Egy olcsó reklámmal nyitunk, Mike a délelőtti hatodik redbullját szürcsölve nézi, ahogyan mindenki körülötte énekli a harvadi diákok hivatalos theme songját, ő meg csak mered ki a nyakkendője mögül, és próbálja előadni, hogy az egyetemen Eddára tanult mindvégig. Mielőtt még komolyra fordulna a szitu, Harvey megjelenik és a mentoráltjának készített névjegykártyák átnyújtásával párhuzamosan oltja rommá a nagy riválisát, Louist.
- Most kaptam egy 100 millió dolláros visszatérítést.
- Nekem még sosem kellett visszatéríteni, mert eleve nem veszítettem egy ügyet sem.
- Mit érzek? Új kölni, vagy csak a féltékenység illata?
- Meglep, hogy nem ismered fel a feleséged parfümjét. Tudom, nem vagy nős. Akkor is vicces.
Emlékszünk még Trevorra? Mike drága drogdíler haverja, akivel nemrégiben össze is verekedtek. Na, tőle nem szabadulunk könnyen, hiszen felhívja Mike-ot, hogy börtönben van, óvadék és ügyvéd kéne neki. Na meg kis gerinc sem ártana, de mi merüljünk is bele a főcímbe.
Ray, Harvey sofőrje vágtázva hajtja a mini-limót, hogy kedvenc ügyvédeink időben odaérjenek a baba-mágnás ügyfelükhöz, mikor beleszaladnak egy random bevándorló vezette taxiba. Villannak a bökők, te voltál az, te szemét, te! Nem én voltam te szemét, hanem te, te szemét. Így megy ez, míg egy rendőr le nem csitítja őket, viszont a sofőrökön kívül Harveyt is ott tartóztatják vallomás-tevésre, szóval Mike-nak kell elrobognia, hogy jópofizzon a klienssel.
- Ms. Mcafee, Mike Ross vagyok, Harvey-val dolgozom.
- Ó, hát maga a pártfogoltja, akiről annyit áradozott!
- Áradozott?
- Hát, megemlítette, hogy létezik. Nála ez már annak számít.
Mike ezután bele is csap a lecsóba, elkezdi az őt körülvevő öt baba és a kliens körében ecsetelni, hogy mennyire sajnálja a nagymamáját, hogy nem tud rá elég időt szentelni, pedig ő aztán mindig ott volt, és megölelte, ha szüksége volt rá. Na, szóval így nem is jutnak sokra, el kell halasztani a meetinget. Illetve valamit csak elért a fiú, konkrétan a nő 200 millió usd-vel kevesebbet kér a cégéért, s így az ügyvédi irodájuk profitja is nagyot esik. Great success, mondaná Borat.
Közben Harvey meglátogatja a taxist, hogy letörölje a könnyeit pár százdollárossal, de az annyi Ally McBealt nézett, hogy önmagát képviselve fogja szétrúgni Harvey és a drágalátos sofőrje indiai seggecskéjét. Harvey persze nem szívbajos:
- Tudja én is szeretem a jó skót viszkit. Mégsem teszek úgy, mintha el is tudnám készíteni.
Touché. Mehet a dolog, csak egy baj van. A bírósági meghallgatás fél év múlva lesz, a bizonyos Palermo nevezetű bíró pajtit meg nemrégiben úgy megszopatta Harvey, hogy szó sem lehet előrehozatalról. Gatya fel, nyakkendő igazít, irány Louis irodája. Ő ugyanis teszi, amit tenni szokott, így Palermo seggében is jól kiismeri már magát, szóval meg tudja kérni, hogy hozzák előre az ügyet. Ezért egyetlen dolgot kér Louis, mégpedig Harv titkárnőjét, Donnát.
Míg Harvey intézi az ügyét a hobbi-ügyvéd csávóval, addig Mike, nemrég szabadított haverjával karöltve készül gondosan bekúrni egy bárban, ahol drága pezsgővel és kamu dumával felszednek két gazdag New York-i sunát. Az estét 10/10-nek ítélik, de csak mert nem tudják, hogy a klubban figyelte őket két orosz maffiózónak öltözött úriember, akiknek az egyetlen hozzájuk vezető nyomuk, az Mike pulton hagyott névjegykártyája.
A magánéleti szarba, amibe lassan keveredik Mike, még kicsit szakmailag is rásüllyed, mikor a baba-maniac ügyfelét „sikeresen" rábeszéli, hogy ne csak kevesebbet kérjen a cégért, hanem szálljon is ki belőle teljesen. Epic win, na nem a cégnek. Harvey és Jessica dühöng, ezt helyre kell hozni sürgősen. Harvey azonnal akcióba is lendül, meglepi bulit szervez a nőnél, ahova az összes drága unokát meghívta, hogy egy konténernyi játékot egész nap körbevisítva zilálják szét teljességgel az ügyfelük idegeit, akinek a buli végére csak egy kérdése marad: „Mikor küldjük haza a gyerekeket, és ugrunk vissza az üzletbe?„
Ügy megoldva, Harvey atyáskodóan rámosolyog a pártfogoltjára, majd szépen odasúgja neki: „Emlékszel mikor azt mondtam, hogy nem a kiskutyát küldjük, hogy feltakarítsa a saját piszkát? Nem én vagyok a kiskutya."
Nyomás a taxis ügy tárgyalására. Az önjelölt ügyvéd fantasztikus beszédet iktat az amerikai álomról, a kisemberek felemelkedéséről, a bevándorlók esélyeiről, és a nagyemberek kizsákmányolásáról. A hallgatóság, könnyeit törölve már-már azon elmélkedik, hogy megválasztják elnöknek, mikor Harvey-ra jut a sor, hogy beszéljen. A taxis érvelését, miszerint a limóval éppen a Mike-okozta késést behozván száguldottak a belvárosban, fordítja ellene. Kiderítették, hogy a faszi 8:53-kor még Röcsén volt, mikor 9:00-tól már a taxis licenszét kellett volna beszereznie. A fickó a teljes megsemmisülést csak azért kerüli el, mert Harvey jófejségből, s tán némi média visszhang (pl ilyen cikkek, hogy „David vs Goliath") által vezérelve lemond az ügyvédi díjáról, és megegyezést kötve zárják le az ügyet.
Mikor már azt hisszük, hogy itt a rész vége, egyszer csak megszólal hatvanadjára is Mike kurvára idegesítően csöngő telefonja. A maffiózó pajtások hívják, elkapták az idióta haverját, és 50 ezer pénzecskét követelnek egy órán belül, vagy... Harvey kineszeli, hogy gáz van, jól le is bassza szerencsétlent, hogy ennyire életképtelen. Megérkezünk az oroszokhoz, meglepetésünkre azonban Harvey lép be hozzájuk, aki nem szarozik, rá is tér a lényegre: lófasz lesz itt, nem váltságdíj. A kerületi ügyész rajta van a gyorshívóján, meg amúgy is le vannak fotózva, szóval nincs sok esélye a követelőzőknek.
Kiskapuként kicsap egy szerződést, amivel a két arc a saját ügyfelévé válik, így nem tanúskodhat ellenük, szóval nem jutnak börtönbe, a drogdílert elengedik, és pénz nélkül mehetnek haza medvét lőni az orosz vadonba.
Facebook kommentek