Chicagóban nyitunk, múlt péntek, mondja a felirat, de akkor milyen nap lehet ma? Biztos csütörtök, merthogy az kedvenc sorozatunk napja. Mr. Jarvis érkezik a Chicago Fidelity Mutual Bankba, kedvenc ügyintézőjével, Laurával kokettál kicsit pénzbefizetés közben: Kegyednek milyen jó az új hajszíne, milyen klassz a frizurája, de én se nézek ki rosszul. A tranzakció közben fekete furgon érkezik a bank elé, amiből fekete maszkos-kapucnis köpenyes fazonok lépnek ki és sietnek be a bank előterébe. A biztonsági kamerát valami kütyüvel egyből kilövik, így azt már mi sem látjuk, mi történik odabent.

Dél-Dakota, a raktárban Pete saját holo-hasonmásával pingpongozik és veszít, a hasonmás diadalmas kígyómozgással ünnepelteti magát. Artie természetesen a számítógép monitorára van rágyógyulva, a bankrablásról gyűjt adatokat. Leena is ott sertepertél, így együtt észlelik, hogy valaki a raktár adatbázisába próbál behatolni, ez meg hogy lehet, hiszen itt minden szupertitkos, értetlenkedik Leena. De Artie nem aggódik, majd én elkapom a fickót, bízd csak ide. Érkezik a sportember Pete, nyakában törölköző, kicsit flörtöl Leenával (a pilot óta világos, hogy van köztük valami), majd kivonul a raktár elé, merthogy idő van. Ugyanis érkezik vissza a focilabda, és telibe is találja a kint anyukájának telefonáló Mykát. Artie jön utánuk, indulás Chicagóba, három bankrablás történt rövid idő alatt, derítsék ki, mi sem könnyebb ennél. Ügynökeink indulnak is, de előtte még Myka eldobja a labdát. (Milyen távot tehet meg eldobás után a foci? Nekem mondjuk van egy tippem.)

Pete és Myka a bankban várja, hogy valami illetékestől megkaphassák a biztonsági felvételt. Illetékes helyett azonban a helyi FBI tagjai lépnek oda hozzájuk, vezetőjük egy hosszúcombú szőke, Bonnie Belski. Nem túl meglepő módon névről ismeri Lattimer és Bering ügynököt, és határozottan nem tetszik neki, hogy a titkosszolgálat ide küldte őket. Ez itt az én játszóterem, maguk meg idejönnek, hogy ugráljanak a lábamon, közli. Pedig szép láb, próbálkozik Pete, de a csaj nem vevő a szexuális zaklatásra, inkább azt javasolja, húzzanak pizzázni és hagyják a helyieket dolgozni. Myka dühösen néz a vezértyúk után, Pete kicsit csalódottan. Szerelmes vagyok, mondja a távolodó hosszú combok után bámulva. Myka nem boldog. Főcím.

Ügynökeink szófogadóan kipróbálták a helyi pizzát és most békésen emésztenek. Miközben Myka a testvérével telefonál valami család programmal kapcsolatban, Washingtonból Dickinson ügynök hívja Pete-et: beszélt Belski főnökével, a hosszúcombú most már együttműködő lesz velük. Egyébként mit csinálnak?, próbál érdeklődni. Nem mondhatok semmit a raktáros dolgainkról, uram, mert különben előugrik Mrs. Ferederic és félelmetes arccal rámijeszt. Pete beszámol Mykának Dickinson sikeres akciózásáról, és máris indulnak. Baltaarcú barátunk azért még annyit hozzátesz, hogy ha az ő apja élne, akkor ő elmenne egy ilyen családi találkozóra. Myka nem boldog ettől.

Chicago, FBI központ. Belski jön Pete-hez, és immár nyíltan beszél vele az eseményekről. Három bankot raboltak ki három egymást követő pénteken, csúcsforgalom idején. És most újra péntek van, és hat óra múlva kezdődik a csúcsforgalom, vág közbe a pengeeszű Lattimer. Úgy bizony, folytatja Belski, ami viszont zavaró az egészben, hogy a rablók nem használnak semmilyen fegyvert, csak valami módon kikényszerítik a pénz átadását, és utána senki nem emlékszik semmire. Ez nagyon különös, szól hozzá bölcsen Pete. Olyat mondjon, amit nem tudok, gúnyolódik Belski. Máriának, a skótok királynőjének a krokettütője megkövesedett narválagyarból készült, és minden mérkőzést megnyert vele, válaszolja erre Pete, Bonnie csak néz.

Eközben Myka egy másik szobából hívja Artie-t, aki dühös, amiért korábbi főnöküktől kértek segítséget az FBI akadékoskodása miatt. Most én vagyok a főnök, engem hívjanak, ha bármilyen segítség kell, értve vagyok? Na, és most mutassa a bankrablási felvételt. Myka lejátssza a biztonsági kamera által rögzített képeket: belépnek a rabolók, az egyik széttárja a köpenyét, mint valami mutogatós bácsi. Mi van a köpeny alatt?, kérdi Artie, de nem tudnak rájönni. A képekhez nincs hang, viszont Myka kiszúrja, hogy az egyik ügyfél kezében végig ott a telefon, így tehát a vonal túlsó végén lehet egy „fültanú”. Myka gyorsan lenyomozza az ügyfél nevét Artie-nak(Mr. Jarvis, mi már tudjuk), aki, amíg a névre várakozik, mellesleg még a hacker nyomára is ráakad. Leenának magyarázza, hogy az illető Washingtonból próbál behatolni a rendszerbe. És hogy ki az? Daniel Dickinson, Mykáék ex-főnöke, a saját irodai számítógépéről. De én meg fogom állítani, jelenti ki magabiztosan.

Két kedvenc ügynökünk összeül: mire jutottunk eddig? Artie kinyomozta, hogy Mr. Jarvis a feleségének hagyott üzenetet, és mi megszereztük a hangfelvételt. És akkor most miben tudna nekünk segíteni Belski ügynök?, kérdi némi gúnnyal a hangjában Myka. A nevezett épp ekkor lép be, magával hozva Laurát, a banki ügyintézőt. A csaj nem túl együttműködő, nem emlékszem semmire, hajtogatja. Myka erre bekapcsolja a felvételt, a magnóról valami elnyújtott dallam hallatszik, Laura teljesen elérzékenyül, megszűnik számára a külvilág. Az ügynökök csodálkozva nézik, Myka kikapcsolja a magnót: mi történt magával? Úgy érzem, szeretnek, mondja Laura ellágyulva.

Pete és Myka Artie-val beszél erről a videóhívón keresztül, Artie szerint a dallam valami kellemes emlékképet indít be az agyban. Keressenek a dallamban valami jellegzetes zajt, valami különleges összetevőt. Minden zeneszerző elhelyez ilyet a műveiben, olyasmi ez, mint egyfajta zenei aláírás. Például a Beatlest vagy Steward Copelandet is ezért lehet könnyen felismerni. Pete-nek beugrik apja kedvenc együttese, a Bricktones, a kérdéses dallam akár tőlük is származhatna. Artie lefuttatja a dallamot valami algoritmuson, és az igazolja Pete-et: a zene Brickstones, és az együttes zeneszerzője Eric Marsden. Ezt a dalt viszont még nem adták ki lemezen, úgyhogy irány Marsden dél-chicagói lakása. Még 4 óra a csúcsforgalom kezdetéig, figyelmeztet Pete. Akkor én vezetek, feleli Myka.

Marsdennél viszont meglepetés éri kedvenceinket: ő nem lehet az elkövető, mert évek óta Jesslyn Henjik ápolja, aki korábban vagy ötven lemezen vokálozott neki. Jesslyn szerint a zeneszerző jópár éve magatehetetlen: depressziós, fél-katatón, és az elmúlt hónapban májrákot is diagnosztizáltak nála, jó esetben egy éve lehet hátra. Myka azért megpróbál vele beszélgetni, közben Pete pötyögni kezdi a dallamot a zongorán. Ericben láthatólag megmozdul valami, de Myka konkrét kérdésére nem válaszol. Helyette Jesslyn még elmondja, hogy évekkel korábban egy Jeff Canning nevű producer ellopta Marsden összes zenei jogait saját kiadója, a Windy Lake Records részére. Eric akkor tört össze, azóta ilyen katatón. Beszéljenek Canning-gel, ő az igazi bűnös, jön indulatba Jesslyn. Az ügynökök indulnak a kiadóhoz, Pete közben még megpróbálja rávenni Mykát, hogy menjen el a jövő heti családi összejövetelre, amiről folyamatosan egyeztet a családtagokkal. Kiderül, hogy Myka azért nem akar elmenni, mert gyerekkorában apja zsarnokként bánt vele és a testvéreivel. Myka továbbra sem boldog.

Miközben a kiadónál Canningre várnak, Pete a csinos szőke titkárnővel, Stephanie-val szemez. De azért arra is van szeme, hogy Mykával együtt észrevegye: nem nagyon mehet a kiadónak, mert az irodaházban egy csomó helyiség üresen áll, és a kitett magazinok is több hónaposak. Érkezik Canning, ősz hajú 60-as, egy külön szobába vezeti a látogatókat, ott vannak Eric dolgai: összes dala, lemezei, kiadott és kiadatlan művei. Most úgy tűnik, van egy komoly gyűjtő, aki hajlandó lenne az egész gyűjteményt megvásárolni. Külön polcot foglalnak el Marsden kísérleti zenéi, Canning szerint hangmérnöke, Jed Fissel biztatására írta ezeket. Az ügynökök pár szóval elmondják, hogy egy Marsden által írt, de mindeddig kiadatlan dallamra bankokat rabolnak Chicagóban. Az lehetetlen, mindent én őrzök, így Canning. Azt ajánlja, keressék meg Fisselt, a hangmérnököt, aki jelenleg Chicagóban taxis, hátha ő többet tud mondani. Mykáék távoznak, közben látjuk, hogy Stephanie és Jesslyn egy ismeretlen férfival beszáll egy sötét furgonba: sietnünk kell, az FBI-on kívül a titkosszolgálat is a nyomunkban van, mondja a szőke titkárnő. Hoppá.

Myka és Pete laptoppal keresnek infót Fissel-ről. Szerencsére gyors a mobilnet, hamarosan be is hozza nekik Fissel képét, nézz oda, hát ezzel szállt be a két nő a furgonba! Az infók szerint a csávó valahol Alabamában lakik, de ottani címén hat hónapja nem látta senki. Becsörög az FBI, Belski ügynök tájékoztat, hogy sorra elemezték a korábbi rablásokat, és rájöttek, milyen minta alapján tevékenykednek a rablók. Szerintük a Midwesterner Bank lesz a következő, most vonulnak oda megfigyelésre. Pete vállalja, hogy besegít az FBI-nak (bár nyilvánvalóan inkább Belski ügynök hosszú combjai vonzzák), indul is a megadott helyre. Myka marad és tovább nyomoz, ha talál valamit, majd a videóhívón értesíti.

Washingtonban Artie beoson Dickinson irodájába, jelszófelismerő kütyüt dug be a gépébe és pár perc alatt már bent is van a rendszerben. Közben Myka hívja izgatottan, mert rájött valamire: az alapzenében van egy dallam, amit a bankok magas belső tere felerősít, és emiatt van hatással az ott lévő emberekre. Eközben váratlanul visszajön Dickinson, Artie előkap egy ósdi fényképezőgépet és rávillantja a vakut, amitől az ügynök megmerevedik, mint egy fénykép. Mi volt ez a zaj?, kérdi Myka. Kodak pillanat, válaszolja Artie, na folytassuk. Szóval magas belső térrel rendelkező bankokat kell keresnünk a városban? Még két ilyen van, amit nem raboltak ki.

Belski és Pete megfigyel a járőrkocsiban, persze a hosszúcombú a másik nőről faggatja Lattimert: Magát nem zavarja, hogy a társa kudarcot vallott Denverben? Egy Sam Martino nevű ügynök meghalt ott Bering hibájából, aszongyák, viszonyuk volt. (Bazeg, nem hiszem el, mindenki ezzel a Denverrel jön.) Mielőtt Pete válaszolhatna, becsörög Artie mobilon: Myka rájött, hol lesz a támadás, menjenek utána! Mykát látjuk, rohan a helyszínre, közben füldugót tesz a fülébe, de elkésik: pont akkor fut ki az épületből két rabló, egyiküknél fémtáska, rohannak a furgonhoz. Amíg Myka a sofőrrel bunyózik, a rablók elhajtanak. Befut az FBI, a sofőrről kiderül, hogy Jed Fissel, a hangmérnök. Az FBI-osok elvezetik, közben Myka megsúgja Pete-nek, hogy egy fémtáskába zárt hordozható lemezjátszóval játsszák le a zenét, azt kell megtalálniuk.

Indulnak az FBI központjába Fissel után. A magas belterű előcsarnokban azonban Pete-nek megérzése támad, és utasítja Mykát, hogy dugja be a fülét. Nem trágár viccet akar mondani neki, hanem látja belépni a két fekete köpenyest. Az egyik széttárja a malaclopót, ott van alatta a lemezjátszó, forgatja a bakelit kislemezt, megszólal a zene. Mindenki ellágyultan pislog, eközben a támadók lelépnek Fissellel, de Mykának még sikerül becsúsztatnia mobiltelefonját az egyikük zsebébe.

Washingtonban eközben Artie befejezi a munkát, újabb villantással magához téríti Dickinsont, akinek aztán el is mondja, hogy az ő gépéről törtek be a raktár titkos rendszerébe. Én ugyan nem törtem be sehová, jön a válasz. Hoppá, ezen Artie is meglepődik. Dickinson felajánlja, hogy segít a hacker nyomára bukkanni, de nem megy ki a szobából. Oké, de akkor időnként legalább csukja be a szemét, kéri Artie. Myka csörög a videóhívón: Artie, gyorsan keressen rá a mobilomra, a rabló zsebébe tettem. A szakállasnak ez csak rutinmunka, néhány pillanat alatt meg is találja. A megadott címen aztán minden kiderül: Stephanie, aki Marsden lánya, összeállt Jesslynnel és Jeddel, hogy a bankrablásból szerzett pénzzel visszavásárolják Eric műveit Canningtól, így kárpótolva a zenészt arra a kis időre, ami még hátravan neki. És akkor most mi legyen, szóljunk az FBI-nak?, kérdezi Myka a társát. Ugyan már, a bankrablás az ő problémájuk, a miénk a lemezjátszó, feleli Pete. A családi boldogság láttán Myka úgy dönt, mégiscsak felhívja apját a családi parti ügyében.

Zárásul még visszaugrunk a washingtoni irodába, Artie a számítógép vezetékeit kötözgeti az asztal alatt: most mindjárt lecsapunk a hackerre, mondja Dickinsonnak. A vezetékből azonban váratlanul villanás tör elő, Artie-nak pár pillanatra valami látomása támad, hangokat hall, aztán újra visszatér a valóságba. Na, ez meg már megint mi volt?