A csütörtöki összefoglaló középpontjában Robin dupla drámája állt. A kiesésközeli állapot és a választás súlyos dilemmája komoly államférfiakat is megviselt volna, de őt kemény fából faragták, még akkor is, ha ülve pisil. Kiderült továbbá, hogy a szupercuki Macira nem lehet haragudni, ami megnyugtató annak fényében, hogy nem is követett el semmit. A villalakók azonban már nem voltak ennyire ártatlanok.

A fürkészhét aktuális feladata az éjszakai zászlóőrzés, amit némi értetlenkedés, valamint a minek, miért és hogyan kérdések hőbörgéssel fűszerezett repkedése fogad, hogy aztán beköszönthessen a teljes érdektelenség. Szokatlanul nagy az egyetértés a „csak nem fogunk ébren maradni egy ilyen hülyeség miatt?” témában, illetve abban, hogy Maci majd megoldja. Nem tudom, hogy a tennivaló lényegét, vagy esetleg az ember és a disznó közötti alapvető különbségeket nem sikerült megérteni, a zászló mindenesetre reggelre eltűnik, ahogy kell. „De a Macika vigyázott rá!” sipítja Fanni, majd Dani kimondja: hiba volt eltekinteni a ténytől, hogy Maci ugyan villalakó, de mégsem egyenértékű a többiekkel.  Ezzel vajon mire célozhat? 

Elérkeztünk az abszolút érzelmi mélyponthoz a játék során. Amikor a gyűlölet átható savanyú rothadásszaga tölti be a levegőt, és mindenki legszívesebben szembeköpné azt, aki vele először szembejön, mert jelenleg nincs a világon másik hat ember, akivel kevésbé szívesen szívna egy levegőt. Ez az a pont, amikor egy 50 perces összefoglaló, de még a nyomorúságos kihívás sem szól semmi másról, mint Laci puffogásáról, megfűszerezve Kazal teljesen komolyanvehetetlen mártírkodásával és Komisz alkalomadtán bevágott pszichopata tekintetével.

Vágjunk bele, a szerkesztők most csupa olyan feladatot adtak az agyhalottaknak, amiknek során kinyilváníthatják, ki a legnagyobb aljadék köztük (most éppen névtelen levelekkel), a konszenzus mindig ugyanaz. A Cinkostárs Bt. jogutódja szerint Kazal, a másik oldal szerint pedig Laci a legnagyobb emberi hulladék a társaságban, és azért mert csak. Azért látszólag vannak az érvrendszernek sarkalatos pontjai, Kazal pl. azért szarember, mert ordenáré, útszéli és provokatőr, Ádina be is ígér neki egy párbajt a következő körre. Ezen kedélyesen elugatnak egy darabig, Fannika természetesen az „én ilyen vagyok!” örökzöldet teszi fel a változatosság kedvéért. Laci ellen a legfőbb vád az, hogy csicska, akinek meg abból van elege, hogy Kazal folyton DEGRADÁLJA őt, és én ezen a ponton jöttem rá, hogy amit most hallunk, az tulajdonképpen a Villa Best Of Volume 7. , és ha most még elhangzana az „elszállt vele a ló” szóvirág is, teljes lenne a gyönyör.

Mindenkinek bizsereg már a vellában, ki így, ki úgy csillapítja. Van itt minden, tapi, szopi, dugi, kézimunka, nyögések és nyelvelés szép közösségi szellemben, ahogy egy jó cserkésztáborban. Csak Dani és Robin tűnik el a színről, feltehetően azért, hogy az ötujjú barátnőjük kényeztetését élvezzék.

Azt hittem, hogy egy keddi adás nem lehet izgalmas, mert ugye mi a tököm történhetne kedden. A kiválasztás lecsengett, egyre kevesebben vannak, azok is csak zabálnak, meg alszanak, mint az a bizonyos proverbális bunda. Már amennyiben a bunda alszik, de ebbe most ne menjünk bele. Szóval így ültem le, de a villalakók rám cáfoltak.

Lila máris elmondja nekünk, hogy kit hívhat ki Komisz. Sajnos csak négy név van szabadon és ebből PVC és Ülvepisi szerintem alapból ugrik, így marad 12ker és Erdély „Büszkesége”. No de be a villába: Komisznak mocskosúl elege lehet már a pótszüleiből, mert azt álmodja, hogy elvitték őket az ufók, csak ezeket nem hozták vissza, mint a Pataky Attilát. Ms. Áztnemhiszámelhogynemáénkáptámalilakáendőt idegesen járkál, hogy valaki segítsen neki behozni valamit a raktárból. Nem mintha nem érne rá kihozni két szaros ládát. Nyilván szoros az időbeosztása, tele a határidőnapló, de lehet egyszerűen csak attól fél, hogy a hidegben lefagy a bajsza. Közben Kazal és PVC a hálóban közös nevezőre jutnak, mindketten utálják a törpéket. És itt, nem a cirkuszban viccesen kacsázó kisemberkékről beszélnek, hanem az aktuális villamesterről. Azért kimennek kaját rendelni, amit Ms. Erdély ír egy ideig, aztán belázad, hogy mindjárt betelik a tábla. Én tudom, hogy Erdélyben sok a fa, és ha kedvük van, akkora táblát ácsolnak, mint nyolc medve, de itt Budán valószínűleg heroin árban mérik ezeket, mert csak ilyen kicsire volt lé. Ha meg kicsi a tábla, akkor kicsi betűkkel írunk rá. Sajnos Ms. Erdély ezt nem látta át, így megvan mára az alaphangulat. PVC és Kazal a konyhában szülőznek, Ádina meg Lacinak puffog:

„Rukkola, meg lóf*sz! Az kéne! „

Közel 11 perc, orál, vaginál, anált nem látok, visszatérő motívum, hogy a bugyi nem kerül le Kazalról, viszont a végén kötelességszerűen felveszi a szemüveget, és úgy fekszik le aludni. Eszem megáll. 

Semmi különös, csak van egy olyan program, amit nem tudok lemondani, és nem is akarok. Majd később, nyugi.

A Szuperkontentet termelő iskolahét véget ért, Dennis lett a kiválasztott, viszont az paréj lerészegedésbe és a tanárok vegzálásába torkolló bankettről eddig egy szó nem esett, de még Dennis kiskorúvá degradálása sem kapott egy ötperces bejátszót, így most jó szerivel ezek lesznek. azt hittem ez is egy gyalázatos kiválasztás előtti-utáni adás lesz, de tévedtem: rengeteget hahotáztam.

A bankett

Első szín

Nyolc éve érettségiztem; emlékszem az egészben az volt a truváj, már ami a bankettet illeti, hogy lehetett inni az amúgy karótnyelt tanárnőkkel, az osztályfőnök kicsit lenézően, de még segített is hánytatni azokat, akik picit túltolták a haverkodást a földrajz tanárral, Ferenc atya meg magátől töltögette a Vilmos körtét, amitől meg én jártam a sloziba a nagy fehér buszt vezetni. A villalakók is ugyanezért örültek a happeningnek, hiába jegyezte meg Fanni, hogy azért az elég nagy trampliság, hogy a vizsgáztatós szettjükben jöttek vissza arconpörögni a tancsik, mert csak-csak jó volt végre a napi 24-ben látott embereken kívül másokhoz is szólni.  Az önmegtartóztatás alfája és omegája, Fanni egyből az ősz Gandalf nyakába ugrott. Robin meg Orsit hívta félre – itt lufiztatás lesz, gondoltam magamban, de totális belátást nyújtó szaunába mentek, ahol Robin felolvasta saját versét, aminek a jambikus lüktetéséről, keretes szerkezetéről, tartalmi hol az ollójáról és rímképzéséről külön olvasószemináriumot is tarthatnék.De nem fogok. A kultúrált szórakozás eddig tartott, a tanároknak kicsöngettek, elköszöntek és kimentek.

Nem is rendes dugás ez, inkább csak egy kis önkielégítés, ujjazás, maszatolás. Attól még szívesen. 

Volt nekem egy osztálytársam, becézzük most Töknek, aki az érettségin eléggé kínlódott történelemből, valahogy bármit kérdeztek tőle, soha nem sikerült eltalálni azt a nagyon vékony vonalat, ami mentén a tudása felépült kb. hat tényre és két évszámra. A osztályfőnökünk igyekezett volna segíteni neki, és a bizottsági asztal széléről súgott, a többi tanár meg látványosan leszarta, de csak nem jött össze a dolog. A mentőkérdésnél, ami az volt, hogy oldalt tekintve milyen pártállású volt Kun Béla, Marika néni két kézzel mutogatott, mire Tök kibökte, hogy szélsőjobb.

Nagyjából ezt vártam a villaérettségitől, amit a meglehetősen lefogyott Lilu konferált fel, és azzal kezdődött, hogy ébredés után mindenki magol, Robinba meg olyan szinten beleáll az ideg, hogy kint okádik a budin. Edina Dórit vizsgáztatja, Dani V. Károlyról igyekszik minél több infót a kis fejibe belepréselni, de mindenki tudja, hogy az ilyen utolsó perces hepajnak semmi értelme nincsen. Fanni fapinának akar öltözni, és össze akarja fogni a haját, mert azzal rögvest nem látszik agyatlan ribancnak, közben a budin trónoló Dennis vizsgakérdéseire válaszol csípőből és jól. A fapina külső meg azért kell, hogy hatást gyakoroljon a tanári karra.

Szívesen.