„Keep me in your heart” – énekli Warren Zevon, Hank pedig vadul püföli Ashby házában az írógépét. Miután odabiggyeszti a The End szavakat az irománya végére, rágyújt egy füves cigire és tölt magának egy whiskey-t, ahogy azt kell, egy könyv megírása után. Ashby bukkan fel, és jövőbeli terveiről kérdezi Hanket, aki azt gondolta ki, hogy rendbe hozza az életét már végre. Ashby búcsúzóul bevallja, hogy hiányozni fog Hank, de a lényeget sose felejtse, a végén csak „ő” számít. Hogy pontosan kire gondol, az nem derül ki Hank számára. Ashby végül egy Righteous Brothers idézettel búcsúzik Hanktől, a „Rock and Roll Heaven” című dalból: They’ve got a hell of a band. Hank erre igen elkámpicsorodik, de mire újra felnéz, Ashby már nincs sehol. Ja, Hank Mötley Crue pólóban feszít, hogy sixx is örüljön.

Hank egy temetőbe hajt. A helyszín és a kameramozgás ugyanaz, mint a sorozat legelején, amikor Hank azt álmodta, hogy egy templomban egy apáca felajánlja neki magát. Csak az álomban a temető mellett volt egy templom is, itt meg nincs. De most a temető a lényeg, ahol megbizonyosodhatunk arról, amit az előző jelenet még csak sejtetett: a szemetek megölték Ashby-t! Az egészen sajátságos síremléknél (lásd kép) épp Mia helyez el egy csokor virágot, ő is búcsúzik, könyvbemutató körútra indul.

Hank whiskey-vel öntözi meg a sírt, aztán meghúzza az üveget. Miával megbeszélik, mennyire fog nekik hiányozni Ashby, aztán Hank atyai módon útjára bocsátja a lányt a nagy ismeretlen útra. Szomorkodni nincs sok idő, mert Karen telefonál, hogy aztán a következő jelenetben nagy hírrel szolgálhasson.

Azzal kezdünk, amivel zártunk, Doakes továbbra is azt ordibálja, hogy Dexternek meg kell ölnie őt. A másik lehetőség, hogy elengedi, de az semmiképp nem megy, hogy magasról teszik rá. Dexter viszont épp erre készül: el kell látnia a sebét, meg az FBI-os ügynököket sem hagyhatja ott szobrozni a lakása előtt, szóval a filozófiai vitát a tettei helyességéről későbbre halasztja, és indul vissza Miamiba. Ott aztán meglátogatja Rita, mert be kellett látnia, hogy még mindig mély érzelmek fűzik Dexterhez, no meg a gyerekeknek is az lenne a jó, ha a közelükben lenne, szóval szerinte lóghatnának együtt hétvégén. Mindez szép és jó, csak ne ütne át a vér Dexter nadrágján beszélgetés közben!

A kapitányságon közben Debra kideríti, hogy Doakes felhívta LaGuertát az után, hogy kiment a hír, hogy üldözik, és bizony nem szép dolog, hogy a hadnagy nem szólt erről. Lundy egyetért, és szerinte Debrának kellene lecsesznie ezért LaGuertát. Debra értetlenkedik, hiszen hogy nézne az ki, hogy lecseszi a saját főnökét, Lundy viszont azt feleli, hogy nem árt, ha tanul egy kis önbizalmat, hiszen ő nem lesz mindig mellette. – Ugyan már, van még 5-10 jó éved, öregember! – Az lehet, de ha ennek az ügynek vége, én lépek Miamiból, feleli a vénember, Debra meg csak tátja a száját, mintha nem tudná, hogy minden férfi szemét.

Collum Nemzeti Park, Észak-Oregon Fiatal lány menekül az erdőben éjszaka, hogy ki (vagy mi) elől azt nem tudjuk, de a valami utoléri, kisebb légörvényt alkot, egyre fényesebb lesz, majd kifehéredik a képernyő. Helyszínelők vizsgálják a holttestet. Egyedüli furcsaság, amit találnak a két ragya a derekán. Főseriff jön, felismeri a lányt, a fia egyik osztálytársa. Egy áldozat a ’89-es osztályból. Már megint. És itt lenne a főcím, ha ez nem pilot-epizód lenne.

F.B.I. Központ, Washington D.C. Egy bizonyos Dana Scully ügynököt nagyon fontos emberek hívják be egy irodába, gyorsan elsorolják azt, amit a nézőnek is érdemes róla tudni (orvos), és megkérdezik hallott-e már egy Fox Mulder nevű ügynökről. Persze, osztályelső az akadémián, kiváló személyiségelemző, csak kissé izé… „elvarázsolt”. Ráadásul az X-aktákon dolgozik, az FBI megmagyarázhatatlan jelenségekkel kapcsolatos ügyein. Úgy van, és megkérik Scully-t, hogy csatlakozzon Mulder-hez - csak hogy tudományos szempontból vizsgálja az ügyeket. Scully arcára kiül a WTF, de nincs mit tenni – a parancs az parancs. Mulder irodája az alaksorban van, a falakon mindenfelé UFO képek, Scully-nak akaratlanul is feljebb csúszik az egyik szemöldöke.

Cordy színészi karrierje a topon, szerepet kapott egy napolaj reklámfilmben, ami egyben azt is jelenti, hogy a démonhentelés egy ideig a fiúkra marad. A csapat egy elegáns étteremben ünnepli a nagy áttörést. Angel boszorkánynak véli az egyik vendéget (tévesen), Cordy behány a kajától, nem valószínű, hogy szívesen látott vendégek lesznek itt ezután.

Másnap Angel meglátogatja Cordyt a felvétel előtt, mert van néhány tisztázatlan részlet a legutóbbi látomással kapcsolatban. A rendező (a fiatal, arrogáns seggfej fajtából) szemügyre akarja venni Cordy-t, aki egy igencsak minimális takarást biztosító bikinit visel. Testileg okés (Angel szerint nagyon is, a pillantásaiból ítélve), az arcával viszont van baj, ki kéne sminkelni. Ja hogy már kisminkelték. Cordy mentegetőzik, gyomorrontása volt, ezért karikásak a szemei, mire a rendező valamiféle gusztustalan, ’bottal sem’ jellegű kommentárral válaszol. Angel kezdi elveszíteni a türelmét, szívesen tiszteletre tanítaná a fickót. Cordy szerint viszont a rendező fejének letépése esetleg rossz hatással lenne a karrierjére, így Angelnek kell távoznia. Angel vonakodva beleegyezik, de előtte még arról kíváncsiskodik, hogy vajon a látomásban szereplő Haklar démon az egész testre vagy csak kifejezetten a májra bukik; ezzel sikerül végleg a sírás határára űznie szegény Cordyt.

A nyitójelenetet látni kell, ahogy Dexter Lejláról vitatkozik Debrával, közben pedig mindenki döbbenten bámulja az irodában, mert Jimenez hulláját húzza maga után. Persze álmodik, elszenderedett Rita háza előtt. A szöszke ébreszti: Mit csinálsz itt, Dexter? Még csak át sem öltöztél. – Távol akartam tartani Lejlát, csak elaludtam, feleli, utána pedig érzelmes vallomást tesz arról, mennyire hiányzik neki Rita, és hogy Lejla élete egyik legnagyobb hibája volt. Rita megértőn bólogat, de azt mondja, ez nem változtat azon, hogy megcsaltál.

Távozóban aztán Dexter észreveszi, hogy követik, méghozzá ezúttal nem Doakes: arra gondol, hogy rosszul sült el az interjú Lundyval a múltkor, és biztosan rákerült a gyanúsítottak listájára. Nos, abban mi is biztosak lehetünk, hogy nem Doakes az, mivel egy vágókép szerint ő épp elutazni készül, viszont azt is tudjuk, hogy Lundynak kisebb dolga is nagyobb annál, hogy Dexterrel foglalkozzon: épp Debrával hentereg az ágyban. Utána jöhet az ilyenkor szokásos párbeszéd: izé, oké, összejöttünk, de hogyan tovább? Lundy szerint közhírré kellene tenni, mindenki őt fogja irigyelni, meg bizonyíthatná, hogy öregember nem vénember. Debra szerint ez nem jó ötlet, mi lesz, ha azt mondják, kivételezel velem? Hát legfeljebb igazuk lesz.

Mihez kezdjünk a harmadik évad intrójával? Mindenki egyből tudta, hogy ez nem éles akció, hanem csak gyakorlat, habár nyilván szándékos a visszautalás az előző szériákra. Mindenesetre Krisztát elkapja egy sötét, csuklyás alak és a torkának nyomja a pisztolyt. Johnny meg lelőné, de mielőtt tényleg (jó, persze tudjuk, vaktöltény), azelőtt Bordás lerántja a fejéről a csuklyát és szól, hogy Kriszta és Johnny megbukott, Juli nem. Gondolom, ott cseszte el Johnny, hogy ilyen helyzetben nem kezdünk el lövöldözni a túszejtőre. Mert ez csak a James Bond-filmekben működik, de még ott se mindig.

És persze új szériához új főcím dukál.