Égő istállóval nyitunk, előtte egy férfi és a lánya, de már nem tudnak tenni semmit, csak tehetetlenül nézik a tüzet. A következő képben a férfi arról panaszkodik Natenek és Eliotnak, hogy az ominózus tűzben 9 ló pusztult el, a legértékesebbnek – Baltimore-nak - pedig tele a tüdeje füsttel. A lovak egy gazdag pasasé voltak, ő és a lánya tréningezték őket. Csak épp nem hoztak annyit a konyhára, mint kellett volna, így a tulaj a biztosítás miatt likvidálta a patásokat, majd az egész ügyet rajtuk akarja leverni. Elég „kedves” ember lehet, már csak így elmondás alapján is, Elioton látszik, hogy szívesen találkozna vele egy sötét sikátorban „társalgás” céljából. A beszélgetés eme pontján berobban a szobába egy csinos szőke nő, ő Amiee, és mikor meglátja Eliotot nem alél el a boldogságtól (és akkor még finoman fogalmaztam).

Kisebb vita kerekedik, melynek lényege a csaj részéről röviden: „te büdös disznó nyolc éve nem írtál, nem hívtál most mit akarsz itt, kívül tágasabb!” Eliot, Eliot, ez tényleg nem volt szép tőled, így ne csodálkozz, ha rád csapják az ajtót… Közben Nate érdeklődve (és vigyorogva) figyeli a történéseket, nocsak, te úgy tűnik, elég közelről ismered a családot, csak nehogy ez a munka rovására menjen.

Jóképű iraki katona üzen haza a menyasszonyának videón. Vidám a hangulat, úgy tűnik semmi baj sincs, még az egyik bajtárs is poénkodik, hogy az üzenő tevével csalja a leendő arát. Megjelennek a vállalkozó katonák (zsoldosok?), megtudjuk, hogy pont a százszorosát kapják naponta, mint ők. Aztán hirtelen golyózáport kapnak, a kamera a földre esik, videó vége.

A kisfilmet Nathan a fiatal katonával nézte egy veterán kórházban, ő az új megbízó. A srác nem akar bosszút, csak azt, hogy a Castleman (a vállalkozó katonák cége) állja a gyógyíttatásának költségeit. A katonát Perry-nek hívják, és a doktornő Nathannek tart fejmosást a kórház előtt, hogy ne keltsen hiú ábrándot a kerekesszékbe kényszerült katonában, mert neki éppen most kell visszamennie, és elmondania, hogy haza kell küldenie, mert nincs pénz a kezelésére. Ráadásul rendesen kiosztja, hogy a világ nem ilyen, nem jön senki sem segíteni csak úgy, majd elviharzik. Nathan megrántja a vállát, és már tárcsázza is Hardisont, azzal az utasítással, hogy hívja fel a csapatot.

Magányos férfi ül egy üres bárban a pultnál „ne zavarj, iszom” pózban. A kiírásból megtudjuk, hogy Nathan Fordnak hívják, és volt biztosítási nyomozó. Mielőtt azonban igazán elmélyülhetne a pohár tartalmának megismerésében egy pasas ül le mellé. Lelkes szóáradatba kezd Nathan valamikori nyomozói munkája legjobb eredményiről, melyek során rengeteg pénzt takarított meg a biztosítótársaságnak, ahol dolgozott. Fordot viszont teljesen hidegen hagyja a dolog, egészen addig, amíg újdonsült „rajongója” szóba nem hozza, hogy bezzeg, mikor Nathan családjának kellett volna a segítség, akkor a főnökei piszokmód cserbenhagyták. Ezzel valószínűleg fájó pontra tapinthatott, mert emberünk első szava hozzá a súlyos testi sértés ígéretét hordozza magában, ha nem hagyja békén.

Erre a fickó végre abbahagyja a locsogást, és kiböki: munkát akar ajánlani neki. Victor Dubenich-nek hívják, és valaki ellopta a repülőgép terveit, és azt szeretné, ha Nathan visszaszerezné. Tudja is, hogy ki volt az, sokat fizetne a munkáért. Ráadásul hab a tortán, hogy a szóban forgó személyt Nate volt munkaadói biztosítják, így lehetősége lenne borsot törni az orruk alá. A felbérelt tolvajok irányítása és figyelése lenne a feladata. „Mennyire szeretné kicsinálni a biztosítótársaságot, amelyik hagyta meghalni a fiát?” - kérdezi Dubenich. A válasz egyértelmű, az akció elindul.