Eddig ez volt: Vöröske szembement a Cég parancsával, ezért az orrára koppintanak. Első Tiszt és Címlaplány románcot kezd bimbóztatni, de utóbbi meghátrál. Tepsihomlok meg egy akaratos picsa.

A szyutviválogatott érkezőben a New York-i reptéren. Tepsihomlok meló után az ekkor még épp csak feltűnt Bob Dylan koncertjére invitálja a többieket. Címlaplány menne, de Vöröske benyomja a hárpia üzemmódot, és közli, hogy ma este testvérének a mosodával van randija, már csak azért is, mert másfél nap múlva Izlandra viszi őket a hivatásuk. Tepsi hiányolja az egykor minden lében kanál Bridgetet, de senki nem hallott felőle. Vöröske mélyen kussol. Keresztirányban áthalad Szőke Kapitány és Első Tiszt, így őket követjük tovább: ET SZK-nak panaszkodik Címlaplány iránti viszonya vagy nemviszonya állapotáról. Egy idősb pilótával futnak össze, aki élcelődik egy sort a kamaszkorú SZK kapitányi mivoltán, majd megjegyzi ET-nek, hogy azt hitte, őt előbb léptetik elő, amilyen családi kapcsolatai vannak. A belépő vonósok jól festik alá ET savanyodó ábrázatát.

Ami eddig történt: Szőke Kapitány a régmúltban megkérte Bridget kezét, de az kémnőként elbaltázott egy melót, ezért mellőzni kénytelen SZK-t, és új személyazonosságot kap. Ehhez az iratokat a CIA Vöröskével juttatja el neki, hogy ez meg lássa, mi történik, ha valaki nem követi a főnökség parancsait. Szőke Kapitány búfelejtőként Franciskát kerülgeti Párizsban.

John Fitzgerald Kennedy még él! Ezzel a metrón szembesülünk. Nem, nem a dicső államférfi jár Mátyás királyként a nép között: Vöröske egy New York Examinert tanulmányoz közlekedtében, az újság címlapján pedig JFK közelgő berlini látogatásáról adnak hírt (azt pedig köztudottan még élete virágában teljesítette az elnök). Egyszeriben Vöröske mellé zuttyan az ülésre a helyi összekötő tiszt, aki utastársi csevej leple alatt tudatja a mataharizó légikisasszonnyal új megbízását: Berlinben – merthogy Vöröske oda repül – menjen el egy bizonyos könyvesboltba a Friedrichstrasséra, és ott ékes németséggel vegye meg Nietsche A hatalom akarása című remekét, majd hozza azt haza. „Ich bin hier um ein Buch zu kaufen” –ezt kéne mondania, amit Vöröske a metrón elsőre nem tud reprodukálni, de majd csak lesz valahogy.

Az „előző rész tartalmából” blokkban felemlegetjük, hogy kedvenc légiszemélyzetünkből Címlaplány egy önállótlan fruska, aki az anyja erőltette esküvőről a nővére hivatásába menekült, Franciska akaratán kívül belekurválkodott egy házasságba, Szőke Kapitány eljegyezte, majd elvesztette szíve stewardessét, Vöröskét meg beszervezte a hírszerzés.

Szőke Kapitány ragyogó napfényben Frank Sinatrára autózik kabriójával a New York-i reptér felé, tökig uniformisban. Az út mentén egy lerobbant taxi mellett találja Franciskát, akivel egy ál-ismerkedős párbeszéd után arra jutnak, hogy mindketten Párizsba tartanak, ezért szükségszerűen együtt mennek tovább. Ahhoz képest, hogy SZK a múlt héten veszítette el élete Bridgetjét, most eléggé rámoccan Franciskára, ez biztos a kabriózás, a napsütés és Sinatra hatására van így. A franciaajkú (és egyéb testrészeiben is francia) leány addig kavarja, amíg a szívességből az lesz, hogy ő vezetheti SZK járgányát, aki ugyancsak elfehéredik, amikor Franci két egymást követő mondatban kérdez rá a verda végsebességére és közli, hogy nincs jogsija.

1963-ban vagyunk, New Yorkban. Hogy Kennedy-t már lelőtték-e vagy sem, azt nem tudjuk, viszont ebben az évben indult a Malév első Európán kívüli járata, mégpedig Kairóba. A kettőben az is közös, hogy sem JFK, sem a Malév nincs már meg, továbbá történetünkhöz (egyelőre) egyiknek sincs semmi köze az égvilágon.

A reptéren egy mélynövésű kisfiú bámulja áhítattal az üvegen túl a repcsiket, az üvegen innen meg az elhaladó, felettébb snájdig pilótát. A backstage-ben a Pan Am légitársaság kék uniformisos utaskísérő kisasszonyait mérlegelik, mintha boxmeccs készülődne. De nem: az izgalom oka, hogy most indul a cég első sugárhajtásos utasszállítója Londonba. Egy fegyőr-stílussal megáldott, szoros kontyos főnöknő-szerűség vegzálja a lyányokat, hozzá téved oda az egyik csinosabb sztyuvi. Főszereplő-bemutatást sejtek, és lőn: a leányka még el sem tudja kezdeni, hogy mit akar Hitlerinától, az az asztalon fekvő Life magazin címlapjára bök szenvtelenül, hogy milyen jó kép – a borítón pedig a főszereplő-to-be légikisasszony mosolyog bájosan a Pan Am színeibe ruházkodva (egyébként a Life 1963-as évfolyamának címlapján egyszer sem volt a Pan Am légiutaskísérője, volt viszont mások mellett Shirley McLaine, Hitchkock, Nagy Sándor, a szovjet iskoláslány, a görög mitológia és persze JFK többször is).