Elöljáróban csak annyit, hogy én személy szerint továbbra sem értem a khmm, mondjuk úgy, különleges címadási formulákat Az elnöknő esetében. Mert ha eddig többé-kevésbé következetesen adták az „elsőzős címeket, akkor miért épp most kellett váltani? Az aktuális epizód az eddigiek nyomán ugyanis simán kaphatta volna Az első bosszú címet is akár. Nem így lett, mindegy, nézzük inkább miből állnak jelenleg Mackenzie Allen családjának és adminisztrációjának mindennapjai.

Apu a hálóban is dolgozik késő este, bár a különböző puncsos tálak méretei és formái helyett ezúttal a legutóbbi elnöki sajtótájékoztató médiavisszhangjait jegyzeteli bőszen. Becsatlakozik anyu is, és rögtön ki is kéri valamiről hites ura véleményét, aki most épp azon problémázik, hogy mindez hivatalos-é, avagy sem. Mert hát ugye a First Laddy egyre jobban kivan, hogy őt le se szarják, miközben ő még a baseball szövetséget is lemondta, hogy ráérjen. S mivel a tapéták kiválasztása továbbra sem emészti fel minden energiáját, egyre hevesebben ragaszkodik ahhoz, hogy a felesége mellett végre maga is az adminisztráció részévé válhasson. Pedzegeti is finoman az asszonynak, hogy e nélkül bizony a házaséletük se nagyon fog működni. Nem mondom, ügyes. Reggel már azt látjuk, amint az elnöknő a szokásos díszkísérettel (motorcsónakok, helikopterek, stb…) végzi korai evezős edzését, majd útnak indítja a gyerekeket az iskolába, s végül közli apuval, hogy nem kell izgulnia, nem marad ő sem munka nélkül. Közben a nyugati szárnyban is beindult az élet, Jim jelzi Vince-nek, hogy a drogteszt szerint tiszta, úgyhogy nem kell aggódni, ráadásul a kabinetfőnök nagyon megértő a betegség kapcsán, nem akar nagy ügyet csinálni belőle.

Sajnos azonban másképp van ezzel Bauer-papa és a kis szöszije, akikbe látszólag egy cseppnyi empátia sem szorult. Az elnöknő munkásságát mindenáron alá akarják ásni ugyanis, s szorgos felderítő munkájuk során ők is értesülnek arról, hogy Mackenzie Allen egyik közvetlen munkatársa meleg, ráadásul HIV pozitív. Bauer-papa a hír hallatán sokatmondóan hümmög egyet, és ez minden bizonnyal nem jelent jót sem Vince, sem pedig az elnöknő szempontjából. Becca eközben már be is ért a suliba, és próbálna beszélni a múltkori esetről a hapsijával, de az simán lerázza őt, így az elnöknő nagyobbik lánya végre rádöbben, hogy ő csak egy értékes skalp lett volna. Horace esszéjéről pedig kiderítette az igazgatóhelyettes, hogy a netről leszedett kamu cucc, így jól lecseszi a gyereket, aki hiába játssza ki a szülői kártyát, a szigorú nőt nem hatja meg. Valamivel később az uszodában a srác kis híján le is vezeti a felgyülemlett feszkót Becca ex-pasiján, aki világgá kürtöli, hogy megdugta az elnök lányát, de Horace végül nem üti meg. Így viszont nem értem, mi szükség volt a jelenetre. A szülők ekkor viszont már keményen dolgoznak, immár együtt, ugyanis anyu a gyászoló adminisztráció helyett végre cselekvőre vágyik, s mindennek a tetejébe még a férje szerepvállalását is bejelenti. A fickó nem is tétlenkedik, jelzi, hogy felesége mostantól bizony minden héten sajtót tájékoztat majd. A többiek szerint félő, hogy a túlexponáltság miatt így szépen lassan érdektelenségbe fullad majd a megjelenése, de ők is belátják, hogy az elnöknő házastársával nem érdemes vitázni. A megbeszélést követően Jim azért el kezdi kicsit szurkálni a pasit, és jelzi, hogy jó lesz figyelni a hatáskörökre. Egyszer gondolom majd az is kiderül, hogy ők ketten miért pikkelnek ennyire egymásra, de biztosan nem ma, mert most Kelly épp a városba érkező ismerősei lesznek inkább a fókuszban. Illetve nem is annyira ők, mint inkább az az ősrégi, hatvanas évekből származó felvétel, amit az elnöknőnek küldtek. A szalagon a még fiatal Bauer-papát láthatjuk, ahogyan egy adománygyűjtés során szűk körben kifejti véleményét, miszerint nyilván nem véletlen, hogy a Jóisten külön földrészre teremtette anno a feketéket. Ezúttal tehát ennél a csapatnál lesz a labda, hisz ezzel véglegesen kettétörhetik az öreg genya karrierjét. Jobban mondva csak kettétörhetnék, de az elnöknő ezt nem akarja. Ő jó ember, és sem apura, sem Jimre nem hajlandó hallgatni ebben az ügyben. Biztos benne, hogy Bauer-papa már nem így gondolja, több mint harminc év távlatában. Én mondjuk tennék rá magasról, de Mackenzie Allen az amerikai pc mintaképe, és ez a sorozat ugyebár róla szól.

Valamivel később egy félreeső parkolóházban újabb meglepő momentumnak lehetünk szemtanúi: Jim és az ellenfél térfelén játszó szöszi futnak össze egy villámrandi erejéig, ahol megtudhatjuk, hogy a másik kabinetfőnök is egyre nehezebben viseli főnöke túlkapásait, így előre szól a pasijának, hogy készülhetnek a Vince elleni lejárató kampányra. Jimnek így nem marad más választása, közli az elnöknővel, hogy a szövegírója HIV fertőzött, ráadásul mindezt már Bauer-papa is tudja, és nem fél majd felhasználni. A kabinetfőnök szerint most lesz majd igazán fontos a réges-régi felvétel. Mackenzie azonnal hívatja is a kollégát, aki hiába próbálkozik a személyiségi jogok felemlegetésével, belátja, hogy elvesztette a nő bizalmát, ezért felajánlja a felmondását, amit az elnöknő azon nyomban el is fogad. Vince persze kiakad Jimre, hogy miért mondta el, de a kabinetfőnök ezúttal is kitűnően érvel, és elmagyarázza a fickónak, hogy nem volt más választása, beszélnie kellett. A gyerekek eddigre már hazaértek a suliból, s mivel apu is értesült a kamu-esszéről, kérdőre vonja a fiát, hogy miért lébecol, az meg védekezés gyanánt gyorsan leribancozza Beccát. Ezek az apró családi szálak lépten nyomon tönkre zúzzák a dramaturgiát, úgyhogy lapozzunk inkább. Jim szerint nem tanácsos Vince leléptetése, mert ez olyan, mint egy beismerés, ettől pedig csak rosszabb lenne minden. Szóval úgy tűnik, valóban kapóra jön az a bizonyos felvétel, amit a címben szereplő Rubie Dubidoux házaspár szállít az elnöknőnek. Cserébe csupán annyit kérnek, hogy a gyerekük bekerülhessen valamelyik jó nevű egyetemre. A mindig erkölcsös Mackenzie Allen szerint ez így rendben van, korrekt ajánlat. Úgy látszik, kezdi megérteni, miként is működik a gépezet valójában. Végül pedig megkéri a szövegírót, hogy maradjon a csapat tagja, mert szükség van rá.

Az elnöknő hívatja a házelnököt, és közli vele, hogy értesült a tervéről. Bauer-papa azonban nagyon elemében van, kedélyesen közli, hogy ez egy ilyen szakma, s az ilyesféle parasztság bármikor benne van a pakliban. A nő közli, hogy okés, és végre kijátssza az ütőkártyát, megmutatja a kompromittáló felvételt az öregnek. A fickó persze kiakad, mentegetőzik, végül pedig elfogadja az elnöknő ajánlatát, miszerint mindenki kussol. Mackenzie Allen ráadásul megint nem bír a jobbik énjével, barátságot ajánl a házelnöknek, aki ennyire azért nem hülye. Mert szerinte Washingtonban nincsenek barátok. Vagyis tudja, hogy a nő adósa, de azért mégsem megy le kutyába. Még jó,  hisz még hátravan az évad fele. Kelly és Vince időközben már azon agyalnak, hogy miként kellene nyilvánosságra hozniuk a betegség hírét. A sajtótájékoztatón persze óriási a zsivaj a hír hallatán, de jön az elnöknő és átveszi a stafétát bájos szóvivőjétől. Mond néhány szép mondatot az egyre nagyobb méreteket öltő AIDS kezelésének fontosságáról, majd bejelenti, hogy Roosevelt után immár ő is bevezeti majd a heti sajtótájékoztatókat.

Ezt persze Bauer-papa és a szöszi is követik a televízión keresztül. Az öreg meglehetősen morcos, mivel nincs hozzászokva, hogy őt szívassák és zsarolják, s mivel rájött, hogy ki a felelős mindezért, rövid úton el is zavarja a rendkívül csinos kabinetfőnökét a búsba. Ezt követően hazamegy, és kedvesen kioktatja az amúgy meglehetősen rossz bőrben lévő feleségét arról, hogy a vércukornál az a jó, ha magas, nem pedig ellenkezőleg. Szerencsére ugrunk ismét az elnöknőhöz, aki jó anya lévén, szakít egy kis időt a nagyobbik lányára. Közli vele, hogy nem kell izgulni, anyu sem szűzen ment férjhez. Becca elmondja, hogy igazából nem is volt semmi, de kivan a rosszindulatú pletykák miatt. Anyu megnyugtatja, hogy ő bizony büszke rá, és kilátásba helyezi, hogy beszél a hülyegyerek szüleivel. Becca szerint ez nem túl jó ötlet, mire az anyja felajánlja, hogy akkor inkább a Hazafias törvény nevében lecsukatja és egy messzi szíriai börtönbe száműzi a srácot. A nagylány szerint ez már sokkal jobban hangzik, úgyhogy mindenki boldog. A szülők ennek örömére végre dugnának már egy jót, de szokás szerint közbe jön valami. Ezúttal nem a telefon szólal meg, hanem a legkisebb elnöki poronty ront be a hálóba, mivel rosszal álmodott. Na, ebből ma se lesz semmi. Talán majd legközelebb, mondjuk épp a jövő héten.