Bár a mamája mindig mondta, hogy ne álljon szóba idegenekkel, Rose Tyler pont ezt tette. Ráadásul nem csak szóba elegyedett eggyel, hanem rögtön be is ugrott annak űrhajójába! Szerencséjére nevezett idegen - a Doktor - nem az USA-ban felbukkanó ufók közé tartozik, akik teheneket vágnak ketté, csúnya kísérleteket végeznek a földlakókkal, vagy felrobbantják a városaikat, hanem a vicces, sőt kimondottan készséges fajtába: konkrétan megkérdezi, hova vigye őt - előre vagy hátra az időben. Előre indulnak, és nem is kicsit, hanem nagyon: a világ végére. Na jó, odáig nem, mert a Doktor nem akarja, hogy a sorozat egyik régi forgatókönyvírója, Douglas Adams megharagudjon; csak a Föld megsemmisüléséhez viszi el a szőke lányt. Mert bár az emberiség mindent megtett, hogy idő előtt elpusztítsa szülőbolygóját, ez valahogy mégsem sikerült; a kék bolygó természetes úton, a Nap felrobbanása miatt szűnik meg létezni, úgy fél óra múlva.

Tulajdonképpen már korábban belezuhant volna a központi égitestbe, de eddig a műemlékvédelem mesterséges gravitációval a helyén tartotta, sőt, még a kontinenseket is visszatolta eredeti helyükre. Most viszont elfogyott a pénz, így kénytelenek lekapcsolni a műgravitációt, a szomorú eseményt pedig az Egyes Állás nevű vendéglátóipari egység fedélzetéről nézheti az, aki ki tudja fizetni. Plusz a Doktor és Rose. És naná, hogy ha ők ott vannak, baleset történik. Pedig még direkt be is mondták, hogy az állomáson tilos a fegyverek, a teleportáció és a vallás használata!

Az élet néha szívás és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, amikor nem elég, hogy meghal az anyukád, még ki kell választanod a koporsóját is, majd a gyásztávirat szövegezése okoz gondot, és végül túl kell élni a temetést. Tehát kategorikusan kijelenthetjük, hogy az élet néha nagy szívás. Miután ezt túl tárgyaltuk van még itt egy húg dolog is. Ha a kapott húgunk olyan szélsőségesen képes viselkedni, mint Dawn, akkor ezt az egész halál dolgot nagyon nehéz ép ésszel végigcsinálni.

Ha viszont ezt végigcsináltuk, akkor erről mindenkinek van véleménye. Anya nagyon örül neki, hogy él és annak, hogy ezt szexszel ünnepelheti. Spike egy csokor virággal jelenik meg a Summers háznál, de továbbra sem fogadják szívesen. Persze nem Spike az egyetlen vámpír, aki megjelenik, ugyanis Angel is beugrik a temetés után. Dawn úgy dönt, hogy ő a Tara-Will párosnál tölti az éjszakát, de nem minden hátsó gondolat nélkül, ugyanis a hugica arra kéri a boszikat, hogy segítsenek neki feltámasztani a mamát.

Halloween alkalmából jelmezes kiskölykök szaladgálnak egy szalmabála labirintusban. Egy macinak öltözött fiú elkeveredik a többiektől, és egyre jobban beijed az itt-ott elhelyezett rémalakoktól. Mikor aztán egy jól sikerült múmia szemüregéből még egy pók is az arcába ugrik, akkor el is ájul. Az este a helyszínre érkező Boothékat a rádió távirányítású helyi gyerekorvos és halottkém kalauzolja, miközben ők arról beszélgetnek, hogy ki minek öltözik majd a Jeffersonian Intézet Halloween partiján. Amíg az útvesztőben bolyonganak, tisztázzák, hogy a múmia és nem a gyerek miatt hívták őket, majd mivel az irányítás ellenére is eltévednek, Booth ledönt egy sor bálát, hogy végre célhoz érjenek. Bones hiába becsülte alá a doki szakértelmét, a pólyába tekert alak valóban egy szebb napokat látott emberi test.

Zack rövid leckét tart múmia történelemből, és megállapítja, hogy ez, az egyébként női test, nem illik a sorba, mert farmert visel, vagyis múmiához képest elég friss. Cam parancsba adja neki és a szintén jelen lévő Hodginsnak, hogy a Halloween partin kötelező a megjelenés, szigorúan jelmezben. Zack, aki ma élő lexikont játszik, erre fontosnak tartja megjegyezni, hogy egy Naomi nevű lánnyal a paleontológiáról közösen fognak kitenni egy tehenet, aminek ő lesz a hátsó fele. Hodgins Edward John Smithnek öltözik, az ifjú zseni, pedig már jön is közérdekű információval, hogy az illető a Titanic kapitánya volt. Majd azt is megtudjuk tőle, hogy Brennan a megszokott és imádott jelmezét fogja felvenni, bármi is az.

Nem kellett a zsepiknek sokáig szárazon árválkodniuk a fiókban, hisz’ alig két hónap szünet után visszatért képernyőinkre a Grace klinika, melynek ötödik szezonja az előző évad záró képével indul. Meredith áll a gyertyák között, közben filozofál. Eheti témájaként a tündérmesék és rémálmok valóra válási esélyeit választotta, amit a szokásos színvonalon elemez. Hirtelen váltás, és már a kórházban vagyunk, ahol a Főnök és Yang dermedten bámul egy esetet. Bizony, van is mit nézni rajta, ugyanis maga Derek fekszik a műtőasztalon, és láthatóan exitálni készül. Meredith beront, visítozik, Cristina a történteket ismerteti ( Shep, kocsi, pózna, BUMM) , majd Bailey hamarosan feladja az élesztgetést és szépen kimondja, amit ilyenkor szokás. Mindenki szomorú, Meredith magán kívül van, drámainak szánt dallamok szólnak. Vér, halál, sírás, fogcsikorgatás, majd hopp, Meredith Pamela Ewing-i magasságokba emelkedve felriad, majd szalad is vissza dolgozni. Kár, pedig ütős kezdés lett volna.

Mindenkit lázban tart a kórházak friss rangsorának megjelenése, Bailey a számítógép előtt ülve várja, hogy felkerüljön az eredmény. A többiek mögötte állnak, és folyamatosan idegesítik, hátha akkor gyorsabban megy a dolog. Pillanatokon belül fény derül a sokkoló tényre, miszerint a Grace klinika csupán a tizenkettedik. Ha ez nem lenne elég, átminősítették őket elsőszámú traumaközpontból másodikká. Ekkora szégyent már nem lehet elviselni, megértenénk, ha mindenki otthagyná ezt a kócerájt és elmenne a hegyekbe kecskét tenyészteni. A mi hős doktoraink azonban maradnak, sőt, George már készen állna a gyakornoki vizsga megismétlésére is, de most nem mer a Főnökhöz szólni, mert az kissé ideges a visszaesés miatt. Mindezt Lexie-vel tárgyalja meg, aki igen megértő, és még nagyokat is sóhajt a szép és okos Georgie láttán, majd mikor utóbbi távozik, elrebeg egy „imádlak”-ot is. No comment.

Előző részből kapunk emlékeztető montázst, csak hogy tudjuk, Jordan nem bírja idegekkel ezt a melót, és elkezdhessünk reménykedni, hogy JJ hamarosan visszatér a csapathoz. Estetájt erdei úton autózik egy háromtagú család, a belső visszapillantóról valami csicsás fityegő lóg. Egy házhoz érnek, de nem a sajátjukhoz. A fiú nem biztos abban, hogy jó ez így, de a szülei szerint mindig is ez volt a terv, és különben is, mindjárt 10 éves, kész férfi, minden rendben lesz. Az anyja azt mondja: Szeretlek, puiule. Az apja kiszáll a kocsiból, és a ház felé indul. A nő és a fiú is követik. Az ajtó elé a nő üvegszilánkokat szór, a férfi az ajtóüveget betöri, összetapossa a kihulló szilánkokat a leszórtakkal, kinyitja az ajtót, és mennek be mind.

Nincs szerencsénk, Jordan vágtat keresztül Quantico-ban a BAU-n, fel Hotch irodájába, aki épp telefonál. De a nőt ez nem érdekli, hadarni kezdi, hogy az alabama-i Harvest-ben az éjjel megöltek egy házaspárt az otthonukban, és elrabolták a 10 éves lányukat, tudja, hogy ez nem sorozatgyilkosság, de... Hotch már teszi is le a telefont, mert a legtöbb elrabolt gyerek 24 órán belül meghal. Kifelé rohanva kérdi, mikor történt, majd szól Rossi-nak és Prentiss-nek, hogy menni kell, 16 óra van megtalálni a kislányt.

Egy békésnek tűnő erdei este alaposan bedurvul, mikor egy repülőgép becsapódása zavarja meg a természet és a környéken táborozók nyugalmát. Az éppen a közelben tébláboló őr túlélők után kutat, mikor egy lövés hirtelen leteríti. Érdekes. A katasztrófák sora ezzel közel sem ér véget, Charlie-ék lakását ugyanis kirabolták, és elvittek néhány szokványos (DVD, Alan laptopja), illetve kevésbé szokványos (sör, turmixgép) cuccot. Hál’ Istennek a kis család egyik tagja sem tartózkodott otthon, úgyhogy megúszták a betörővel való konfrontációt. Huh. Mikor Charlie megtudja, hogy Don azért nem jöhet haza felmérni a helyzetet, mert épp egy repülőszerencsétlenséget vizsgál, az ifjabb Eppes tesó már-már egészségtelen izgalmi állapotba kerül az összetett dinamikai probléma (vagy mi) hallatán, és a csúnya eset színhelyére siet. Alan papa meg nyomozzon a betörés ügyében, ha van kedve.

A roncsok közt egy pillanatra szóba kerül Megan, majd értelemszerűen áttérnek a halott erdőőrre és a többi áldozatra. Azon elhunytak, akiknek nem nincs golyó a fejében, azaz szimplán csak szétzúzta őket a zuhanás, mind az AeroNomics cég dolgozói voltak, high-tech katonai szerződéssel. Ez ugyan nem tudjuk mi, de kúlan hangzik, ugye? Don, Colby és egy Tom Tombrello nevű fazon a baleset (?) körülményeit illetően találgatnak, amikor ott terem Charlie, és kezdi is amortizálni a többiek önbizalmát zseniális gondolataival. Mielőtt kibontakozhatna, jön Edgerton ügyök a fekete dobozzal, némi terhelést okozva Don idegrendszerének. Charlie Tombrellóra tapad, és felajánlja segítségét. Colby Caroline Williamst, a halott ranger kollégáját – egyben özvegyét – faggatja, aki kicsit sírdogál, majd közli, hogy segíteni szeretne megtalálni férje gyilkosait.

A fináléhoz képest csöppet visszaugrottunk az időben, amikor még Májkül él és virul, sőt, öltönyben feszít egy tengerparton Sucréval és Linckel. Hoztak neki egy papot, aki sebtiben összeadja Sárával, aztán mennek is bulizni salsazenére, vadidegenekkel. Az ifjú pár boldog házasélete a harmadik percét sem éri meg, amikor felbukkannak a zsaruk, és letartóztatják az arát. Paul Kellerman általános felmentése sajnos nem vonatkozott Mama Scofield lepuffantására, ezért Sárának bűnhődnie kell. 

Ugrunk egy apartmanra, ahol Kellerman ügyvédje magyarázza a fiúknak, hogy Sára 25 évtől életfogytiglani büntetésre készülhet. A nő eközben fogda helyett egyből rendes börtönbe kerül helyhiány miatt, ami az írók gyenge kifogása arra, hogy újrahasznosítsák a Fox River-díszleteket. A helyi Bellick egy kopasz, tuskó fekete nő, a helyi T-Bag meg egy rövidhajú, szemüveges, irritáló hangú virtigli leszbikus. A helyi Gretchen meg... Gretchen! Ide csukták le a kedvenc bérgyilkosnőnket is!