Ebben az epizódban végre visszatérünk a Princeton Plainsboro Oktatókórházba, már nagyon hiányzott ez a kellemes, családias közeg, nosztalgikus bizsergést érzek, amint a kamera végigpásztáz a sürgősségin. Már meg is érkezett az aktuális hetibeteg, éppen a „világhírű diagnosztát” követeli, őt aztán ne sértegessék olyan amatőrökkel mint mondjuk 13. Hol van House, amikor szükség lenne rá? Cuddy irodájában van, ugyanis éppen felmond, Cuddy és Foreman egymást támogatják, és felváltva kapnak a repülősó után. Mivan? 3 teljes hónapig fenntartotta neki az állást Cuddy, fizette a teamnek a láblógatást, mialatt House a vihogóban gyógyult, és EZÉRT? House ezért még csúnyán bűnhődni fog. De egyelőre elengedi, és még be sem csukódik az ajtó House után, amikor Foreman már az állását követeli Főnöknénitől, micsoda egy pióca. Cuddynak –ahogy a nézőnek is- enyhe deja vu-ja támad, így el nem ítélhető módon max egy esélyt ad Foremannek, hogy bebizonyítsa, ér vele is valamit a diagnosztikai osztály. Ha ezt elszerencsétlenkedi, mehet vissza a balettbe ugrálni.

Lehet letörölni a port a fehér tábláról, és tüneteket írkálni rá, utasítja Foreman a csapatát. 13 érzi, hogy a csí valahogy nem áramlik úgy, ahogy kéne, úgyhogy Taub bedob pár másodosztályú sértést („ő fekete, te langyi vagy, én meg törpe”), és a világ rendje mintha egy pillanatra helyreállna. Ejtsünk pár szót a hetibetegről is, így első körben érdemes tudni róla azt, hogy játéktervező, de olyan fasza játékokat készít ám, amitől még egy akkora n00b, mint én is izgalmi állapotba kerül; és úgy alapjában véve jellemző tulajdonsága, hogy szeret az irányítása alatt tartani mindent. A saját diagnosztizálását és kezelését is többek között. Máris fellőtte az összes tünetét a világhálóra, hátha a következő generáció Greg House-a rábarátkozik a „Találjátok meg, mi a bajom, mert az orvosaim már így első blikkre is fogalmatlanok!” Facebook csoportra.

Elnézést a pár hetes kimaradásért; már folytatom is a Doctor Who 2005-ös évadjának hogyvoltozását, egy komolyan még jelentős erőbefektetéssel sem vehető dupla epizód első részével!

A TARDIS feltűnés nélkül materializálódik Rose-ék háza előtt, ami arra utal, hogy az angol lakótelepek sem különbek a budapestieknél: senki nem lát és nem hall semmit, legyen szó illegális szemétlerakásról, békés késelésbe torkolló családi perpatvarról, vagy egy kék rendőrségi telefonfülke hirtelen megjelenéséről. A lány készpénznek veszi, amit a Doktor mondott, hogy csak 12 órán át voltak el, és boldogan baktat fel a lakásba, ahol édesanyja úgy néz rá, mint aki szellemet lát.

Sajnos az időutazó csak ekkor ér fel a lakásba, így késve tudja csak elmondani, hogy valamit benézett, mert tizenkét óra helyett egy teljes éven át voltak távol. Ezalatt a lányt persze már rég halottnak hitték - de mivel most kiderült, hogy nem az, a mama azonnal átvált házisárkány üzemmódba, miszerint "legalább néha felhívhattál volna!".

Zilált külsejű férfi hullát temet az éjszakában, azt mondogatva, „mostmár nem gyilkolsz többet, te szemét!”. A jól végzett munkát követően hazamegy, lemossa a vért a kezéről, és már bújna is az ágyba egy jó könyvvel, mikor újra megjelenik előtte az egyszer már megölt ember, ő pedig mi mást tehetne, újra végez vele. Csomagtartójában a holttesttel újabb körre indulna, de két rendőr megállítja, és miután bennük is ugyanazt a fickót látja, megtámadja őket. A zsaruk kénytelenek egy sokkolóval jobb belátásra bírni hősünket, majd belekukkantanak a csomagtartóba, ami meglepő módon egy női hullát tartalmaz. Ezen maga az elkövető is elcsodálkozik, kiált is egy nagyot, hogy „Saraaaaaah!!!!”, de ő már nem válaszol.

Egy hajnali órán Mulder a kocsijában üldögél, és nézi, ahogy a dílerek szorgosan dolgoznak, majd közli a mellé csüccsenő őszes úriemberrel, hogy késett. Az illető nem árulja el, hogy kicsoda, és ki küldte, pusztán egy újságot nyom Mulder kezébe, benne egy cikkel a korábban látott őrültről, aki felesége mellett még négy embert tett el láb alól. A titokzatos informátor azt is közli a száját húzogató ügynökkel, hogy amennyiben nem áll rá a témára, még több halott lesz. Ezt senki sem szeretné, úgyhogy a Scullyval kiegészített Mulder utánanéz a Joseph Patnik névre hallgató elmeháborodottnak, aki azt állítja, ugyanazt az embert ölte meg újra és újra, mert az csak nem akart meghalni. Mivel a fickó szomszédságában egy bébiszitter is farkasnak nézte nemrégiben a rábízott gyerekeket, az ügy méltán tarthat igényt az x-akta címre.

Felkavaró jelenetekkel nyitunk. A szokásos flashbackek után újabb betekintést kapunk Echo beszervezésébe, amiből kiderül, hogy a babák fix időt írnak alá, ami után szabadon kikerülnek. Hmm. A következő snittben egyetemistákat látunk, Samet meg valami csajszit, ahogy kedélyesen érkeznek éppen a laborjukba. Harmadik társuk, Owen elég furcsán viselkedik: a földön üldögél gatyában és zokniban, üvegben tárolt molyokat tanulmányozva meg motyogva. Sam megpróbálja visszahúzni a valóságba, mire Owen a földhöz vágja az üveget, és fejjel az ablaknak rohan. Azt hinnénk, elájul, de nem, kemény feje van neki. Folytatja. Az ablakon gyűlik a vér. Sam egy pillanatig aggódva nézi, majd szép lassan hisztérikus nevetésben tör ki, az őt kísérő csajszival egyetemben. A kamera szépen távolodik Owen egyre véresebb fejétől, illetve az ominózus ablaktól, és meglátjuk, barátaink hol is vannak: a Rossum cég épületében, egy egyetemi campus közepén.

Ms DeWittnél mindjárt látogatást is tesz a Rossum corporation feje, Mr Ambrose, akitől Topher menten elalél. Kiderül, hogy a bevezetőbeli incidens egy speciális memóriafokozó szer hatására alakult ki, amelyet a jelek szerint egyetemisták valamiképp forgalomba hozhattak. Ambrose nagyon bennfentes ügyfélnek tűnik, majdnem alkalmazottként kezeli DeWittet és Tophert. Az akciót villámgyorsan elindítják, a Victor vezette „kommandó” ki is száll az egyetemhez, hogy a még érintett embereket begyűjtse és benyugtatózza a szer hatásának eltűnéséig.

Két okos biológus, dr. Farraday és dr. Bailey (feltehetően nem rokona egy másik sorozatbeli Baileynek) egy bizonyos békafaj veszélyeztetettségi szintjén vitatkoznak. Bailey nem tartja indokoltnak a fokozott védettséget, amely álláspontot Farraday leegyszerűsíti az „aki ronda, haljon meg” elvre, a cuki, tüncibünci, szőrös, puha kis állatkákat említve példaként, amik bezzeg megkapnak minden kiváltságot, még szerencsétlen brekik a legszörnyűbb kínok közt haldokolnak. Persze ennek az EMBER az oka, aki lerombol maga körül mindent és eltapossa a világ apró kis csodáit. Szipp. Farraday vészjóslóan kiabálja Bailey után, hogy ha ő hátat fordít a természetnek, az bizony meg fogja bosszulni a sérelmet. A próféta szól belőle, ugyanis egy perc múlva a békaellenes Baileyt elragadja egy… nem tudjuk mi, de a tóból jött.

Mulderéknek nem is kell több, már a helyszín felé hajtanak Scully idétlen kiskutyájának társaságában, amit muszáj volt elhozni, mert a galád Mulder szombat reggel riasztotta társát, és már nem lehetett senkinek lepasszolni az ebet. Az állatka fiziológiai igényeinek rövid megvitatatása után az ügyre terelődik a szó, azaz Bailey eltűnésére, ami nem az első eset a környéken. Scully érzi, hogy ez még nem minden, elvégre nem a Columboban vagyunk, kell, hogy legyen itt valami nagyon misztikus. Mulder mesterien fokozza a feszültséget, titokzatos hallgatásba burkolózva egészen addig, amíg Scully meg nem pillantja a „Big Blue” névre keresztelt rémet, mint turista nevezetességet hirdető plakátot. A kis vörös álla leesik, mert oké, sejtette ő, hogy Foxie valami huncutságon töri megint a fejét, nade viziszörny ???

Hétköznap reggel a Florrick család otthonában. A reggeli gusztusos, a leánygyermek nyűgös. Utálja az új iskolát, naná, ha nem lenne tele világfájdalommal, szégyent hozna a kamaszokra. Peter telefonál, persze, ő ráér ilyesmire. Szegényke magányos a sitten, pedig biztos egy rakat szeretetéhes kolléga van benn. Értekezleten az újoncok kollektív letolása van napirenden, mikor Aliciát kihívják a teremből, mert a fia keresi.

Aki viszont érkezik, határozottan nem Zach. Inkább Kenny Chatham, egy ismerős 18 éves fia. Segítséget kérni jött, eléggé meg van ijedve, nem is beszél követhetően. Éjszaka egy barátjához mentek egy másik barátjával, hogy füvet szerezzenek. Megjelent egy biztonsági őr, és ő elfutott. Reggel pedig Briant, akivel odament, letartóztatták. Vagy valami ilyesmi. Alicia nem tud érte mást tenni, mint hogy hazaviszi, bár a fiú anyjával nem rózsás a kapcsolata. Nem telik el pár perc, ide is megérkeznek a zsaruk, és Kennyt letartóztatják, méghozzá gyilkosság vádjával. Huhh.