Kris kihallgatáson, rázza a hideg, meg minden baja van, mert hiányzik neki az anyag. Ő nem csinált semmit, különben is: nem tarthatják itt akarata ellenére. Lejátszanak neki egy részletet a pénteki videóból, amiben Rosie arról beszél, mit szeretne csinálni az elkövetkező 10 évben. Pszichológiai hadviselés: kimerevítik a képet a lány arcáról – nézzél rá, és úgy mondd, hogy nem te ölted meg! Főcím.

Richmondék érkeznek a szakadó esőben, a megvadult riporterek már azt akarják tudni, mikor jelenti be a visszalépését, mit tud az áldozatról, a gyilkosságról. Tényleg, Rosie Larsen TB számát nem tőle akarjátok hallani? Mindegy, Rich megmondja a frankót: igen, az ő kocsijukban találták meg a lányt, de értsék már meg, hogy azt az autót ellopták. Valaki bedobja a bombát: nem emlékezteti ez a neje esetére? Ettől egy pillanatra mindenki elkussol, tán még az eső is elfelejt esni (nem is), aztán Richmond leszögezi, hogy semmi hasonlóság nincs a kettő között, ez különben sem politikai ügy. Ezalatt a Ketrecben tart a helyszínelés, Sarah pedig felfedez egy diszkrét kis lyukat a falon. Főcím.

Borongós hajnalon indulunk, egy vörös hajú nő fut az erdőben. Engem kicsit Sydney Bristow-ra emlékeztet, de persze nem olyan menő. Közben néha beflesselünk egy lánykát, aki éjjel, hiányos öltözetben menekül, és ha jól sejtem, a helyszín ugyanaz. Szegény próbál nagyon kicsinek tűnni, de egy lámpával őt üldöző valaki megtalálja. Úgy tűnik, a lány sikoltozása nem a szőke herceget vonzotta oda. A vízpartra kiérő vörös aztán meglát valami tájidegen dolgot, én kapcsolódási pontra számítok holttest formájában, de nem az, pontosabban nem emberi, hanem egy állattetem. Disznó? Kutya? Jegesmedve? Szerintem a nő sem tudja eldönteni, mert marad, aztán csörög a telefonja, és jön a főcím seattle-i látványelemekkel és sok esővel.