nem szól bele senki. Ugyanakkor a távolból egy lány (feltehetőleg Zsófi) és egy férfi vitája hallatszik. Majd csend.

Délután négy már elmúlt, csengetnek. Kinn szakad az eső, ajtóban egy bőrig ázott Zsófi ácsorog. Amikor elindult, még szép idő volt, hazudja. Dargay száraz ruhával kínálja, amit a lány nagy nehezen elfogad. Igen ám, de 2 gipszes karral bajos az öltözés. Hát tessék engem átöltöztetni, mondja a lány, kutatva a pszichológus reakcióját. Ahogy ott áll, kitárulkozva, elég bizarr látvány.

A doki egy pillanatra elgondolkodik, majd a felesége segítségét kéri. Judit a vizes ruhákat a szárítógépbe pakolja, a fürdőszobában pedig átöltözteti a még mindig vonakodó Zsófit. Bár az igazat megvallva szimpatikusnak találja a nőt, ahogy az lágyan anyáskodik felette. Eszembe jut a csaj anyja és a múlt részben róla kialakult véleményem. Meg az apuka, akiről ugye úgy nyilatkozott Zsófi, hogy ő az egyetlen, akire számíthat…. Háááát. Ehhez képest megint egyedül jött.

A lány a szakvélemény után érdeklődik. Megvan? Megírta? Nem, mondja a terapeuta, még nem ismerte meg annyira Zsófit, hogy ezt megtehette volna, de elkezdte. És a lány? Ő vajon írt valamit magáról? Nem, ő nem írt semmit. Előbb apjával akarta (de az nem ér rá, mert a kiállítására készül, különben is: írja meg a picológus, azért fizetik, ha nem teszi, akkor az egy sarlatán), aztán az anyjával, de ez utóbbival is kudarcot vallott. A beszélgetés későbbi szakaszában bevallja: anyuka nem tudott semmi, azaz semmi pozitívot írni a lányáról… Gratulálunk mindkét szülőnek.

A viták után a lány szinte elmenekült otthonról. A tornász-suli kollégiumába, ott lakik mostanában. Mácsai rátér a „hogyan jöttél ide” témára. Amikor a lány kertel, bevallja neki, hogy hallotta a veszekedést a véletlen telefonhívás miatt. Bár hogy véletlen volt-e, azt maga Mácsai kérdőjelezi meg…. talán inkább egy önkétlen segélykérés… Dargay a telefonban hallott férfihang tulajdonosát firtatja. Tippje szerint az a lány apja lehetett. Zsófi szemmel láthatólag kiakad a témán, ruhái után kérdez, menekülne a szituból.

Dargay témát vált. A kollégiumi életről kérdez, milyen világ van ott? A lány nem boldog, ott sem boldog. Képmutatónak tartja a kollégiumot, benne a sok anorexiás-bulimiás lánykával, akik inkább örültek az ő balesetének (egy ellenféllel kevesebb….), mintsem sajnálnák. Kiderül nincs, ott sincs egy normális kapcsolata sem, a társait nem szereti, vagy azok nem szeretik őt. A tornászok holnap edzőtáborba mennek, Lengyelországba. Roli, az edző, vinni akarta Zsófit is, hogy legalább lássa az edzéseket, ha már nem tornázhat…. De nem viheti, nem engedik. Roli bezzeg megy az egész családdal, a feleségével és a kislányával, Dorkával. Miközben erről mesél a lány, elszólja magát: kiderül, hogy korábban vagy egy fél évig Rolival és Dorkával élt (!), amikor az edző felesége épp külföldön tanult. Ő volt Dorkának a pótanyukája. (És ezt csak úgy hagyta Zsófi-mama és Zsófi-papa????)

A „kihallgatott” beszélgetés/vita az edző és a lány között zajlott, ekkor tudta meg Zsófi, hogy nem mehet el a táborba. Ezért akadt ki. Mert akkor ő most hová menjen? Miért retteg ez a lány attól, hogy haza kell mennie? Van neki egyáltalán olyan, hogy HAZA? Zsófi is érzi, hogy baj van, hogy talán már olyanokat is elmondott, amiket fél kimondani. Kétségbeesése támadásba megy át, a pszichológus családját veszi a szájára: „bekattant”-nak nevezi a lányát, aki épp „egy drogossal kefél”. Hupsz. Egy újabb adalék Dargay magánéletéhez. De a terapeuta ezt az akadályt most jól veszi: nem dől be a személyeskedésnek (nem derül ki, hogy a lány által mondott szidalmak új infók-e számára), higgadt tud maradni. Rávilágít a lánynak a pletyka lényegére: az ő lányáról és talán Zsófiról is pletykálnak a Rolival való szoros, túl szoros kapcsolata miatt…. Hogy ez a megállapítás mennyire igaz lehet, az a lány reakciójából látszik: megint a ruhájáról kérdez, megint le akar lépni…. Aztán újra a szakvéleményről kérdez.

Mácsai, hogy oldja a helyzetet, felolvas néhány sort a saját maga által írt véleményből: érzékeny, okos, érett lányként jellemzi paciensét, aki szemmel láthatóan elámul a sok pozitív jelzőt hallva. Lám, az édes jó anyja egy kis jót sem tudott róla mondani…. A jellemzés után Dargay továbbra is igyekszik megteremteni azt a bizalmi légkört, ami az eredményes terápiához szükséges: elmeséli, hogy megpróbálta beleélni magát a két törött karral élő lány mindennapi küzdelmeibe, pl. a normális fogmosás lehetetlenségébe. Vajon a lány szülei vették a fáradtságot és belegondoltak ebbe egyszer is?

Ez az a pont, amikor a lány bevallja, hogy a kollégium az edzőtábor miatt bezár, nincs hová mennie…. Miért nem megy apukához? – teszi fel Dargay a logikusnak tűnő kérdést. Kiderül a csaj azért mérges apukára, mert az nem finanszírozza az edzőtábort neki, holott megtehetné - és akkor ő mehetne az imádott Rolijával, teszem hozzá én.

Dargay is Roliról kérdezi, illetve annak feleségéről, Ágotáról. A lány kerek perec megtagadja a kapcsolatukat firtató kérdést. Szeméből, hangjából hatalmas szomorúság árad. Dargay beszél a lány helyett: Zsófit nagyon kiszolgáltatottnak tartja, valaki, valahol átlépett vele kapcsolatban egy határt. Tette ezt egy olyan valaki, akihez Zsófi kétségbeesésében menekült. A lány már tudja, hogy akkor nem jó helyre futott. Azzal, hogy Dargaynak mintegy felkínálta magát az átöltöztetése kapcsán, tesztelte ezt a helyet, lehet-e itt a menedéke, vagy itt is visszaélnek a helyzetével.

De közben letelik az idő, Judit átöltözteti Zsófit. A lány elérzékenyülten átöleli. Én meg arra gondolok, ne már hogy ennyi! Most akkor Dargay hagyja elmenni ez a lányt, a maga 16 évével és a két gipszével? Hová fog menni?

Hagyja, hogy beszálljon abba a kocsiba? Miért nem csinál valamit? Mit tehetne egyáltalán?