Egy tó vízének színén békésen lebegő Lee Adamával nyitunk, akiről hamar kiderül, hogy csak az oxigénhiány miatt hallucinál, és valójában egy csata kellős közepén úszik az űrben egy szál szkafanderben. Ezután megtudjuk, milyen események vezettek idáig az elmúlt negyvennyolc órában.

Kara elárulja Leenek, hogy milyen utasítást adott neki az apja Cain lelövésére, a férfi pedig biztosítja a támogatásáról. A Pegasus cellájában pihenő Tyrolt és Helót eközben meglátogatják a "Napsugár fiúk", azaz pár jó kedélyű altiszt, akik nem igazán örülnek a cylonvallató tiszt elhalálozásának.

Egy fiatal pár egy nagyon furcsa képet tesz fel a falra. Biztos azzal lesz valami, mert részletesen megmutatják a képet, külön minden családtagra kitérve. A férj elmegy bezárni, míg begerjedt asszonykája felmegy az emeletre. És eközben a férfi a képen megmozdul. Aztán valami felsétál az emeletre, míg a férj bezárja a házat. Azért mégegyszer megmutatják a képet, a borotva hiányzik az asztalról rajta. A szobában kialszik a gyertya, amit a feleség gyújtott. Szegény azt hiszi, a férje jön. De az még mindig lent kóborol. Végül felmegy, és mászna be az ágyba, csakhogy a neje már elvágott torokkal, vérbefagyva fekszik. A férfinak is ez lesz a sorsa.

Aztán egy bárban Dean kibővítette a telefonszám gyűjteményét, egy kis barna számával, miközben Sam meló után kutat. Sebaj, Dean szórakozik helyette is. Öcsi ráakad az újságban az átvágott torkú házaspárra, és hívná oda bátyót, akinek ficereg odalent, mert menne is vissza a csajhoz. Samtől azt is megtudjuk, hogy Dean milyen szövegekkel nőzik: vagy hírszerző kommandósoknak (!) vagy rocksztároknak szokta kiadni magukat, de ezúttal éppen egy valóságshow-ba keres szereplőket. Na azért én megnézném azt a valóságshow-t, amihez Dean Winchester castingol. Szóbakerül Sam is, hogy miért nem nőzik. Én már itt úgy érzem, hogy ebben a részben becsajozik. A lényeg, hogy megbeszélik, hogy mennek kinyomozni, hogy mi ölte meg a házaspárt, de Dean megkapja az éjszakáját a barnával.

"Vót nálunk a faluba egy ember, az öreg Pitlák. Hát annak mániája volt a gatyalopás. Egyszer.... „ -- Mammut honvéd.

Árkos-hidas gyakorlótér, tücsök ciripel, madár dalol, majd egy rikoltásra megelevenedik a bozótos, gyakorlóruhás szerencsétlenek rohangálnak fel-s alá. Mindeme mutatványnak jelenleg legmagasabb rangú ura, Karády őrmester (vékony fickó, kis bajusszal) azonnal kiszúr egy, álcafesték nélkül is sötétebb honvédet, aki nagy óvatoskodva lépdel a sárban. Hárfaművész civilben, itt csak Pós honvéd, s orvosi igazolása van a pedálok miatt a lába kíméléséről. A jó őrmester tud gyógyító megoldást, surranó le, sárba be, helybenjár, majd Repülők üvöltésre, arccal előre, mindenki, Pós is. Négy VÁPos kísér két új honvédet Vasbogdány parancsnoka, Tabajdy ezredes elé. Büntetésből kerültek ide, Urbán, és Dezsőke, valami összetűzés feletteseikkel. Ilyesmi itt szigorúan tilos lesz, közli az ezredes. Az őrmestert pedig Kardos százados világosítja fel, az Urbánnak fociznia kell, nagy tehetség, de makacs fickó. A minisztériumból is telefonáltak miatta, szóval siker esetén még egy csillag a vállra is kinézhet.

Egyből a közepébe csapunk, a pap ott tart Karen és Bill esküvőjén, hogy „Tud-e valaki valamilyen okot…” erre minden vendég Hankre néz, és ha már így feldobták a labdát, Hank le is csapja, és közli Karennel, hogy még mindig nem késő, lépjenek le, ő, Becca és Hank. Erre Karen annyira megrémül, hogy a rossz irányba kezd el futni, és a sziklákról majdnem leesik, de a hős Hank az utolsó pillanatban elkapja, viszont ő már nem tud megkapaszkodni, és lezuhan a háborgó tengerbe. Na, ki mikor jött rá, hogy ez szokás szerint egy álom? Még jó, hogy Hank felriad, az álom-zuhanás közben. Izzadt homlokát Karen egy csókkal hűsíti… remek, egy újabb álom. De ebből már tényleg felébred Hank, mert Becca addig rázza, amíg nincs más választása. Sajnos Beccának csak rossz híre van: tényleg lesz esküvő, méghozzá délután háromkor, és még ki is kell öltözni – Hank arcát nem önti el a földöntúli boldogság.

Hank megpróbál egyszerre inni és nyakkendőt kötni, és ha még nem lenne amúgy is szar napja, Becca közli vele, hogy megtörtént vele AZ.

A képregényes filmek elszaporodásával sorozatunk is tartja a lépést, így kerül egy képregény fesztivál a Montecito falai közé. Lesznek szuperhősök, autista kártyaszámlálók, Delinda-nak pedig villantania kell, mert… hát azért mert ez egy ilyen sorozat!

Mióta Ed elhagyta a casino-t, minden csaló és tolvaj itt próbálkozik. Ezek a gondok most Danny-t terhelik, aki miután átvette az állást, még azzal is meg kell küzdenie, hogy barátai az extra kívánságaikkal nyaggatják. Delinda is teszteli az új főnököt, széthúzza pólóját, és várja a következményeket, de Danny már látott ennél cifrábbakat is.

Egy éjjeli sötétségbe burkolódzó római sikátorban indítunk, ahol egy magányos férfi rohan fejvesztve, egy láthatatlan orgyilkos dudorászásától kísértve. Az egyik sarkon belefut az üldözőjébe, aki kényelmesen, rutinosan kardélre hányja. Pullo barátunk szakmát váltott. És mi a helyzet a másik jómadárral? Amióta Caesar felkarolta Vorenust, jól felvitte az ég a sorsát, gazdag és köztiszteletben álló polgár lett. Ám a ranggal együtt jár a több tucatnyi problémás kliens is, akiket időnként fogadni illik. Szöszke és háza népe teljes harci díszbe öltözve hallgatják a mosodás érdekfeszítő sirámát az eltört vizelőedényeiről, amikor Mascius, egy leszerelt katona előre tolakszik, és pimaszul magának követeli a figyelmet. Vorenus felháborodás helyett vigyorogva keblére öleli a fickót, mint kiderül, régi bajtársa a seregből.

A kliensek távoztával Mascius is előadja a saját hasfájását: a veteránok éjjelente telesírják a párnájukat, mert úgy érzik, hogy Caesar elhanyagolja őket. A pénzzel nem mennek semmire, a korábban megígért földekre vágynak, és bizony nem külföldön, ahogy azt Caesar tervezte, hanem otthon, Itáliában. Vorenus szerint ez nem fog menni, hisz nincsen szabad terület (bár a hitelességét csökkenti az a tény, hogy ő bezzeg kapott egy birtokot), Mascius pedig nem tágít, úgyhogy jön a farkasszemezés és a parttalan vita. Mascius végül elmegy, hogy beszéljen a katonák fejével.

Egy boldog párt látunk kilépni egy étterem ajtaján, éppen annak örülnek, hogy de jó, nyolc éve házasok. Odaballagnak az autójukhoz, a faszi ki akarja nyitni a kocsit, ám ekkor valaki hátulról elkapja anyut és egy kést szegez a nyakához. Következő képünkön éppen Warrick és Sara nézegeti a holttesteket, majd érkeznek a többiek is. Jól összeszurkálták a férfit meg a nőt is, az autót meg elvitték. Eddig minden rendben is lenne, de ebben a pillanatban elkezd zuhogni az eső, Grissom pedig kiabál, hogy most aztán mindent bele, mert három perc múlva az összes bizonyítékuk megsemmisül, úgyhogy elkezdődik a versenyfutás az esővel. Főcím.

A főcím alatt elállt az eső, de ugye az összes DNS-mintának lőttek. Viszont van egy szemtanú, úgyhogy a nedves Grissom és a nedves Sara odamennek kihallgatni. A srácot Justin Greennek hívják, és azt mondja, hogy éppen ballagott az utcán, amikor majdnem elütötte egy autó, hátra nézett, és meglátta a két embert a földön. Megpróbálta a fickót újraéleszteni, de nem igazán sikerült neki. Saraék elkérik a sráctól a ruháit, mert csurom véresek. Cathrine saját helyszínt kap, egy összedőlt házat. Az ott levő O'Riley nyomozó nem is nagyon érti, hogy mit keres ott Cathrine, hiszen nem gyilkosság történt, csak összeomlott a ház és maga alá temetett három öreglányt, akik éppen a Szerencsekereket nézték. Azért Cathrine úgy dönt, hogy körbe néz.

House egyedül maradt. Miután sikeresen leépítette csapatát az előző évadzáróban, nem maradt más mellette, mint a szerencsétlen haverja és szexi főnöknője. Ebben az epizódban nem is lesznek többen, de hiányérzete senkinek sem lehet, mert igazán remek nyitóepizódot kapott a negyedik évad, ami akár „A sánta, a bombanő meg a terrorista” alcímen is futhatna, mert csapatnak híre-hamva nincs. Még. És ami azt illeti, ez az állapot idegesíti is Cuddyt rendesen, mert mióta House sikeresen megszabadult tanítványaitól nem nagyon csinált mást, mint hogy sikeresen elsajátította Eddie Van Halen gitármozdulatait, amik nagyon impresszívek, de életet nem mentenek. Úgyhogy ennek itt és most véget kell vetni, fel kell venni egy új csapatot, már csattog is az ostor Cuddy kezében.

Annál is inkább, mert eset is van. Egy ház rászakadt egy nőre, akinek az egyértelmű tünetei mellett (csonttörések, roncsolódások, égési sérülések), láza is van, ami sehogy sem akar lemenni. House-nak eddig sem volt kicsi az arca, de a nyár folyamán még nagyobbra növesztette, és azt állítja, hogy lazán megoldja ő ezt egyedül is, méghozzá a nap végére, nem kellenek neki mindenféle nyafogó, bénázó, lelkiző hátráltató tényezők. OK, de ha nem oldja meg, muszáj lesz felvennie valakit, mondja Cuddy. OK, de ha egyedül megoldja, Cuddy leszáll róla egy hétig, mondja ő erre. Áll az alku, indulhat is a buli.

A ’Norman Mailer, I’m Pregnant!’ című epizódban Sookie magához képest is kimondottan zakkant és idegbeteg módon viselkedik, a cím persze elárulja miért, de azért tegyünk úgy még egy kicsit, mintha nagyon rejtélyes lenne a dolog. Norman Mailer rákapott a Szitakötő Szállónak az éttermére, de nem úgy, mint bármilyen rendes fizetővendég, ő csak a seggét mereszti itt órákon át, az irodalomról elmélkedik újságíróknak és úgy issza a jeges teát, mintha muszáj lenne. Ennél jóval kevesebb is elég lenne ahhoz, hogy Sookie nyilvános lefejezésnek akarja alávetni, számára az, hogy valaki az egyik legnagyobb kortárs író elhanyagolható körülmény ahhoz képest, hogy nem hajlandó megkóstolni az ő világbajnok főztjét.

Esemény van a Yale újságnál is, indul a szemeszter, és ezzel párhuzamosan a belviszály, fúrás, anyázás, intrika, pont úgy, ahogy a nagyok szokták. Paris különböző vallási felekezetekről akar írni, ez nagyon jó ötlet, mert ki mást küldjünk 5 felekezet legmagasabb rangú vezetőihez, ha nem Paris Gellert? Ha ötből csak négyet kerget az öngyilkosságba, már az is pozitív eredményként lesz elkönyvelhető. Rory viszont bajban van, mert nagyon nincs miről írni, a legjobb ötlete az illegális letöltések vs. CD eladások, de olyan nincs, hogy ezt érdekesen lehessen megírni, Doyle már azon bealszik, ahogy felvezeti neki az ötletet.

Kissé késve ugyan, de itt vagyok a legutóbbi két Szökés-epizóddal, nincs mentség, pénzt kellett keresni, sír a gyerek otthon. Az, hogy ez az epizód a Blue Öyster Cult "Don't Fear the Reaper" azaz Ne félj a kaszástól című nótájával kezdődik, külön szívmelengető, kedvenc Saturday Night Live-szkeccsemnek is ez az alapja (More cowbell címen tessen guglizni, beszarás). Miközben Szemi a lokalizált (spanyol nyelven) előadott sláger dallamaira az előző részben látott hullát pakolja el, a Nagyon Szimpatikus Rab, Májkinak mutatja a Vörös Október ruhagyár felszámolása és a felhalmozott készletek elajándékozása után a gyárudvaron maradt bálából kitúrt nadrágját és úttörőingét: jön az apja látogatóba. Ez lesz az az esemény, amit leszarunk.

Májkinak is van látogatója, de nem egy bögyös helyi kurva, hanem egy izzadt, kopasz csávó, akit Linknek hívnak. Májki ideges, mert Link nem mondta el miafasz van Sárával, és ez nagyon fáj neki. Ezt onnan tudjuk, hogy Májki összehúzza a szemöldökét. Linknek a füléről is szakad a víz, ennyire izzadt embert még soha életemben eddig. Grecsön, a vágott arcú gecinő, aki eddig valami más néven futott, a szállodájába visszaérve egy kopaszemberrel találja magát szemközt, aki issza viszkijét, és nagyon-nagyon fenyegetően (értsd: lassan és homályos célzásokat téve) beszél hozzá, kábé annyit hámozunk ki a dologból, hogy ha a terv befuccsol (Szabadítsuk ki Visztlört!), akkor Grecsön nagyon meg lesz baszva, már elnézést. Grecsönnek ez annyira nem jön be, az sem, hogy a kopasz szerint a Tisztítótűz hadművelet jön, amiről nem tudunk semmit, mindenesetre a nő bemegy a Sonába, és elmondja Viszlörnek is, hogy most ez van, és mintegy mellesleg megemlíti, hogy délután ötre nyírja ki Májkült.