Így vagyunk: a matarészeg Szőke Kapitány Párizsban Franciskával táncolt a nyílt éjszakában, Címlaplány átbútorozott Tepsihomlokhoz, Vöröske Nikó nevű követségi jugóval létesített párkapcsolatot, akit meg kéne térítenie amcsi kémnek titkosügynökileg.

Címlaplány tömött, füstös házibulin denszel, józansága minimum kétséges. A vendégseregben rátalál a berlini repülőútjukról ismerős ifjú riporterre, akit lepasszol az odacsapódó Tepsihomloknak, hogy utána mindjárt alig két szót váltson egy feka tengerészgyalogossal, akit pedig ezt követően Tepsi filozófus barátjára hagyományoz. Az angolszász party-szaknyelv az ilyen magatartást úgy ismeri, hogy „mingle”. A zajos összejövetel Tepsi összes termeiben tartatik, akit az iménti ifjú riporter támasztana a falnak, miközben azon morgolódik, hogy amikor a fejben extrém léginő áthívta estére, zártkörűbb rendezvényre számított. Ebből csókolózás fakad. Smár máshol is történik, Nikó Vöröskét keresi fel otthonában ilyen célzattal.

A madridi reptérre lépünk át, aznap korábban történt események taglalásával. A kedélyes nappalivá rumlisított utasszállítón négyfős csajbuli van céges pezsgővel, a sztyuvik a padlószőnyegen hédereznek. Tepsi azzal henceg, hogy a riportersrác négyszer csinálta meg zsinórban. Mersz vagy nyelsz (van jobb neve magyarul a truth or dare-nek?) keretében Francival csomót köttetnek a koktélcseresznye szárára kéz nélkül, vagyis kizárólag nyelv használata engedélyezett, Címlap meg bevallja, hogy vannak textiltelen fotói, a Life-os fényképész készítette őket. Tepsi röhög, Franci meg van lepődve, Vöröske meg az aggódó nővér szerepében a végletekig megdöbbent. Itt lép be Szőke Kapitány és Első Tiszt a képbe, arra kérik a nyolcmellűéket, hogy számolják fel a kuplerájt, mert soron kívül haditengerészeket visznek haza. A lányok pillanatokon belül élükre vasalva fogadják az ajtóban a fehér egyenruhás, nőt vagy fél éve nem látott falkát, a házibuliról majd ismerős feka mindjárt szükségét is érzi, hogy bemutatkozzon Címlaplánynak.

Vöröske szakadó esőben, drámai zene mellett tér be egy telefonfülkébe, ahonnan a New York-i titkosügynököt hívja. Szar van a palacsintában, jelenti, Nikót véglegesen hazarendelték Jugoszláviába, napokon belül lelép, tenni kéne valamit. NYT azt ígéri, hogy rajta vannak az ügyön, Vöröske menjen vissza a lakásába, ahonnan pezsgővásárlás ürügyén lépett le a jugó pléhbojtól. Tepsihomlok apartmanjában eközben véget ér az ereszdelahajamat, a távozók között van Tepsi és a riporter is, mert a régi apacs közmondás szerint szobatárs előtt nem jó dugni. Címlaplányra csak a feka haditengerész marad, akinek Tepsi azt mondta, hogy ott alhat a kanapén. Címlap ezen meglepődik, majd takarót biztosít a katonának, és duplára riglizi a hálószobája ajtaját. Visszamereng a repülőre, ahol szóba elegyedtek a fekával, aki ott a tengerészgyalogosságon besérült édesanyjával való kibékülést gyakorolta Címlaplánnyal.

Vöröske és Nikó a paplan alatt cseverésznek a hóesés-karácsony-fenyőfa tárgykörében, amikor kopogtatnak. Hajnali 1 lévén ezen meglepődnek. Nikó már a tűzlétra felé venné az irányt, de Vöröske inkább előbb megnézné, hogy ki az: a beláncolt ajtónyílásban csak a köszvényes szomszédasszony kér kölcsön egy melegítő palackot. A magabiztos kémnő csuk, hogy nyisson, közben kiröhögi lovagját, majd az újra nyíló ajtóból a nyanya helyett három öltönyös fickó nyomakodik be azzal, hogy Nikót vinnék néhány új ismerőséhez. A jugó pléhboj erre nem túl nyitott, ezért lerúgják és megbilincselik, Vöröske a hason fetrengő szívszerelmét nyugtatgatja, hogy az urak csak segíteni akarnak, mire Nikó érthető módon emelt hangon teszi fel a kérdést, hogy Vöröske kicsoda is valójában. Válasz helyett csuklyát húznak a fejére.

Címlaplány másnaposan óvatoskodik ki elbarikádozott hálójából, Feka azonban nem kibelezett plüssállatokkal, hanem kitakarított lakással várja, és még valami macskajaj elleni gusztustalan kotyvalékot is átnyújtana neki. No de itt is kopogtatnak: a házfelügyelő keresi Tepsit a tegnapi ramazuri miatt. Ha már ő nincs, rákérdez, hogy Címlap állandó lakos-e itten, és kicsoda a háttérben átvonuló színesbőrű. Minthogy a légilány nem bérlője az ingatlannak, a házibácsi indítványozza Feka kirakását. Címlap ezt nem meri kerek perec elmondani vendégének, ezért egész napos városbanlógós programot vezet elő neki, minthogy Fekának csak este megy a vonata. Feka bocsánatot kér a gépen történtekért, amikor egy pillanatra elvesztette a fejét. Mivan?

Nem derül ki. Vöröskével folytatjuk, aki egy afféle reggeliző büfében találkozik NYT-vel, és nehezményezi, hogy szíve Nikóját minden előzetes értesítés nélkül vonszolták ki a lakásából, és azonnal találkozni akar vele. NYT letudja annyival, hogy Vöröske menjen repülni, és felejtse el a jugó pléhbojt. A pályaudvaron Címlap rövid időre szétválik Fekával, hogy utóbbi átvegye a vonatjegyét, ezalatt a leányzót egy kedves, antipatikus és hajthatatlan fiatalember környékezi meg. Feka jön kimenteni Címlapot, a hoppon maradt fehér fickó meg közli, hogy nincs az úgy rendben, hogy ezek itt egymás kezét fogdossák, majd egy haverjával jól megverik Fekát. Címlaplány az elagyabugyált kisebbségivel ezután Vöröskéhez esik be elsősegélyért, aki pedig épp Nikóhoz indulna, mert NYT mégis megtelefonozta neki, hogy hol tárolják a jugoszláv diplomatát. Illetve megy is, nem kis megrökönyödést okozva ezzel húgában, akit otthagy a leamortizált Fekával a lakásában.

A közelmúltban hazatérő repülőn a pilótafülkébe belépő Franci informálja az érdeklődő pilótákat, hogy az utastérből származó ricsaj egy legénybúcsús sztriptíz része, amellyel összefüggésben Vöröske megvált a ruháitól. Első Tiszt és Indián, a légipszichológus a hírre azonnal a konyhába távozik kávéért (persze a K.V. itt most nagyságrendileg annyi, hogy Kiverjék Vöröskére). Franci kettesben marad Szőke Kapitánnyal, majd megnyugatja, hogy Vöröske csak azért vette le a ruháit, hogy egy tengerésznek adja kölcsön, aki éppen most léginőnek beöltözve hajtja végre a zenére vetkőzést. Ellenben ha SZK nem akar erről lemaradni, Franci addig vezetné a gépet. Így is lesz, pár résszel ezelőtt SZK kocsiját, most a repülőgépét kaparinthatja meg, bár a légisofőr azért ott marad vele oktatni. Franci repülőt vezet és boldog. Hátul Címlaplány a legénybúcsú alkalmából felszólaló Fekával szemezget, majd Vöröskével fut össze a konyhában, aki nekiáll csesztetni a pucér képekért. Címlap felrója nővérének, hogy szeszélyesen ingadozik a hangulata, mire az bevallja, hogy férfigondok gyötrik, és szerelmes ebbe a Nikóba, aki egy jugó komcsi. Címlap utóbbi kitételre megvonja a vállát, hogy kit érdekel, ha egyszer dúl a láv.

NYT azzal fogadja a taxiból kiszálló Vöröskét, hogy a jugó addig nem hajlandó beszélni, amíg nem látja a komcsikonform hajszínű barátnőjét. Vöröske megkapja a feladatot: Nikó és a CIA céljai ugyanazok, tessen ezt elhitetni vele. A pléhboj pléhpofával fogadja Vöröskét a vallatóban, arról érdeklődik, mi igaz Vöröskéből, és mi mindent hazudott neki. A megtört kémnő röviden vázolja titkosügynöki karrierjét, majd a kissé közhelyes „de ami kettőnk között történt, az valódi volt” fordulattal próbálkozik. Nikó nem vágja hozzá az asztalt, ellenben az ott fekvő magnón lejátssza a lakásában kettejük között lezajlott beszélgetést, amikor ő Titót kutyázta, Vöröske meg szerelmet vallott neki. Közli, hogy a legfőbb baja nem is a romantikus kinyilatkoztatás, hanem hogy egy egész ügyosztály hallgatta a privát párbeszédet. Na erről viszont Vöröske nem tudott. Ezt persze Nikó nem hiszi el neki, ellenben ismerteti vele, milyen ajánlatot kapott a CIA-től: vagy visszamegy Jugóba kettős ügynökként, vagy a jugó titkosszolgáknak magyarázkodhat majd az iménti hangfelvételről, és ez is, az is eléggé hirtelen halálban végződő megoldásnak tűnik. Vöröske zokog, hogy ő csak azért csinálta az egészet, mert azt gondolta, hogy Nikó New York-ban lehet kettősügynök, biztonságban, együtt. A pléhboj elbizonytalanodik, hogy a vörös tényleg ennyire idióta naiv liba, vagy csak mesterien tud hazudni, mire Vöröske azzal a meglepő válasszal áll elő, hogy mindkettő, sőt harmadjára még szerelmes is a jugoszláv pampák bikájába.

A hazaérkezni az istennek sem akaró közelmúltbeli gépen a sztyuvik már feszülnek, mint a gitárhúr, hogy borzasztó, ahogyan ezek a tengerészek megállás nélkül dorbézolnak. SZK hozza a mentő ötletet: ha feljebb emelkednek, akkor a kabinban kisebb lesz a nyomás, a bebambizott utazóközönség pedig elalszik (tényleg?). Ebből az alkalomból Címlap felkeresi a gép végében magányosan, üvegből vedelő Fekát, hogy manőver várható, hess a helyére, öveketbecsatolni, a felhívásból azonban kis bájcsevely és MAJDNEM smár lesz. De több nem! Basszus, ezzel húzták az agyunkat egy egész rész alatt, hogy Címlap talán már viselős egy kapucsínószínű lurkóval, vagy legalább elkapott valami fain herpeszt, amikor a tengerész billiárdozott a mandulájával, de nem: a nagy, szégyellnivaló esemény az volt, hogy 5 centi közelségig hajoltak egymáshoz! Fél percet látna a mi Éden Hotelünkből a prűd vidéki színesbőrű, három hétig sikálná mosószappanos dörzsiszivaccsal a képcsövet.

Ellenben most Vöröske lakásán Címlaplány ápolja Feka bevert ábrázatát, és sajnálkozik a rasszista nagyvárosiak miatt. Ideértve magát is, hogy amikor csókra állt a kisebbségi virsliszáj, ő arra gondolt, hogy mit gondolnának mások, meg hogy bezárta a hálószobát az éjjel, és eltávolította Fekát a lakásból, amikor a házibácsi azt mondta. Feka rávilágít, hogy Címlaplány milyen színes egyéniség a szürke tengeralattjáróhoz képest, ezért kattant rá. Bókra csók, további romantikus rizsák, meg talán szex is, de ezt szemérmesen nem közvetítjük.

Három nappal később a lányok világkörüli útra készülődnek a reptéren, Címlaplány kedves csecsebecsét talál a csomagjában Fekától. Vöröskét telefonhoz szólítják, némán tartja a füléhez a kagylót, majd lecsapja és rohan a váróterembe, ahol a több öltönyös által szemmel tartott Nikó őgyeleg. Ismeretleneket játszva, virágnyelven elöblögetnek arról, hogy Nikó frissen szerzett kettős ügynöki minőségében Jugoszláviába megy, Vöröske szeretné tudni, hogy mikor jön vissza, de talán soha, Nikó szereti Vöröskét, ez viszont, meg büszke is rá. Könnycsatornák epizódilag kötelező nyitogatása, elválás.