Tisztázzuk akkor végre, pontosan hol jelentette fel Andrást az öreg Abonyi. Két helyen: egyrészt a rendőrségen, foglalkozás keretében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt, másrészt pedig a Pszichoterápiás Tanács Etikai Bizottságánál. A rendőrségről már mindenki hallott, de kik ezek az utóbbiak, és mit csinálnak? És ha lefekszik velem, feljelenthetem-e a terapeutámat náluk?
A harmadik héten két nagyobb téma merül fel, amelyről érdemes szólni, ezek pedig a korábban már érintett terápiás keretek, és a terapeuta önfeltárásának kérdése. Vagyis mennyit mondhat el magáról a terapeuta a páciensnek? Nem egyértelmű a válasz, de azért vannak megszívlelendő szempontok.
András mesél magáról Virágnak
A terapeuta önfeltárásának egyik típusa, amikor a terapeuta kimutatja és kommunikálja a terápiás helyzetben a saját érzelmeit. Ezt eredetileg teljesen elfogadhatatlannak tartották az analitikusok: Freud szerint még az volt az ideális, ha a páciens semmit sem tudott a terapeutáról és utóbbi érzelmileg semleges maradt: klasszikus elrendezésben a terapeuta a páciens mögött ült, hogy még csak ne is lássa. (Más kérdés, hogy Freud azért egyes betegeit néha meghívta magukhoz vacsorára, plusz ő analizálta saját lányát, Annát is, de magán a terápiás ülésen attól még elvileg semleges volt). A modern analitikusok ezzel szemben úgy vélik, hogy a terápiás kapcsolat kétszemélyes kapcsolat, amelyben a terapeuta teljes személyiségével vesz részt, és hogy fontos, hogy kongruens, azaz hiteles legyen ebben a szerepkörben. Nagyon fontos, hogy mindenfajta érzelemkifejezés kontrolllt, tudatos legyen és ezek kapcsán mindig a páciens érdekeit kell szem előtt tartani. Vagyis a terapeuta nem fejezheti ki dühét csak úgy a maga kedve szerint (mint ahogy András tette az első évadban, amikor kicsit megrángatta Mátét). Ugyanakkor ha az érzések megosztásától valamilyen terápiás hatást, előnyt remélhetünk, akkor az rendben van. Virág esetében András remekül valósítja meg ezt: szemlátomást őszintén és egy kissé zaklatottan azt mondja, hogy ha az ő gyereke titkolná el előle súlyos betegségét, „azt a kalapácsütést sose heverné ki”. Hitelesen és komolyan beszél, és Virágra valóban hatással van ez a közlés, előrelendíti a terápiát és a helyzet megoldása felé visz.