A tűzfény szomcsi zenére szomcsin vibrál a mandirigmák szomcsi arcán, de a legnagyobb tragédia Barbit sújtja, aki azt hitte, magas szintű intrikái mostanra megteremtik a boldog, klaumentes szigetet. Miközben a többiek a párbajozók ügyességével, meg a felépített tornyok esztétikai és technikai analízisével foglalkoznak, Miss Benéztemataktikámat kijelenti, hogy ő erre szarik. Itten elefánt van a szobában, ahogy a művelt angol mondja, és ő határozottan rá is fog mutatni. Ott van ni, a SZERELMET eláruló Klau gonosz tekintetében! Hisz’ ez a lelketlen fel akarta áldozni Benit, akit már 29 napja ismer és ki tudja, hány napja (nem) szeret, és miért? Rongyos húszmillióért, amiért eleve idejött?

„Ha az atyaég is bármire kért volna, rád rakok. Mert tisztelem a családomat és tisztelem a szerelmet.”

Egy pillanatra gondolkodjunk el, hogy Barbi családjának ehhez vajon mi köze.

Bencus és Barbi randiznak egy random vendéglátóipari egységben, háttérben tengerpart és kapirgáló csirke, előtérben "Food trip" feliratú, nyugai aluljárós gyrososhoz mérten sem túl bizalomgerjesztő kajapult, nem tudom ki hogy van vele, de nekem rögtön elragadta a fantáziámat, hogy hova és hogyan utaztat az itt kapható kaja. No de, Bencus az évszaknak és éghajlatnak megfelelő bundás bakancsban ecseteli Barbinak, hogy mi a pálya: az, hogy ő esett ki elsőként, kivételesen nem szopással jár, hanem jutalmat kap, értsd, az RTL nem bízza a véletlenre a dolgot, és igyekszenek ily módon kedvezni annak a játékosnak, aki a legtöbb szart keverheti még. Normál esetben eléggé felbaszna a dolog, pláne, hogy Barbi nem (sem) túl szimpatikus, viszont ő az egyetlen, aki tényleg játszik és eddig be is jött neki, úgyhogy habár a körítés, miszerint a szar teljesítményt jutalmazzák, iszonyatosan erőltetett és izzadtságszagú, de ugyanakkor meg ő az egyetlen, aki egy ilyen fegyvert tényleg használni tud ebből az elcseszett brigádból. 

Két dolog közül választhat: vagy kap egy térképet, ami elvezeti kajával és egy rakat hasznos cuccal megtömött kincses ládikóhoz, vagy egy amulettet, amit a következő törzsi tanácson használhat fel, mégpedig oly módon, hogy a leadott szavazata duplán fog számítani. Visszatérve a szigetre aztán kicsit máshogy adja elő a történteket, és a többieknek azt kamuzza, hogy az amulett személyre szóló védettséget ad neki a következő törzsi tanácson, nem rossz, nem rossz. Klau biggyeszti a száját, change of plans, csak ugye van még egy amulett, és nem tudják kinél, mivel BFF Szandi  lapít, mint nyúlszar a magas fűben, hogy ő találta meg. Barbi Iliásznak és Zolinak persze elárulja a csalafintaságot, úgyhogy Klaunak ezzel van 4 szavazata, a kérdés, hogy a többiek mennyire fognak egységesen Zolira tenni.

Holtak, avagy kiesett lófaszjóskák. Doktoranita, kinek neve mától Lyukasvállú, nagyon szenved. De nem, ne egy olyan szimpla, fogösszeszorítós, arctorzulós szenvedést tessék itten elképzelni. Nem, Doktoranita hangosan, a többieket bevonva szenved, látványos összecsuklásokkal, elhaló majd újra erősödő nyögésekkel, és nagy kirohanásokkal jezli a külvilágnak, hogy bibis a válla. Nem akarok gecibb lenni, mint amilyennek az anyatermészet megálmodott 30 éve, és elhiszem, hogy fáj, de azért basszameg, ha nem tudnánk miről van szó, reakciója alapján azt is hihetnénk hogy valaki a lábát amputálja épp rozsdás vajazókéssel, miközben a másik kezével sóval és pálinka ízesítésű szeszesitallal önti fel a friss sebet.  Az aláfestő zenét Lilla csámcsogása szolgáltatja, ahogy szenvtelen arccal szemléli a jelenetet, valószínűleg neki is hasonló gondolatok járhattak a fejében, mint most nekem.

"Amita meg előadja a hattyú halálát, de nem csak a fehér hattyú halálát, hanem a fekete is meghal." (Lilla)

Ezzel el is érkeztünk az adás legfontosabb részéhez, Mandirigmán ugyanis kibontakozóban az Ananász-gate, Feri felakasztotta este a fára, reggelre nyoma veszett, és mindenki gyanúsított. Feri megint 3 másodperc alatt gyorsul fel nulláról százra természetesen, de szerencsére minket nem hagynak lógva (habár a személyes interjúk alapján amúgyis ki lehet találni), az elkövetők Szandi és Klau, jajj csak a Feri meg ne tudja. A botrány hamar elülne egyébként, de Feri tajtékzó dühe még sokáig kitart, és éppen Klaunak és Szandinak ecseteli még jóval később is részletesen, hogy mekkora senkiházi tolvaj csicskának kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyet tegyen, ezalatt a két lány meg jókat kuncog magában, és olyan megjegyzéseket tesznek, mint "éhes maradtam, egy ananász még pont beférne". Feri tesz rá, hogy ki tesz rá, ő akkor is kiönti a szívében lakozó gyászt és bánatot, melyet az ananász eltűnése csíráztatott ki nagymagyar szívében. 

Holtaknál zsákmányszerzés, a jutalom egy levél az otthoniaktól, Bencus még végig sem tudja mondani, Gergő már huppan is le, hogy ő köszöni szépen, neki ez nem jutalom, inkább nem erőlteti magát, szerintem nagyon nem érdemes törni a buksinkat, hogy mi vezetett nála idáig, jövő héten a Best vagy a Story úgyis címlapon fogja hozni a családi drámáról szóló vezércikkét. Doktoranitának hiányzik a családja, de még jobban a kutyája, reméljük ezek után a kutya tud írni, mert különben nagy lesz a csalódás. A feladat egy torony építése, mondanám, hogy izgultam, de nem, Doktoranita nyer, így megkaphatja a levelet, amit nem Fifike, hanem anyukája írt, és amit hangosan olvas fel a kameráknak dzsunginak. Megható zene, csakhogy azok is tudják mit kell érezni, akik ilyen elszenesedett kődarabbal kell hogy beérjék érző szív helyett, mint jómagam is. 

Mandirigmán törzsi tanács, izé, CETLIZÉS. Bencus lelövi a poént, hogy csak Iliász érezheti magát biztonságban, de láthatóan senkinek nem tűnik fel, pedig még rátesz egy lapáttal, és kuncogva konstatálja, hogy senki, még Barbi sem érzi magát veszélyben ma, nahát. Bencus tovább feszíti ama bizonyos húrt, és Ferit kérdezi az eltűnt ananászról, aki szerint egy gennyes gerinctelen féreg a tolvaj, Szandi arca priceless, ezek után már nem is olyan meglepő, hoyg a Bencusba költözött kisördög Szandinál érdeklődik, hogy mi a véleménye az elrejtett amulett sorsáról. A szavazás után Bencus lelövi Barbi duplaszavazatos poénját, Beninek hagynak pár percet, míg ő is megérti a dolgot, majd számlálás után 4 szavazat Klaunak és 4 Zolinak, így párbajoznak.

Kockákból kell tornyot építeni, persze nem szabályos kockákról van szó, éppen ezért az adás maradék 10 perce el is telik azzal, hogy mindketten legalább negyvenszer állnak neki a nulláról újra felépíteni a tornyot. Drámai pillanatok a végére, mindketten végeznek a toronnyal, de nem merik elengedni, végül Klau addig addig igazgatja az övét, hogy sikerül megállítani 3 másodpercig. Az estét kedves férjem érdeklődő és cseppet sem irritáló kérdéscunamija - Miért sír? Az a faszija? Akkor ő most végleg kiesett? Milyen másik szigetre? A csaj? De akkor miért puszilta meg? - illetve Bencus érzelmes kommentárja zárja:

"Barbara öleli Zolit és sír."

Zoli megy a holtakhoz, mondom én, hogy lesz itt még Ibon reunion a végére.

Ide kell értük klikolni.

Előre szólok, hogy ez egy elég eseménytelen adás volt. Mármint abból a szempontból ugyan  nem, hogy volt akció, rögtön két játék is, egy védettségi a rendes szigeten, egy egyenes ágon kiesős meg a Holtak szigetén, de taktikázás, cselszövés, csak az utolsó reklámblokk után szegmensre maradt. Mi meg általában abból főzünk. Azért megpróbáljuk kimaxulni, böcsület szavamra, ha kell átmegyek a szomszédba egy jó poénért vagy valami frappáns hasonlatért.

Mandirigmán indítunk, Barbi enyimavilág testtartással bámul a messzeségbe, és arra gondol, hogyha ő meg Zoli nincsenek itt, akkor nem Adri esik ki, és ez a gondolat megmelengeti kicsiny szívét, mert azért milyen jó is az, amikor az ember azt hiszi, hogy ő rángatja a madzagokat az élet nevezetű marionettelőadáson. Következőnek Iliásznak kell mennie, állapítják meg, és ez éppen egybevág azzal, amit Szandi és Klau gondol ki mosogatás közben, és még arra is jut idő, hogy Klau megnyugtassa Szandi idegeit, hogy azért küldték haza Adrit, hogy őt védjék. 

(Ez az az időszak, amikor én is kint voltam a forgatáson, csak hogy fényezzek egy 126 kilós majmot is menten, amit láttam, azt itt írtam meg.)

Namármost. Én nagyon ellene vagyok az olyan "fordulatoknak", hogy két játékos csak úgy kapjon egy bödön pálmaolajjal kevert ételízesítőt, amit két komponens választ csak el a kerti széktől, mert itt azért el lehet rejteni úgy a cuccot, hogy soha, senki meg ne lelje. Tehát az a feszkó, amit mondjuk egy VV-ben okozna - legalábbis egy része - elszáll, de mivel itt az agyhaláltól egy paraszthajszálra tengődő szereplőkről van szó, így bevállalható, mert úgyis lebuktatják magukat. Például azzal, hogy a reggeli rizszabálás közben Szandi hangosan fantáziál a Nutelláról, amit nem Nutellának mondanak, mint minden normális ember, hanem mogyorókrémnek, mert termékelhelyezés, ejnye. Adri eleinte hallgat, és a Nutellára gondol, amit szerintem mára már hangyák hordanak szét, Feri meg mosolyogva nézi a gyerekeket, és közben arról fantáziál, hogyan belezné ki őket egy csendesebb partszakaszon a naplementében, tetőtől-talpig rambókosztümben, a fején terepszínű festéssel.

Klau kétségek közt vergődik, hogy ki menjen holnap, és ki mellé álljanak Benivel, illetve hogy akkor most tényleg őket akarják-e kibaszarintani, és ebben a bizonytalanságban nem sokat segített a tegnapi apró szargalacsin sem, melyet Barbi dobott be a Mandirigma törzs jelentéktelen kis életét szimbolizáló tavacska kellős közepibe, felzavarva és ezzel habos szarhullámokat generálva a nyugodtnak amúgysem mondható állóvízben. Klau végül úgy dönt, süt banánt Szandival, és akkor majd minden helyreáll, mialatt Barbi és Zoli a vízben ücsörögve, távolabbról kommentálják az eseményeket egymásnak, és dörzsölgetik a markukat, hogy mekkora király taktikusok itten ők. Ezt bizonyára úgy értik, hogy már többször bizonyította a teljes brigád, hogyha kiszavazásról vagy egyéb, a játék menetét erősen befolyásoló döntésről van szó, képtelenek összetett gondolatokat kipréselni a buksijukból, vagy túllépni személyes sértettségükön és ellentéteiken, és a taktikázás szó egyet jelent azzal, hogy húznak egy random lapot a váratlan és értelmetlen faszság nevezetű kártyapakliból.

In medias res kezdünk is azzal, hogy Nóri próbálja kiidegelni Anitát, de lesz ennek még folytatása/van ennél fontosabb, például az első önálló, önzőző védettségi játék, ami a csúcstámadás néven látta meg a napvilágot. A játék lényege, hogy a versenyzőknek lépcsőt kell építeniük. Az első szinten különböző hosszúságú botokat kell bedugdosniuk a megfelelő résekbe, hogy feljuthassanak a második szintre, ahol a legygyorsabb öt játékosnak alulról fölfelé haladva kell a megfelelő puzzle-t a megfelelő lépcsőre rakniuk. Az első két leggyorsabb játékos feljut a harmadik szintre, ahol újfent egy létrát kell összetákolni, itt mindegy a sorrend, de a lényeg, hogy létra legyen belőle. Nokérem. Kis szerencse, hogy épp megfelelő méretű bambuszhoz, pont passzoló puzzle-hoz nyúlsz-e, kis gyorsaság, kis logika kell ehhez, ami egy Klaudia vs Adri Deathmatchben csúcsosodik ki tulajdonképpen, hisz a többiek, se Feri, se senki még a kanyarba sincsenek hozzájuk képest. Végül, nagyjából 2 másodperccel Adri nyer. Naccerű, lehet menni vissza a szigetre, oszt beröffenteni a nagy taktikai gépezetet, mert eddig tartott a barátságvonat zakatolása, hívja föl a figyelmet Bence.

Buwayáék kivannak, mint a liba, Iliász nem is érti mi történt, mert ő odatette magát, mint a szar. Gergő a melegre gondol ok végett, ja, tényleg, hogy ez nem jutott eszébe akkor, amikor a sorversenyben az Ibon tagjai légkondicionált szkafanderben vettek részt, ja, hogy NEM IS, és őket is sütötte a nap? Doktoranita célkeresztet vizionál a homlokára, de beszél mindenkivel, és hátha. Iliász az első, na mint gondolsz a kiszavazásról, hát mittudomén,

Ebben nektek van rutinotok.

Bár Klau nem tagadja, hogy végigordította a legutóbbi zsákmányszerzést, Beni szerint mégsem a torok, hanem a szív volt a fényes győzelem kulcsa. Mélyreható elemzésük során az ibonok azt is megállapítják, hogy Lilla hosszas vonszol(ód)ása nem segített az ellenfélnek. Ahogy nem fog a lány bosszúvágya sem, amit jelenleg talán még egy háromórás Wass Albert-est sem csillapíthatna. A buwayáknál vér, sírás és fogcsikorgatás várható, a sárgák nem lennének a helyükben.

Odaát Gergő gyorsan leszögezi, hogy mielőtt bárki megszólalna, ne szólaljon meg. Olyan volt ez a verseny, mint az ellenzéki együttműködés: együtt szúrták el, mindenki egyformán hibás. Lillának erről az a véleménye, hogy "bullshitblablabla", igenis ő volt a hunyó. Ezt nem csak a kamerával osztja meg, hiszen ha nem tisztázná a többiekkel is, akkor felrobbanna a feje, és az ilyesmi sosem szép látvány. Kismonológjába végül csak beszúrja a lényeget is, miszerint már nem tud bízni Anitában, alias dr. Júdásban, ami tudat alatt súlyos taknyolási kényszert okoz nála. Utóbbit nem mondja ki, de azért jó pszichológusként mindenki vágja, hogy ez a kis cicaharc még sok fejfájást okozhat. Júdás és fegyverhordozója, Gergő sem látja másképp a szitut. Előbbinek még barátja hamis szónoklata is böki a csőrét, mert minek olyasmit pofázni, amit senki nem hisz el. Csapat, meg becsület, cöh. Anita kiábrándultan hever a porban. Mivel Lilla

az emberi hülyeséget és igazságtalanságot tokkal vonóval hozza,

el kéne csapni innen a francba, csak hát ott az a hülye amulett. De hol is? Hőseink csak tippelgetni tudnak, és lehet, hogy pár buggyant kókuszdióval később már Lilla is így lesz ezzel.