Hölgyeim és uraim, az éved befejező részéhez érkeztünk, mely szorosan kapcsolódik a 12. epizódhoz, amit a múlt héten olvashattatok, ha valaki kihagyta, pótolja be, mert úgy lesz igazán izgalmas a dolog. Márha egyáltalán. Szerelmi jelenettel indul a dolog, Gwen az alvó Alfahímet bámulja, aki persze nem alszik, nem illik ám így bámulni, kisasszony, hihi hihi, na ez így néz ki ennél a fajnál:

Utána Alfa dobol egyet a saját meztelen seggén és a konyhába indul, hősnőnk pedig felveszi a telefont, Jack van a vonal végén, nézd a tévét! Hát nagyon komoly műsor folyik a világban, ufók megjelenése, középkori katonák tűzpárbajban a rendőrséggel, a Beatles az Abbey Road Studios tetején ugrál, szóval van baj rendesen, ofkorsz az összes vallási csoport nyilatkozik a médiában, hogy ők megmondták, ugye. Máezmiez, bambul Alfa, a híradóban egy mértéktartó vallási fanatikus adja a választ, emberek, vége a világnak, FŐCÍM!

Torxwood, hej. Immáron jubilálunk, most olvassátok a egytucatadik rész hogyvoltját, hála Isten már csak egy rész és vége az évadnak, halleluja, ám addig sok érdekes dolog fog történni, hallga csak! Derűs tavaszi délelőtt egy néptelen cardiffi utcán tép a a telekjáró, elsőbbségadás helyett dudálva vágtat át egy kereszteződésen, itt tegnap se jöttek, ugye, majd tíz méterre a saroktól leparkol, hú, de gyorsan ideértünk! Mindeközben Toshikót halljuk, amint japánul beszél valakivel, kiszállás után megtudjuk, hogy a nagyapja 88. születésnapi ünnepségét tárgyalta telefonon, illetve hogy Jack vicces főnök, de nézzük miért rohantak ennyire. Egykor gyönyörű, legalább száz éves épülethez jöttek, sajna kicsit már megkopott a szépség, elhagyatott és elhanyagolt állapotban van. Belépnek a szórólapokkal teleragasztgatott faragott kapun, hát belül sincs jobb állapotban sajnos. Tosh ismertetéséből megtudjuk, hogy ez a Ritz, a bálteremben vannak épp.

A szállodát 1989-ben bezárták, de valaki panaszt tett, hogy '40-es évekbeli zenét hall kiszűrődni. Itt rögtön fel is vonyítottam kétségbeesésemben, valaki hall valami zenét és a Torchwood egyből ugrik??? Még a rendőrség se megy ki, na jó, Cardiffban talán igen, de TUTI, hogy nem küldenek Élienelfogótitkoskommandót egy kurva buliba, vagy csak én nem értem ezt? Gyerekzsúrokra nem rombolnak be tökig gépágyúban, mert mondjuk a bohóc a térfigyelő kamerán olyan furcsán színesnek tűnt??? Na mindegy, Tosh idáig jut a sztoriban, mikor Jack csendre inti: tényleg szól valami zene a felső emeletekről. Felsietnek a lépcsőn, de fent ugyanolyan kihalt és elhanyagolt minden, na jóvan, menjünk, nincs itt semmi, mondja Jack (ezért érdemes volt végigzúzni a városon, tényleg), menjünk. Ebben a pillanatban újra megszólal a zene fentről, ezúttal nevetés, beszélgetés, poharak zaja is társul mellé, s ahogy felérnek, teljesen más látvány fogadja őket, mint az imént: eltűnt a por, a szeméthalmok, a graffitik, helyette nyüzsgő, vidám társasági eseménybe csöppennek.

THIS IS TORCHWOOOOOOOD! Na, ezzel neki is látunk a mai leckének gyerekek, figyeljetek nagyon, érteni ugyan így sem fogjátok, de legalább csöndben vagytok addig. A Cardiff-öböl éjszakai látképével indítunk, festői nagyon, majd a kamera rázoomol egy sikátorra, ahová Jack éppen egy vívilt kerget be. Akik szorgalmasan olvassák a Torchwood-összefoglalókat, azok tudják, hogy a vívilek humanoid alkatú, atomronda fejű élőlények, akiket néha meghajkurász a Tw, az első részben is találkozhattunk eggyel. A lény szaladna, de zsákutcába került, a jó kapitány meg magabiztosan mosolyogva közeledik, na heló, ecsém, megjött a profi, ne játsszunk egymással! Mutatja neki a Vívil-sprét (VÍVILSPRÉ, ó, anyám...), meg a bilincset, közben megy a laza duma, könnyítsük meg mindkettőnknek! Sajnos a vívil nem ért torcsvúdiul, épp ezért nem is vágja, hogy semmi esélye, így falhoz bassza Jacket, jó alaposan megkarmolja, majd elszelel, Harkness nyögve szalad utána.

A képért külön elnézést kérek, de amikor léptettem, hogy melyik kockáját fotózzam le a jelenetnek, nem bírtam ellenállni a jó kapitány fejének, ígérem, hogy teszek majd be rendes fotót is a vívilről. 

Torchwood again, hölgyeim és uraim, ma időutazós rész lesz, tessenek figyelni a hátsó sorban is, igen, maga, ne dumáljon, mert aztán majd nem tudja miről volt szó! Felhős, borult idő, vidéki angol repülőtér, Toshiko kivételével az egész Torchwood ott áll a kifutó szélén, komoran, mint az afféle világmegmentő hősöknél szokás. Régimódi kétfedelű, kétmotoros gép közeleg a szellő szárnyán, földet ér, majd hőseinkhez gurul és egy retró pilótaruhába bújt hölgy integet ki a pilótafülke ablakán, helló!

Összesen hárman vannak a gép fedélzetén, a pilótanő, egy húsz körüli fiatal lány és egy ötvenes éveiben járó férfi, mindhárman a korai hatvanas évek ruházatát viselik. Jack üdvözli őket, majd megkérdezi, mikor tetszettek indulni, drága? 1953-ban, hangzik a válasz, hoppá, akkor FŐCÍM!

Hella újra, legelőször is elnézést kérek mind a három olvasómtól a csúszás miatt, először a gépem robbant le kicsit, aztán én nagyon, ma tudtam csak befejezni az újabb csudás epizódot. Bele is csapunk rögvest, ma Casperes rész lesz, máhogy egy kísértetté előléptetett forma szemszögéből szemlélhetjük az eseményeket, ő fog narrálni is, jaj de jó. Rövid eszmefuttatás sebességről és életről, közben egy rövid barna hajú fickót látunk kék dzsekiben és farmerben egy néptelen úton keresztben feküdni, be is mutatkozik, ő Eugene Jones. Mikor felkel és körülnéz, megpillantja a helyszínelőket és a Torchwoodot, rögtön oda is szalad, hellósztok srácok! Senki nem veszi észre, egy az út szélén fekvő figurát vizsgálgatnak, aki Eugene holttestének bizonyul.

Hogy a Torchwood mit keres egy sima közúti balesetnél, egyelőre titok. Eugene-t egyértelműen elcsapták, úgy tűnik, hogy egy piros verdával, az is kiderül, hogy nem csak ő ismerte a Torchwoodot, hanem azok is őt, bár nagyjából egy bolondnak tartották. Meghaltam vajon, hüledezik Eugene, majd próbaképpen átdugja a kezét Tosh vállán, azannya, öcsém, tök meghaltam, FŐCÍM!

Itt a Húsvét, a nufi, meg a torcsvúd, ma má ehetünk sonkát is, bele is csapunk a közepibe, legyen még idő készülni a locsolkodásra. Rögtön az epizód elején meghökkenve tapasztaljuk, hogy az első részben megismert Susie Costello, aki hangszálkorrekciót végzett magán egy negyvenötös Colttal, benne van a kis beharangozóban, szóval jó eséllyel szó lesz róla a mai órán. Nyitóképünkön egy kertvárosi ház előtt állnak a zsaruk meg a helyszínelők, sürgés-forgás, ennek közepébe érkezik meg a Torchwood-gépszekér. Egy fekete hölgy fogadja őket kiskosztümben, hé, ti vagytok a Torcsvúd, mi? Ja és te ki vagy? Swanson nyomozó. Én meg Harkness kapitány vagyok, tudom, ismerlek, mint a rossz pénzt, haver, figyu, te mindig így öltözködsz, hát, le is vetkőzhetek, na, nem csalódtam... A virtuális farokméregetést Gwen szakítja félbe, szokatlan módon egy értelmes kérdéssel, ki az áldozat? Well, az a helyzet, hogy több is van, tegnap egy, ma meg kettő. Jack a képek láttán valamiért azt kérdezi, összeáll egy felirat a vérfoltokból? Nem nagyon lehet tudni, miről beszél, Swanson viszont vágja, hát most pont ezen dolgozunk, jöjjenek be, lessük meg, mire jutottunk. Bemennek, a hálószoba kicsit rendetlennek tűnik, van benne sok vér, két hulla, meg egy bazi nagy graffiti a falon: TORCHWOOD.

Hogy ezen vajon mit kellett dolgozni, rejtély, elsőre nem látszott jól, vagy mi??? Szóval valaki a figyelmükre pályázik, mondja Swanson, megkapja, vészjóslóskodik Harkness, FŐCÍM!

Herzlich wilkommen, meine Damen und Herren, tessenek szépen helyet foglalni, máris kezdődik az előadás! Ma a Torchwood újabb tagjának nyígásáv magánéletével foglalkozunk majd, s ez nem más, mint Toshiko, a hacker. A nyitó képsor visszanyúlik kábé az amerikai függetlenségi háborúba, egy vöröskabátos fiatal katona meg egy szajha mennek be az erdőbe, a fickó feltűnően szótlan és feszült, a csaj fecseg, mennyi dolguk van manapság, mióta a katonák megérkeztek, meg a kurvalét hasonló érdekességei. Mikor megemlíti, hogy a neve Mária, mint a Szűz, a fiatalember leakaszt neki egy sallert, majd még egyet.

A csaj kapcsol, hogy lehet, ma nem ez lesz a legjobb kuncsaft, karmol egy Adidas-csíkot a fickó arcára, aztán futásnak ered. Éji kergetőzés a fák közt, akár romantikus tündérmese lehetne, de nem lesz az, meg a tündérekről két rész óta különben is tudjuk, mekkora köcsögök, ugye mindenki olvasta? A fickó végül lemarad, a kurva néni lassíthat, de hogy tényleg ne legyen jó éjszakája, UFO-zajok kezdenek hallatszani, vakító fehér fény szűrődik át a fák közt, átváltunk a katona bácsira, aki kissé megszeppen a világosságtól, pisztollyal a kezében óvakodik előre, hopp, itt a karmolászós, figyejjémá, imádkozzál, mert nagyon meg foglak ölni ám! Pisztolylövéssel van vége a jelenetnek, váltunk a jelenbe, a Tw-gépsárkány egy építkezési terület közepére parkol be, kiugrálnak és cuccostul beszaladnak egy sátorba. A kordon mögötti bámészkodók közül egyre rásvenkel a kamera, sejtelmes mosollyal nézi a titkos csapatot, amolyan bonyodalomsejtetően, FŐCÍM!

Helló fiúk, szia lányok, ma Torchwood-roadmovie-t láthatunk, nézzük szeretettel bátor hőseink vidéki turnéját. Alkonyi angol vidék, kanyargó aszfaltcsík, rajta szőke nővel bélelt terepjáró hasít, mondaná a költő, ha volna ideje ilyen hülyeségeket nézni, de nincs, úgyhogy nem is rugózunk tovább ezen a témán. A gépsárkányban csak egy fiatal hölgy ül, aki épp telefonál, miközben a rádióból az Automatic langyi britpop zenekar Monster c. dala üvölt, háló, apa, még másfél óra, míg hazaérek, tolom neki, mint állat, ne parázz, egyszer csak jövök, háló, rosszul hallak! Talán próbáld meg lehalkítani azt a fost, angyalom, jobban fogod hallani aput, de egy utolsó majjövök után le is teszi a telefont és Mánsztör! Ovör dö hííííl, mánsztör! A követező percben, mikor megáll az autóval, mert egy embernek látszó valamit pillant meg az úton heverni, már koromsötét van, valószínűleg a Mánsztör! betett a Napnak és kicsivel korábban fájrontot csinált máma.

Az Elhagyott Tájon Egyedül Utazó Szőke Lány (ETEUSZL) a veszélyeztetett fajok listáján amúgy igen előkelő helyet foglal el, legtöbbször levadássza egy/több valaki/valami, most ezen az arányon kicsit ront a csajszi, aki egy mozdulattal átavanzsál az Elhagyott Tájon Sötétben Autóból Kiszálló Szőke Lány kategóriájába, ez már a táplálékláncnak a legeslegalja, a Bálnát Pofánrúgó Kamikaze Plankton alatt helyezkedik el. Monnyuk legalább bézbózütő van a kezében, ez a javára írandó, hogy nem teljesen hülye. Odaóvakodik a fickóhoz, megbökdösi, az meg szétgurul, mert csak egy rögtönzött bábu volt valójában. Pánik indul, a csaj egyszerre próbál hét vagy kilenc irányba figyelni, oson vissza a verdához, amit persze nyitva hagyott, közben párszor átsuhan valami a kamera előtt, húha, anyám, nem leszel állandó szereplő a sorozatban, ez már most látszik. Na végre beugrik a kocsiba, ajtó bezár, menjünk, hopszimogyoró, eltűnt a kulcs, a telón meg nincs térerő! Hát ez gáz, mit csináljunk, mit is kellene most csinálni vajon??? Hamar érkezik megfejtés egy sötét alak személyében, aki a zárt ajtót feltépve elkapja a csajszit, a kamera távolodik a kocsitól, már csak a nyígás hallatszik, FŐCÍM!

Hölgyeim és uraim, ma odabaszunk a mesék varázslényeinek izomból, záródnak az ajtók, tessenek vigyázni. Egy erdőben kezdődünk, lájtos fantasymuzsika kíséretében idős hölgy óvakodik előre a fák között, boldog extázisban suttogva egy diktafonba, itt lesznek valahol, óvatosnak kell lennem, egyszer csak megáll, megérkeztem, most nézzük, hogy mi a pálya! Kikukkant a bokor mögül, áháááá, ők azok, ott vannak! Már látjuk is, minek örül annyira a néni, a kis tisztáson egy csomó apró, szárnyas, fénylő kis figura röpköd a Hold fényében, ez biza tündérparti a javából!

Az óvatos és észrevétlen megfigyelés szellemében a hölgy előránt egy fényképezőgépet, brutál vakuval a tetején és elkezd vadul kattintgatni. A cucc olyanokat villan, mint egy MIG leszállófénye, ha nem csutka vakok a Csingilingek, tuti bukó a kémfotózás. A tekercs off, néni balra el, a tündérkék meg szépen egyesével leszállnak a földre a tisztáson és NAGYON ronda goblinszerű lényekké változnak, FŐCÍM!

Csoki mindenkinek, öveket bekötni, merhogyhát szédületes epizód veszi kezdetét, nézze mindenki a szemével, mik meg nem történnek itten kérem! Ez a rész Nemecsekről fog szólni, hölgyeim és uraim, a mindig vicces, illedelmes, piszén pisze portásról. Már rögtön az elején látszik, hogy valami nincs rendben nála, míg a többiek vidáman labdáznak a főhadiszállás közepén, ő áll a Vaultajtóban és bámulja őket, az arckifejezése alapján simán hívnám az öreg papot meg a fiatal papot, űzzék ki, akármi is bújt bele. A rögtönzött kosármeccset Gwen és a doki nyeri, Jack és Toshiko tiltakozik, de közben Iantót is mutatják ám, aki még mindig rájuk mered szótlanul, még csak nem is pislog. Mivel pont előtte mennek ki mind a négyen, Jack meg még hozzá is bassza a labdát amolyan viccesen, a Torchwood természetesen mit sem vesz észre Nemecsek fura viselkedéséről, még szerencse, hogy van ez a csapat Sherlock és oltalmazzák a világot ugye.