Kell ezt a sorozatot bemutatni? Ami úgy kezdődik, hogy egy idilli díszletkisvároson áthalad egy fitalal nő a There She Goes dallamára, és betér egy kávézóba, hogy elfogyassza az aznapi 6. kávéját? Készítsen mindenki elő egy vagon kávét, és elmesélem. A díszletkisváros Stars Hollow, fiktív hely, de Connecticutban található, és úgy általában a kisvárosok minden jellemzőjével rendelkezik, vagyis: elképesztő pletykaláncolat, mindenki ismer mindenkit, mindenki tisztában van mindenki bugyiméretével, lakcímével, szerelmi életével 10 évre visszamenőleg, és mindenkinek van valami idióta, de nagyon is szerethető rigolyája. Nem hiányoznak a tipikus kisvárosi figurák: az ügyeletes lökött srác; a kivénhedt Broadway sztár; kávézótulajdonos, aki folyton zsémbel, de mégis mindenki szereti; a kisvárosi hagyományokat görcsösen életben tartó városatya, aki mindenkinek az idegein táncol; ön- és közveszélyes, de szeretetreméltóan bolond szakácslány; vallási fanatikus család lázadó rockimádó lánykával; az új fiú és persze a botrányoktól és vaskalapos szülőktől ide menekülő anya-lánya páros, akik között zavarbaejtően kicsi a korkülönbség. Utóbbiak a főszereplők, a Gilmore lányok.

Lorelai 16 évesen szülte lányát, Roryt, aki éppen most 16, hasonlítanak is egymásra rendesen, nem kis zavart okozva annak a szerencsétlennek, aki mindkettejüknél bepróbálkozik. Férfi nincs az életükben –egyelőre- mert Lorelai annak idején úgy döntött, hogy Rory apja nem elég tökös ahhoz, hogy részt vegyen a gyereknevelésben, így minden további nélkül le is lépett a balfenéken. Rory tökéletes ellentéte a tipikus amerikai tinédzsernek: mintadiák, és nem csak magol, hanem érdekli is az, amit tanul, imádja az anyját, nem pasizik, nem lázad, nem züllik, legnagyobb vágya, hogy felvegyék a Harvardra, és több könyvet olvasott már, mint egy átlagos felsőoktatási intézmény teljes hallgatói állománya együttvéve. A felsorolt állítások közül egy hamarosan megváltozik, ugyanis belép az első hímnemű egyed az életébe, nem kis felfordulást okozva az eddig teljesen lányos háztartásnak.

Előbb még az anyuciról pár szót, csak hogy fokozzam az izgalmakat, meg különben is Lorelai az érdekesebbb karakter. Ahogy kicsi lánya fogalmazott, 90% víz, 10% koffein, Lorelai ugyanis kávéval működik, és rendszeresen tankolnia kell, hogy tudja tartani azt a hihetetlenül magas fordulatszámot, amin pörög. Átlagosan 254 mondatot mond el egy percben, ennek mindegyike többszörösen összetett, és mondatonként átlagban 3 popkulturális utalás, 2 poén és egy szarkasztikus megjegyzés hangzik el, vagyis csak úgy röpködnek a szájából az aranyköpések. Az egyedülálló anyukák sajátos dinamizmusával rendelkezik, mindenről van véleménye, hatalmas film – tv és zenerajongó, bármikor beszól bárkinek, kimondottan magas a kickass-faktora, határozottságból sincs hiány, ráadásul az isteni Lauren Graham alakítja, vagyis minden együtt van, hogy a tv történetének egyik legizgalmasabb, legszerethetőbb karaktere legyen. És az is, kezeskedem érte. Lorelai egy szállót igazgat 32 évesen, tehát határozottsága már fiatalon eredménnyel járt, és nem mindennapi kreativitásának is hasznát veszi a munkájában, ugyanis nem egyszerű munkatársakkal hozta össze az élet. Itt van pl. Michel, a recepciós. Michel francia. Vagyis finnyás, arisztokratikus, sznob, sőt még annál is sznobb, az a fajta metroszexuális pasi, akinek soha senki és semmi nem lehet elég jó, és egy percig sem habozik ezt a világ tudomására hozni. A szakácsnő Sookie pedig –aki amúgy Lorelai legjobb barátnője- egy két lábon járó természeti katasztrófa, csoda, hogy a konyhája még nem repült a levegőbe, de egyébként a világ egyik legtehetségesebb szakácsa és a szíve is a helyén van. Ők hárman a Szabadság szálló lelke, azé az intézményé, amiből az egyébként borzalmas és félrevezető magyar cím is született, de ezzel nem kell foglalkozni, mert a sorozat távolabb már nem is állhatna a nyáltól és sablonosságtól.

Vissza Roryhoz. Rory képességeit és IQ-ját tekintve kinőtte a kisvárosi gimnáziumot. Így szupermami beíratta a helyi elitiskolába, ahol skótkockás egyenruhát kell viselni, és a diákok mind mintha Drakula és Szörnyella De Frász édes gyermekei lennének, viszont innen az esetek 99%-ában egyenes út vezet a Harvardra. Ez nagyszerű hír a kis mintadiáknak, csakhogy Rory pechjére épp a régi sulijában töltött utolsó napján ismerkedik meg az Új Sráccal, akinek a láttán azonnal beindul a térdremegés, és ezzel vége is a gondtalan gyermekkornak. A fiút Dean-nek hívják, aki mielőtt Odaát démonokra vadászott, a Stars Hollow-oi lányok szívét törte darabokra, ő ugyanis csakis a kis stréber, de gyönyörű Roryért sóvárgott. Nem is reménytelenül, ez már az első beszélgetésükből leszűrhető.

Ez a találkozás majdnem megingatja a leendő Harvardos éltanulót elhatározásában, nem akarja a régi sulit otthagyni (aminek legnagyobb előnyét sajnos csak most fedezte fel), Lorelai viszont erről hallani sem akar. Életében először kijátssza az anya kártyát, és olyat mond kicsi lányának, amilyet még soha: „márpedig átmész az új iskolába, és kész, téma lezárva.” Ilyen beszélgetés nem sok lesz köztük a sorozat folyamán, ugyanis a kapcsolatuk csak nyomokban emlékeztet anya-lánya viszonyra, inkább legjobb barátnőknek nevezném őket. Megjegyzem, ez egy ilyen mintagyereknél még simán kivitelezhető, más lenne a helyzet, ha Rory lázadó, emós, érfelvágós vagy hasonló lenne, de ez a sorozat nem olyan. Szerencsére.

Az új suli azonban újabb problémákat vet fel: rohadt drága. És ha még nem mondtam volna, a Gilmore lányokat nem veti fel a pénz, pedig Lorelai szülei tagjai a felső tízezernek…csak éppen velük 16 éve alig beszélt. Nem nehéz elképzelni, hogy a kékvérű Emily és Richard mit szólt hozzá, amikor nagy jövő előtt álló egyetlen leányuk 16 évesen teherbe esett, és közölte, hogy nem kér sem a segítségükből, sem az életstílusukból, majd fogta a kislányát, elköltözött, és szobalányként kezdett dolgozni. Emily majd szívszélhűdést kap, amikor egy nap lánya áll az ajtóban, és sem karácsony, sem húsvét, sem egyéb ünnepnap nincs, amikor bármi oka lenne szülőket látogatni. Lorelai legkevésbé ide kívánkozott, de miután hosszas brainstorming után arra jutott, hogy a pénzszerzésre más lehetőség nincs, kénytelen volt szüleitől kölcsön kérni Rory iskoláztatására. A kölcsönt meg is kapja, egy feltétellel, ez lesz igazán érdekes: mivel alig ismerik az unokájukat, Emily és Richard azt kérik, hogy Lorelai és Rory vacsorázzanak nálunk, MINDEN EGYES PÉNTEKEN. Hiányzás, csak halálos betegség, vagy halál esetén fogadható el, akkor is csak 5 különböző szakorvos által aláírt igazolással. Emily nem kispályás nő, minden egyes megnyilvánulása emeli a sorozat fényét.

Érdemes még szót ejteni Rory legjobb barátnőjéről, Lane-ről is, aki az elképzelhető legbigottabb koreai katolikus család gyermeke, az anyja, Mrs Kim a Piszkos Tizenkettő kiképző őrmesterével mutat megtévesztő hasonlóságot, legalábbis Lane haverjai szerint, akik a legkevésbé sem túloztak. Lane élete gyakorlatilag egy börtön, bulizásról, fiúzásról, zenehallgatásról, egyáltalán bármiről, ami egy kicsit is emlékezetet szórakozásra szó sem lehet, pedig ő egy hiperaktív és szenvedélyes zenerajongó csaj, aki tele van energiával, és minden vágya élvezni az életet.

A Pilot tulajdonképpen a szereplők bemutatásával és Rory új sulijába való felvételével ki is merül, egy nagyon fontos szereplőt kell még bemutatnom, a kávézótulajdonos Luke-ot. Ő a klasszikusan zsémbes kisvárosi agglegény, akinek persze aranyból van a szíve, és mit sem szeret jobban, mint szópárbajba keveredni nagyszájú, kávéfüggő egyedülálló anyákkal. Ráadásul rajta kívül nincs ember a Földön, akinek ennyire jól állna a flaneling+fordított baseballsapka kombó. Luke és Lorelai pedig pontosan az a páros, akikről a sorozat első percétől fogva tudod, hogy egymásnak vannak teremtve, és előbb-utóbb összejönnek. (ez nem spoiler, mert ezt mindenki tudja, én is, te is, a szomszéd néni is, a szomszéd néni kutyája is, de még a süketnéma analfabéta is, aki csak egyetlen percet látott a sorozatból.)

Ebből az alapszituációból indul a sorozat, és a második epizód ott folytatja, hogy elérkezik Rory első napja új iskolájában, a Chiltonban. Ezért ő és Lorelai is baromi izgatottak, annyira, hogy majdnem sikeresen át is aludják az indulást, aminek persze olyan kapkodás és felfordulás a vége, amit csak két nő képes ilyen profi szinten produkálni. Lorelai 90-es évekbeli Rednexx videóklipből kilépett tehenészlánynak öltözik (nem önszántából, mosásnap van), Rory pedig abban reménykedik, hogy új egyenruhája megy majd bíborszínben égő arcbőréhez, mert hogy ő ma embertelenül égni fog, azt előre tudja. Ahogy az várható volt, az elitiskola elit szülői testülete megbotránkozva néz végig az új tanuló anyján, az igazgató pedig berendeli őket az irodájába, ahol nem más várja őket, mint Emily az anyakirálynő. Lorelai kezdheti szokni a gondolatot, hogy Emily mostantól mindenhol ott lesz, és mindenbe beleszól, legyen szó arról szupergyors internet beszereléséről, vagy arról, hogy hány Chilton címeres harisnyakötőt vegyenek Rorynak.

A lányt nem fogadják kitörő lelkesedéssel az új suliban, és akkor még finoman fogalmaztam. Itt van mindjárt Paris, akinek kevesebb köze nem is lehetne, névrokonához, a hírhedt Hiltonhoz. Paris igazi tinifúria, első ránézésre az antikrisztus is lehetne, de hamar rá fogunk jönni, hogy a sorozat egyik legjobb és legviccesebb karakterét tisztelhetjük benne, aki nélkül ez a sorozat fele ilyen jó sem lenne. Paris az első pillanattól fogva másodlagos életcéljának tekinti Rory életének a megkeserítését, elsődleges életcélja természetesen a Harvard.
És hogy Rory első napja tökéletesen el legyen cseszve, Tristan is bemutatkozik, az elkényeztetett aranyifjú, aki pont olyan beképzelt, mint amennyire jól néz ki, de azt ugye senki nem gondolta komolyan, hogy a mintagyerek Rorynak majd egy ilyen srác be is jön? Na ugye. Ez Tristan kivételével mindenkinek egyértelmű, neki sajnos lassú a felfogása, így kicsit se finom nyomulásba kezd.

A harmadik epizódban sor kerül az első Péntek Esti Vacsira, igen, így csupa nagybetűvel, mert ez egy intézmény. Képzeljük el, hogy menyi mondanivalója lehet egymásnak egy szülőpárnak és lányuknak, akivel azóta nem nagyon voltak beszélő viszonyban, hogy 16 évesen megszülte a gyerekét és lelépett otthonról, és most a nevezett –már 16 éves- lány is itt van. Hát pontosan annyi. Kínos hallgatás, erőltetett beszélgetés, Lorelai részéről pár poén, amit a szülei a legkevésbé sem értékelnek, Roryhoz meg azt se tudják, hogy szóljanak. Valahogy felmerül, hogy Rorynak sportot kell választani a Chiltonban, a Gilmore lányok és a sportok között pedig nincs metszéspont, úgyhogy ez egy nagyszerű alkalom Emilynek, hogy bedobja magát: menjen Rory a nagyapjával golfozni! Nehéz lenne megmondani, ki örül ennek kevésbé, Richard vagy Lorelai. Richardnak meggyőződése, hogy nem lesz miről beszélnie az unokájával, Lorelai pedig ezt a programot spanyol inkvizíciós eljárásnak tudja csak elképzelni, így mindenáron szeretné kimenteni alóla egyetlen gyermekét. Emily pedig profi módon játssza ki lapjait, választása senkinek nincs, az anyakirálynő azt mondja, hogy szombat reggel golf, akkor szombat reggel golf, mese nincs. Emily zseniálisan tudna vezetni egy diktatórikus államot.

Közben Lorelai sem fog unatkozni, a szállóban ugyanis kettős esküvőt rendeznek, de olyat, ami Fraud-nak olyan lenne, mint egy gyereknek Disneyland: két ikerpár házasodik össze! Michel legszívesebben riasztaná a helyi elmegyógyintézetet, hogy sürgősen jöjjenek, és a lehető legnagyobb hálójukat se felejtsék otthon. Lorelai és Sookie is vágja a pofákat, az egész szálló úszik a tüllben, a hárfás balhézik, hattyúkat is hozattak, az örömanya pedig alig várja, hogy megszabadulhasson két elkényeztetett lánykájától. Jó hangulatú esküvőnek ígérkezik.

Rory és Richard golfos napja viszont egész jól alakul, kölcsönösen rádöbbennek, hogy nagyon is egy nyelvet beszélnek, személy szerint én minden kettőnél több mondatból álló beszélgetést a nagyapámmal hatalmas sikernek könyveltem el, tehát this is a beginning of a beautiful friendship. Kiderül, kitől örökölte Rory a könyvmolyságát, Richard értékeli unokája ambícióit, és dagad a büszkeségtől, amikor a szaunában golftársai a kezelhetetlen, antiszociális, link unokáikra panaszkodnak, közben Rory friss pletykákat gyűjt be a klubtagokról. Egy szó, mint száz, ma itt kötelék szövődött, amitől Lorelai egész biztosan pánikrohamot fog kapni, mert ő még egész eddigi életében nem beszélgetett annyit az apjával, mint Rory ezen az egy napon.

A negyedik epizódban ismét iskolai dolgokon a hangsúly, kiderül, hogy Rory nem boldogul olyan könnyen a Chiltonban, mint azt gondolta, és ezt az igazgató is szóvá teszi. Az irodalomtanár nagyon szigorú, és nem mellesleg jópasi, előbbi Rorynak, utóbbi Lorelai-nak fontos információ. Tanárbácsit Maxnek hívják, és nomen est omen, ugyanis annyira maximalista, hogy a kis mintadiák Rory dolgozatát kettesre értékeli, amitől Rory világa atomjaira esik szét. Nem is siet mindezt elújságolni Lorelai-nak, aki közben megismerkedik a szigorú tanerővel, és elég kölcsönösen érzik az izzást. Talán nem a legjobb alkalmat választotta ki bezsongani a tanár úrra (bár van erre jó pillanat?), mert eközben Rory a hamarosan írandó Shakespeare dolgozatra görcsöl.

Közben félig-meddig Sookie-nak is jut egy történetszál, hogy jobban megismerhessük a karakterét. Megjelenik egy Anton Ego-jellegű szőrösszívű kajakritikus írása a szállóról és étterméről, gyakorlatilag csontig benyalás, éppen csak Sookie világbajnok rizottójára meri azt írni, hogy JÓ. Értjük, nem isteni, nem kiváló, nem transzcendentális élményt nyújtó mennyei étek, hanem csak simán, parasztosan JÓ. Botrány. Ki is borul ezen mesterszakácsunk, és addig agyal, amíg ki nem süti, hogy a „nemtetszés” oka csak az lehet, hogy az a hülye kritikus nem megfelelő bort rendelt a rizottóhoz, probléma megoldva. Ennél viszont érdekesebb az a heti rendszerességgel folyó harc, amit Sookie a zöldségszállítójával vív, kicsi a cukkini-nem kicsi a cukkini, fonnyadt a zeller-nem fonnyadt a zeller, vidd vissza-nem viszem vissza fronton, mert Házdoktorunk is megmondta, hogy mit tartanak azokról, akik ennyit veszekszenek? Vegyétek úgy, hogy most kacsintottam egy jelentőségteljeset.

A Gilmore lányok egész éjjel tanultak és virrasztottak, jól emlékszem én is ilyen egész éjszakán át tartó magolás-maratonra, óránként 3 pánikrohammal és a világ összes kávéjával. Ilyenkor nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy az ember lefekszik aludni, hát naná, hogy ők elkövetik. Csúnya elalvás a vége, pár perc és dolgozat, be kell érni a suliba! Rory skótszoknyát húz a lila pizsamagatyójára, és már repeszt is suli felé, egy piros lámpánál pedig elgázolja egy szarvas. Nem, nem vagyok fáradt, nem kevertem össze, egy agyhalott szarvas egyenesen belemegy Rory dzsipjébe! Ez persze kb. úgy hangzik, mint a világ leggyengébb kifogása, amikor előadja a Maximalista tanerőnek, és mivel 15 percet késett, nem írhatja meg a létfontosságú dolgozatot. Az igazgatói irodában áll a bál, Rory már kiövöltotte magát az osztályban, az igazgatóval a változatosság kedvéért Lorelai üvölt, ráadásul Il Duce-nek nevezi, merész. De szerencsére jelen van Max tanár úr is, aki olyan fátyolos szemekkel sasolja a fiatal anyucit, hogy egész biztos nem az jár a fejében, milyen jót tudna beszélgetni vele egy jó vacsora mellett. Naná, hogy kidumálja majd Il Duce-nél, hogy Rory újra megírhassa a dolgozatot, sőt szexi hangon üzenetet is hagy a lányok rögzítőjén, így Lorelai-nak is lesz miről álmodoznia.

Az ötödik epizódban újabb lökött kisvárosi figurákat ismerünk meg, a nagydumás, minden lében kanál szomszédasszonyt, férjét, és a családfőt, a Macskát. Utóbbi éppen most távozik az élők sorából, amire a lehető legrosszabb időpontot választotta ki, ugyanis ezzel a tettével éppen keresztülhúzta Lorelai és Max randiterveit, mert az alap, hogy a lányoknak kötelező a megjelenés a Macska temetésén. Márpedig a „bocs, elfelejtettem a randinkat, mert egy macska halotti torán voltam” kb olyan hihető kifogásnak hangzik mint az „azért késtem le a dolgozatot, mert elütött egy szarvas”, szóval Maxnek van még mit tanulnia a Gilmore lányokról.

Felbukkan újra Dean is, aki 16 éves kamaszfiú létére meglepően jól csinálja: nem nyomul, nem tolakodik, de mégis egyértelművé teszi, hogy Rory bejön neki. A dolog persze kölcsönös, de Rory egyelőre olyan szinten zavarban van, hogy éppen csak azt nem felejti el, hogy fiú-e vagy lány a srác közelében, vagyis pontosan úgy viselkedik, mint egy tizenéves, aki életében először szerelmes. (nem sokszor láttam még az ilyesmit hitelesen ábrázolni sorozatban, nagy pirospont nekik ezért) Rory csak anyjának nem számol be a dologról, de 1:1 a állás, ugyanis Lorelai sem sietett megosztani kicsi lányával, hogy beindult tanárbácsira. Ez utóbbi valahol érthető is. Jelenleg mindkét lány nagyon zizeg különböző hímnemű egyedekre, tehát lesz itt bonyodalom, amint elkezdődik a randiszezon.

Hamarosan innen folytatom a 6-10. epizódokkal. Aki szeretne megismerkedni a Gilmore lányok világával, itt a remek alkalom, most, hogy napi rendszerességgel megy a sorozat a Viasaton. Bárhol bele lehet nézni, de ha egyszer beszippant, többé nem enged, ez egy ilyen sorozat.