Este van este van, de senki se nyugalomba. Az eperfa ugyan nyugodtan bólogat, (mert Japánban nincs selyemhernyó ezért kell Kínából hozni a selymet) de rajta kívül mindenki ideges..

Készülődik a Barna őrség egy része, kísérni Kiri és Mariko úrnőket, meg Jabut a gályához. Különítményparancsnok Buntaro, útruhája gonosz külsejű íjászkészlet és még gonoszabb pillantások mindenkire. Andzsin és Mariko is idetipegnek, közben a tolmácsnő megemlít annyit hogy Toranaga úr Isido úr miatt nem jöhet még tárgyalnak, de majd jön utánunk. Sokba nem akarja beavatni az Andzsint, erre kérte a nagyúr.

Jön a lefátyolozott arcú Kiri és könnyes búcsút vesz egy terhes nőtől, aki nem a lánya hanem Toranaga legújabb ágyasa, Blackthorne már nem győzi számolni őket. Jön Hiromacu is, búcsúzkodni, Szazukot elvezetnék, de ő hirtelen elesik a lépcsőn, nagy kiabálás, és jajgatás mindenki odanéz – kivéve Blackthorne-t aki a gyaloghintót nézte, és sikerült farkasszemet néznie Toranagával.. Aki Kiri ruhájában szállt be mint a villám…

Végre sikerül megindulni a menetnek, a Barnák tízszer annyi Szürke gyűrűjében. Minden kanyarnál megállítják őket, elkérik irataikat, mintha változott volna valami az előző kanyar óta. Így Blackthorne-nak van ideje végiggondolni, kik lehetnek még benne a stikliben, Mariko és Hiromacu talán… Buntaro biztos, mert olyan idegesen megy mint egy aranyeres pávián. Jabu viszont nem tudhat semmit, mert igen peckesen lépdel. Toranagának is van ideje a gyaloghintóban gondolkodni. És idegeskedni. És az egyik kanyarban meg is jelenik maga Isido. Lelkiismeretes várkapitányként nem nyugodhat ugyebár és hát hogy pont erre ette a fene, nyilván véletlen.  Illetve dehogyis, megkérni jött Kiri úrnőt, jutasson el egy levelet útközben Ocsiba úrnőnek, aki Osakán kívül van. Buntaro és Mariko is szívesen átvenné a levelet, de a nyavalyás ragaszkodik ahhoz a megtiszteltetéshez hogy ő adja a Kiri kezébe. A gyaloghintóban Toranaga meglazítja hüvelyében vakizasi-ját. Isido már ott tart, hogy kinyitja az ajtót – ekkor pontos időzítéssel odaugrik Blackthorne, kikapja a kezéből a levelet és őrült módra kezd ugrálni.. Közben latinul (mert portugált érthet más japán is) kiabálja Marikonak „az úr itt van- az úr itt van”. A nőnek hamar lelesik a rézérme és elkezd magyarázni Isidonak, hogy a barbárok hite szerint szerencsétlenség egy hölgyet útközben megállítani, meg hasonló hülyeségek.

Épp időben, mert a hosszúkard már úton volt Andzsin felé… Andzsin dobja be a levelet a hintóba és tovább ugrál, teljes mértékben alátámasztva az európaiakról kialakított japán sztereotípiákat. Isido megunja, pofonvágja, Andzsin egy pillanatig dühösen néz majdnem nekiugrik a kardnak, majd ugrál inkább énekelve… Megindul tovább mint a kerengő dervisek Isztambulban, eltart pár percig míg a japánok magukhoz térnek a kulturális sokkból.. Isido egy íjat ragadna, Mariko megint lebeszéli, és a menet is elindult végre, Andzsin abbahagyhatja a forgást.

Menet közben Mariko megdicséri, nagy bátorság volt amit tett. Navigátorunk idejét látja némi csajozásnak, és visszadicséri a nőt, ő sem volt gyáva. De Mariko gyorsan leállítja az udvarlást, mikor megismerteti azzal a japán törvénnyel, ha egy férjes nőt nem vérrokon férfival találnak egy szobában, szabadon megölhető. Mármint a nő. Blackthorne fejét rázza, náluk Európában nem ilyen kegyetlenek a törvények. Erre meg Mariko rázza a fejét, a japán ősib nép, sok ezer éves, ők tudják jobban mi a jó (valójában alig ezerötszáz éves, a régészeti adatokból ez kiderült egyértelműen. De a mai japánok annyira nem tudják elfogadni hogy őseik nagy része Tajvanról meg Koreából származik, hogy nemegyszer ma is meghamisítják a régészeti leleteiket, az iskolai tanításról nem is beszélve…) Szóba kerül a Császár isteni mivolta, és Mariko kimondja a kulcsmondatot amit minden európainak meg kellene jegyeznie, „én persze keresztény vagyok, de elsősorban japán…” .

Már fáklyákkal világítanak mire beérnek Osakába. Előttük egy széles, és a földszinten kivilágított utca, de egyetlen járókelő sehol. Mindenki érzi a csapdát amint megindulnak, de senki sem látja.. A háztetőkön hírtelen íjászok tűnnek fel, nyílzápor, a Barna kíséret már megfeleződött…. Aztán negyedelődik, mert Jabu egy csapattal egy utcába berohanva hátba támadja őket, a többiek pedig a gyaloghintó köré gyűlnek védelmezőn.. Buntaro is kedvére gyakorolhat az íjjal, úgy másodpercenként kilőve egyet talál célba mindig…

Támadás visszaverve, de már mindenki tudja hogy velük van Toranaga úr is. Kétfelé vállnak, Buntaro a hintókkal és a maradék nagyjával látványosan továbbcsörtet. A nagyúr Jabuval, Marikoval és Andzsinnal saját úton. Toranaga bizonyos házakat jár végig, de nem vöröslampionosokat. Ezekbe a házakba már jó előre tervezve saját szamurájait szállásolta be, így hamarosan megint jókora őrség veszi körül, ahogy illik.

A kikötőben, a gályánál mégis erősebb Szürke-őrség áll. A terv, Mariko és Blackthorne kiabálva elvonják a figyelmüket pár emberrel, és felmennek a hajóra. Majd ez után indulnak a többiek. A navigátor kér egy kést, vagy inkább kettőt, és angol módra a ruhaujjába rejti őket, indulás. Sikerül is a Szürkék nagy részét rávenni, rohanjanak be a városba mert rablók támadtak a menetre. Blackthorne-ék felmennek a gályára, gond nélkül, ahol az ismerős japán kapitány köszönti a navigátort. Nem győz hálálkodni a jóember ismét, hogy a múltkor a viharban megmentette a barbár a hajóját, de sok locsogás közben elárulja, hogy útra készek. Mariko jelt ad, a hátramaradt Barnák Jabuval az élen rohamra indulnak és megkezdődik a harc a mólón.. Meg a hajón is, Blackthorne jó hasznát veszi a tőröknek, kiállóan lehet dobni őket.. Miután az utolsó őrt is megölték, a hajóról is ledobták őket, jön Toranaga. Egykedvűen lépdel végig a vérben, Blackthorne meg közben döbbenten bámulja a hullákkal teli partot. És dühös, mert a japánok kivétel nélkül csak vállukat vonogatják erre, rossz volt a karmájuk, és kész. Majd gályázás az öböl kijárata felé. Ahol sajnos rengeteg kis halászcsónak nyüzsög, és fedélzetükön íjászok, persze egyiken sincs Szürke-egyenkimonó, így hivatalosan nincs háború… Andzsin szan a tapasztalt tengeri harcos, kijelenti ágyút nem bírna el ez a gálya, de húsz puska az segítene a bajon.

A portugálok már figyelik egy ideje aggódva hogy mivel is vezetik le feles energiájukat a japánok. A Santa Theresa fregatt ( csak a véletlen műve lehet, hogy külsőleg és méreteiben megegyezik az Erasmussal, nyilván a forgatásra két hajszálra megegyező hajót készítettek J ….) teljes hadi készültségben, és még jobban megmarkolják a puskákat amikor a gálya feléjük kezd hajózni. Ferriera ismét felveti hogy jó alkalom eltüntetni Toranagát, DelAqua, és Alvito megtiltják, elég komolyan veszik a ’ne ölj-t’. Rodrigues szintén lövetne szíve szerint, de ő is elég rég él Japánban, így nem siet a kapitánynak tanáccsal. Végül megint DelAqua akarata győz, engedik hogy Toranaga a fedélzetre szálljon, testőrökkel, tárgyalni. Annyit azonban Ferriera is kiharcolt, az Ingelest is hozzák magukkal „szórakoztatásomra”. Blackthorne-nak nem akarózik a dolog, ekkor Rodrigues elsorolja, mennyi jó európai kaja van a fedélzeten és az angol máris ugrik a csónakba.

Aztán a fregatton a két navigátor Rodrigues kabinjába megy, piálni, és Spanyol Fülöpöt szidni. (II. Sebestyén portugál király 1578-ban fiúutód nélkül indul észak-Afrikába hadjáratra, és rohamra indult a marokkói szultán ágyúinak. E portugál Mohács után két évvel, II Fülöp spanyol király lett az ország uralkodója, de Portugália nagyfokú önállóságát megtarthatta. 1640-re már nem volt annyira menő dolog a Spanyol Birodalom részének lenni, ezért némi muskétadurrogás után újra függetlenedtek. Azóta is szidják ezt az időt, pedig a történelmi igazság, az hogy a kis Portugália sokat nyert e közös hatvan évvel.) A portugál és japán fejesek meg a főkabinba mennek. Megkezdődik a szertartás. A nagyúr, elismeri hogy a látszat szerint ő van szorult helyzetben és ezt most kihasználhatnák a portugálok, ha átadják Isidónak. Toranaga emlékezteti őket a kereskedelemre, és engedélyezi hogy Jedoban katedrálist építsenek. DelAqua-t és Alvitot nem kell nagyon győzködni minderről, segítenek, ahogy tudnak. Már csak egy probléma van. Meg kell győzni Ferrierát. A kapitány némán végighallgatta az előbbi bájolgást, és most végre az ő ideje jött el, elégtételt venni a papokon. Mivel a puskák eladása az ő hatásköre, megkéri az árát a húsz muskétának. Apró csekélységek mindkét féltől. DelAqua kegyes közbenjárását Spanyol és Portugálföld királyához, abban hogy a jövő évi Fekete Hajónak is ő legyen a kapitánya. A papoknak elakad a lélegzetük, mert duplázásra még nem volt példa. Toranagától pedig az eretneket kéri, erre Mariko sápad el. A japán egy vállrándítással beleegyezik, nem tétel, a papokat nehezebb meggyőzni de sikerül…

Rodrigues matróza, aki eddig titokban hallgatózott most elsiet főnökéhez…. A sok hónapos éhezés majd japán mini adagok után nem volt szerencsés zsíros csirkét falni borral öntözve. A kiskabint ugyanis Blackthorne közben faltól-falig telehányta. Jön Rodrigues meg matróz rohanva és kiviszik a részeg disznaját. Míg az első fedélzeten a puskákat rakodják, ők hátul bedobják az angolt a tengerbe. Rodrigues tartozását letudta, igen elégedett magával. Mikor jön kapitánya dühösen üvöltve, már késő, Andzsin és a puskák a gályán.

Itt sikerül percek alatt kiképeznie a csak kardhoz mesterien értő Barnákat a célzásra és irány az öböl bejárata. Látványos egy jelenet, ahogy a gálya áthasít a csónakokon és közben sortűz sortűz után zúdul az íjászokra… Andzsin elégedett, mert azt képzeli hogy Toranaga most nagyon lekötelezettje lett. Jabu úgyszintén, elégedett igazolását látja elméletének….