A tegnapi összefoglaló nyomasztóbb volt, mint Paul Auster eddig megjelent regényei együtt véve, Pötyit el is tiltottam a tévétől, nem mintha a depressziótól félteném, hanem észrevettem, ha nem tetszik neki valami, alekoszozik a fejével, hát mindennek van határa! Mivel előttem sokan sok sületlenséget összehordtak már Laciról, ezért nekem csak olyanok jutottak, hogy az élet szép, mindig van remény, soha ne add fel és végül, de nem utolsósorban azért vannak a jóbarátok. Majd elfelejtettem, borúra derű. Béci és Anikó magasröptű gondolataival kezdjük a napot, bicsaklik a feje. Reggel kijön, úgy tesz mintha, aztán leül és bicsaklik a feje. Segítek, Laci napi programját vázolták. A Harcos megérkezik, na, mi van? Mindegy, hosszú. Az általános felháborodás után Laci elmeséli, hogy tele van szurkálva, a szívének hálistennek semmi baja, olyan szervi vagy pszichés dolgok lehetnek, ami a szívére kihat. Az összes létező vizsgálatot megcsinálták rajta, tolták jobbra-balra, mindenki pörgött. Tele van a töke saját magával.

Laci levelet kap. Szeretnénk neked felajánlani egy lehetőséget, hogy a lelkiállapotod minél hamarabb a helyére billenjen. Lehetőséget adunk arra, hogy találkozz édesanyáddal. Béci szívhez szóló hangon olvassa a levelet, a füléből kilógó pink fültisztító pálcika némiképp oldja a drámai hangulatot. Döntsd el és egyértelműen mondd ki, hogyan döntöttél. Laci fél pillanatot kér, hadd gondolja ezt végig. Anikó felnéz a teknyőbűl, nincs ezen mit gondolkodni, fiam! Béci kortesbeszédbe kezd. Lelkileg is trébe vagy két hónapja, itt ülsz mint egy hülyegyerek, csak a feladatokra állsz fel. Le vagy punnyadva, csak kifelé gondolkodsz. Tudom hogy nehéz húsz évet elfelejteni, vagy tovább vinni egy újabb vonalat képviselni. Laci meg se hallja, amit Béci mond, szótlanul bámul maga elé, majd köszöni a lehetőséget, élne vele.

Megérkezik Laci anyukája, szia drágám, kicsi szívem! Nem is vagy te olyan túlsúlyos! Cérnavékony csókolomok kísérik őket a kertben, milyen csinosnak tetszik lenni! Laci lovaglópálcája, hogy ő tele van szurkálva. Vénásan. Anyukája tud mindent, beszélt a doktornővel. Édesem, játssz! Most egy új élet fog kezdődni neked! Egy varázslatos élet! Majd meglátod, mennyire jó dolgod lesz! Én tudom. Jó, hát anyu mindent tud, azt is mondta tíz évvel ezelőtt, hogy megnyeri a lottó ötöst. Anya és fia nevetgélnek, Anikónak már nincs türelme Lacihoz, Béci reméli, hogy anyukája ad két pofont Lacinak, neki lehet, őt nem zárják ki. Laci anyukája nem egy túsztárgyaló, de itt és most tán nem is arra van szükség. Próbálj meg vidám lenni, nincs okod a szomorúságra! Anya félreérti a dolgokat, Laci nincs megreccsenve, csak jár az agya, sok minden hiányzik neki.

Irányítsd a gondolataidat fiam, és amikor nem jó gondolatok jönnek, azonnal irányítsd máshova. Mindenben azt lásd meg, ami jó. Tudom, mennyire előnyödre válik, hogy te itt vagy most. Ha kijössz, megváltozol. Megváltoztatott ez a lét, sokkal jobban rátaláltál önmagadra. Kinn átértékelődnek a dolgok, egy hatalmas kaput tudsz kinyitni. Bezárod azt, ami volt, és most fogsz igazán élni! Ezt adja a Villa, érted? Lejár az idő, te vigyázzál magadra, szívem! Pihenj, ha tudsz, és ne izgasd magad. Adok még egy puszit.

Mindenki reménykedik, na mizu? Minden rendben? Persze, anyám kiosztott, ennyi. Azt mondta, hogy mindenki borzasztóan sokat fejlődött az evolúcióba’ és hogy mindenkinek akkora lehetőség ez, amit itt tanulunk. Abba hát, az evolúcióba'. Béci lecseszi ne toporogjon, Laci szédül, tele van gyógyszerekkel, nem kíván enni. Várjatok, kicsit leülök. Ajajj, Laci, mint a ketrecbe zárt tigris. Láttam már ilyet és nem feltétlenül az Összeomlás c. filmre gondolok, ha nem tudnám, mi következik, se számítanék semmi jóra. Szarul vagy? Nagyon. Tudod mi ez? A pánik. Laci zihál, pillanatok alatt öregedett húsz évet. A Villában át tudta gondolni az elmúlt húsz évet, átértékelődött minden. Ezt a húsz évet, amit letett az asztalra, nem tudja hova tenni. Egy ilyen felismerés szó szerint lesokkolja az embert, feldolgozása egy borzasztó nehéz folyamat. A neve pedig midlife crisis, bébike.

A nyugiszobában elhangzanak a tragikus mondatok: én, Lázár László, jelenleg olyan helyzetbe kerültem, hogy úgy gondolom, hogy fel kell hogy adjam ezt a játékot. Az ok az elmúlt húsz év. A munka, a stressz és a folytonos hajtás most jött ki az itteni, nyugvó állapotban. Sem fizikálisan, sem pszichésen ezt a versenyt száz százalékos odaadással nem tudom folytatni. Orvosi segítségre van szükségem, hogy tovább tudjak lépni az életben. Komolyan szeretnék veletek beszélni, lép ki a riportszobából Laci. Nekem itt ez a játék a mai nappal befejeződött, nem tudom tovább folytatni. Hadd mondjam legalább végig, fakad sírva Laci. Nagyon örülök, hogy megismertelek benneteket annak ellenére, hogy volt vita közöttünk. Nem így akartam, nem így szerettem volna. Nem vagyok abban az állapotban, hogy folytatni tudjam. Van egy olyan dolog, amivel meg kell küzdenem és húsz éve nem tudok vele megküzdeni. Előjött belőlem. Ne haragudjatok rám. Remélem, azért pár jó dolgot át tudtam vinni nektek. Remélem, nincs harag a szívetekben.

Mire Laci a búcsú végére ér, mindenki sír, Alekosz megfejthetetlen fejjel áll, Laci azt ismételgeti, ne haragudjatok. Anikó a nyakába borul, Éva sírva lép oda, nem akartam azt mondani, tudod! Azt akarom, hogy gyógyulj meg! Ne felejts el minket ám! Mindenki öleli és simogatja Lacit, Anikó zokog, de ne menj már el, majd összeszedünk! Higgyétek el, ez most más. Játsszátok tisztességesen ezt a játékot! Laci sír, új életcélja van, segíteni az embereken, mert tett pár olyan dolgot az életben, amire nem büszke, ezt szeretné jóvátenni. Álljatok helyt! Ne készítsétek ki egymást. Harcoljatok, de emberségesen! Legyetek jók! Anikó vinné a bőröndöt, jajmár, vigyázz magadra, Laci kilép az ajtón, csend. Béci leroskad, fogja a fejét, Anikó remegő kézzel rágyújt, Alekosz járkál, hát ez azért nem akármi, gyerekek! Látszott rajta, hogy valami nem stimmel, de ennyire? Béci sokat veszít Laci távozásával. Veszített egy barátot, sokszor úgy viselkedett, mint egy apa. Jó ember… Anikó a hálózsák alatt sír, a riportszobában arról beszél, Laci nagyon közel állt hozzá, érdekelte, mi van vele, és őt is érdekelte, mi van Lacival. Nehéz lesz, azért így irányítgatott minket, hogy ne legyen akkora káosz. Ezeknek nincsenek előjelei. Ezek egyszer előjönnek, azt’ kész. Hát ez ilyen. Igen, ez Alekosz volt.

Csendesen telik az este, Béci kezébe sskk ne adjanak többet fejszét, könyörgöm! Éva paradicsomot szeletel, bár ne látnám azt se, hogy a tarjával mit csinálhat, nem tudom, késheggyel böködi őket, maradjunk a gyalázza szónál. Jerzsi a fejét rázogatja, egy méterrel a cél előtt adta fel a versenyt. Béci is próbálja megmagyarázni a történteket, próbált segíteni, már két hónappal ezelőtt látta, hogy mi a probléma, de Laci nem mondott el semmit. Semmit nem mondott el, leült, mint az iszap. Újra bebizonyosodik, hogy nem mindegy, ha az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik. Alekosz nyakatekert monológba kezd. Laci biztos jól megállja a helyét a csatatéren, puskákkal, ő egy katona, de nem készült föl megfelelően erre a játékra. Hozott magával olyan dolgot, amit pont nem kellett volna, de ha már, valahogy el kellett volna rendezni. De ezért nem ő a hibás. Az egykék teljesen más életutat járnak be. (Hö – a szerző megjegyzése) Laci nem vált le a szülőkről, nem kapcsolódott le. Nem mondom, hogy bárgyú baromság, amit mond, a témáról viszont nem Alekosztól hallanám a hülye lózungot, ajánlom mindenkinek Csernus Felnőtt húsleves c. könyvét. Tán hitelesebb egy picikét, mint az Érdi Rambo.

Béci szerint Laci túl sokat gondolkodott kifelé, megvan-e a háza, az autója, a társa, az anyja háza, ezen kattogott. Ott ült az asztalnál és ugyanolyan fejet vágott, mint Gombi, csak ő nem sírt és nem mondta. Alekoszból újra kitör a lélekbúvára, ezért van ő azon a véleményen, hogy a kinti dolgokkal nem szabad foglalkozni. Béci szerint pont Alekosz az, aki a legjobban várja köztük a kinti visszajelzéseket és Alekosz az, aki soha nem mutat ki érzelmeket. Kár azt gondolni, hogy nincsenek meg azok az érzések. Egyetlenegy hely van, ahova azok az érzések nem valóak. Ahol most vagyunk. Alekosz azt is észrevette Lacin, hogy bizalmatlan az emberekkel szemben. Ott vannak a párkapcsolatok, a lányok, a barátok, nem volt olyan kapcsolata, ami hosszú távon működött volna. Mindig ő volt az, aki hoppon maradt, ez is mély nyomot hagy az emberben. Lacinak ki kéne tárulkoznia, igazi kapcsolatokat kéne kiépítenie, legyen bizalmasabb! Nem kell mindenkit lenyomozni, mindenkiben az ellenséget látni! Aztán még mond baromságokat a Laciban levő ingerültségről és bezzeg ő hogyan (nem) ment bele a konfliktusokba, mert Laci hiába állítja, nincs önuralma. Hát megnyugtató, hogy vannak olyan boldog, az élet minden szegmensében kiegyensúlyozott emberek, mint Alekosz, mától ő a példaképem. Aki ennyire felnőtt, érett személyiség, ilyen életbölcsességgel rendelkezik, akinek a kapcsolatai ilyen rendezettek és képes ilyen mértékű önkontrollra, az nekem a példaképem. Ő a horatiusi arany középút, a Mester, a Guru, az, Aki.

Béci nosztalgiázik, emlékeztek, mikor bejött, azt mondta, hogy ő még nem nevetett ennyit életében! Ühüm. Két nap! Hidd el nekem, hogy visszajön! Összeszedi magát, anyukája adja neki a pozitív gondolatokat. Anikó naivitása megmosolyogtat. Lehet, hogy beküldenek helyette másikat! Bejön a Tordas! Jön a Tordas extra! Nem hiszem, de hogy egy klasszikus idézzek, a lényeg a lényeg, a folyó folyik tovább.

Köszönöm a képeket S-nek!