Phoenix-ben egy ifjú rendőrjárőr kap kis okosítást tapasztalt kollégájától, amikor a rádión hallják, hogy nem messze tőlük családi csetepatét jelentettek, nosza, indulás. Egy házhoz kanyarodnak, kiszállnak, a ház elhagyatottnak látszik, az idősebb indul a kert felé, a zöldfülű visszamegy a kocsihoz a zseblámpájáért. Az idősebb hátul nézelődik, egyszer csak egy sötétruhás alak mögötte terem, a rendőr hátrafordul, az alak rálő. A kocsiban a zöldfülű majdnem berosál, rádión beszól a központba, hogy megsérült a társa, és indulna hozzá, de már itt a támadó, két lövéssel leteríti őt is.

Quantico-ban Jordan mutatja a csapatnak a phoenix-i rendőrfőnök sajtótájékoztatóját, és elmondja, hogy összesen három rendőrt ölt meg egy támadó négy nap alatt, és a bandák érintettsége kizárható, mert mindhárom rendőr nyakon lett lőve, és a gyilkos elvitte a jelvényeiket emlékbe. A helyzet súlyos, mert ha azok hullanak, akiken a közbiztonság múlik, akkor hamarosan senki nem lesz már biztonságban. Eközben a phoenix-i kapitányság parkolójában egy sötét autóban ül a gyilkos, nézi a jövő-menő rendőröket, és ahogy halad közöttük a kocsijával, az anyósülésen heverő pisztolyát egy újsággal takarja le. Főcím és idézet Morgan-től: Mind testvérek vagyunk a felszín alatt. Én egy valakiért is hajlandó lennék lenyúzni az emberiséget, hogy ezt bizonyítsam. - We are all brothers under the skin. And I for one would be willing to skin humanity to prove it. Ayn Rand

Michael Scofield annyira nehéz helyzetben van, hogy abból egy normális drámában óriási dolgokat lehetne kihozni. Döntenie kell, hogy a babáját vagy a bátyját menti meg, mert mindkettő valamelyik főgonosznál van fogságban, és csak a Scylláért cserébe szabadulhatnak ki. Mahone-nak helyén az esze, megmondja Misinek, hogy mit csináljon, foglalkozzon előbb Lincolnnal, mert vele ellentétben Sara kibírja elvérzés nélkül a következő pár órát.

Don Self mégsem tudta elkerülni a kórházat, arra ébred föl, hogy képtelen lábra állni, de amúgy is minek, amikor két különleges ügynök jön hozzá érdeklődni a kopasztesókról. Rájöttek, hogy az ő pisztolyával ölték meg Gigacsöcs Kisasszonyt, és az eltűnésére se túl szilárd magyarázat az, hogy beépített ügynökként dolgozik. Self sejtése beteljesül, a kórházi szobából pillanatok alatt Guantánamót csinálnak, és kínozni kezdik, amíg el nem mondja, hol vannak Burrowsék.

Jack egy szolidan iszogató polgárnak hosszabb időre elegendő mennyiségű heinekennel érkezik haza, ahol meglepve tapasztalja, hogy valaki már beengedte magát. Sajnos nem Maybourne az, hanem a mindig szemét mocsok Kinsey szenátor. Régóta várhat, mert a házban lelt scotch-ot már benyomta, bár ez nem látszik rajta. Mit tesz egy edzett politikusi máj. És még viccelődik is. O’Neill elejét veendő a további bajoknak, rögtön tárcsázza is a seriff cimborát, mire a betolakodó tovább humorizál, és azzal jön, hogy Jacknek bízni kell benne. Valahogy ő nem így érzi. Végül Kinsey csak kinyögi a bűvös szavakat, miszerint a Föld sorsa múlik a dolgon.

A seriff felveszi a telefont, ennek kapcsán megtudjuk, hogy Jack pókerezik péntekenként. Ami meg Kinseyt illeti, kap három percet a nagymonológra, mielőtt birtokháborításért lelőné. Az alelnöki karrier hirtelen lezárulása után már nem volt hasznára a Trösztnek, ezért úgy gondolta, most már lehet tisztes polgár, és le akarja buktatni őket. Pár napja megkeresték, hogy egy szép summáért cserébe hozza össze őket az orosz védelmi miniszterrel, Miroszláv Kiszeljev tábornokkal. Miután meghiúsították a goa’uldok elleni gáztámadásos akciójukat, Kinsey szerint a Törszt már nem akar titokban sunnyogva ténykedni, hanem közvetlen hatalomra akarnak szert tenni. Erre pedig az orosz fegyveres erők irányítója atomfegyverestől elég jó kezdet, mivel a vodkapusztítók úgy is folyton elégedetlenek a csillagkapuval kapcsolatos egyezségek miatt.

Kukacközi gyorstalpalóval kezdünk: ha Baál így folytatja, akkor nem kevés ingatlanadót kell fizetnie. A rendszerurak szénája nem áll jól, Bastet és Olokun meghalt, Morrigan behódolt, Amaterasu és Yu pedig az utolsókat rúgja. A tok’rák szerint nagy az esélye, hogy a lepattanó kisebb kukacok menedéket keresnek olyan bolygókon, ami régen alájuk tartozott. Na már most van egy kukac, Ares, aki olyan bolygón igyekszik átvészelni a hatalmi átrendeződést, ahová anno a tok’rák a híres-neves Harry Maybourne-t vitték. Jack nem igazán látja át a problémát, így Teal’c kisegíti, hogy tudod, megkínozzák, kihallgatják, az meg nekünk nem biztos, hogy olyan jó lesz.

Jóllakott óvodás arc befigyel

Odaát rögtön körbe is vesznek minket nyilas emberek, mi megpróbáljuk kibeszélni magunkat. Carter közli, hogy barátok vagyunk. Nem jön be. Teal’c közli, hogy a tok’rák barátai vagyunk. Ez sem jön be. Daniel közli, hogy Maybourne barátai vagyunk. El is vezetnek hozzá, csak széles e vidéken Arkhan király néven fut. Hogy felvágjon vele, rögtön át is nevez egy gyümölcsöt, de térjünk a lényegre. Tudatjuk vele, hogy veszélyben, ami Maybourne-t nem hatja meg, tudja, hogy jönnek a kukacok. Teal’c szerint biztos a tok’rák szóltak neki, de nem, nem ilyen egyszerű: Maybourne látja a jövőt. Na, ki a király?