Az előző menetben Ike kinyírta Cipős Jancsit, a rettentő bérgyilkost, mert Benny Diamond az istennek nem szállt le a Judi Silver nevű kurtizánról, és mindenképpen a bányató fenekére akarta juttatni. Ja, és lenyúlta Gyémánt 100 000 dollárját, vagyis egy részét, mert lóg a banknak. Vera meg elment egy kubai kuruzslóhoz, hogy teherbe essen, erre lecsirkevérezték, de örült neki.

Az előző rész végén látott holttest Mike Strauss volt, a szakszervezetis ügyvéd, aki keménykedett, és megszívta. A temetés az ilyen eseményeknek megfelelően szomorúan kezdődik, a gyászolók ülnek a padsorokban és igyekeznek komor arcot vágni, Ike különösen, hiszen tudja, hogy ebben az ügyben ő is sáros. Aztán minden szarni megy, de hirtelen, megjönnek a rendőrök az ügyészséggel megtámogatva, visszük Mike-ot, mondják, s lőn, aztakurva, ilyet tán még Pintér Sanyi bácsi sem merne bevállalni, mármint zsinagógából holttestet einstandolni. Sírás, felállás, mellveregetés, keménykedés, mindhiába, a rendőrök viszik Miskát, mert boncolni kell, gyilkosaág gyanúja végett. Ike, csinálj valamit, mondja az özvegy, fogok is, mondja Ike, csak először a homlokomat ráncolom egy kicsit.

Megint a bányatóban nyitunk, ott, ahol Szakszervezeti Mike alszik a halakkal, mert izgága volt, Ike meg rászabadította Gyémánt Bendzsit, a rezidens aberrált maffiózót. Arcot ugyan nem mutatnak csak egy bokát, de aki nem tudja, hogy ez a cérnazokni bizony a szemüveges bizalmié, az nem figyelt oda rendesen. A bokát tartó kötél elszakad, Mike elindul a felszín felé, oda. ahol most Ike éppen bűnbocsánatot gyakorol, és a családját hesszolja, mert annyi vér nincs a pucájában, hogy odaálljon a nő elé, hanem a postaládájukba tuszkol pénzzel teli borítékokat. Baszkurál a lelkiismeret, mi?