Az epizód címéről természetesen eszünkbe juthat az 1979-es A nagy vonatrablás (The First Great Train Robbery) c. kitűnő film Sean Conneryvel és Donald Sutherlanddel; nézzük, hogy négy évvel a hanyatló Nyugat fenti produktumának elkészülte előtt hogyan sikerült abszolválni egy hasonló témát Magyarhonban. Férfiolvasóknak előrebocsátom, hogy az utolsó egy perc kivételével az epizódban egyetlen egy női szereplő sem látható, ez még a kor viszonyait ismerve is mindenképpen szokatlannak tekinthető. Szempillán rezgő könnycseppel írt hogyvolttal búcsúzunk a sorozattól.

Nyugalmas sakkpartival nyitunk, a főkapitányságon éppen pihi van, Sátori főhadnagy és Csupati főtörzs tologatja a bábukat, Kántor főkutya asszisztál. Csupati csak egy nyitó lépést ismer, mindig azt játssza meg, Sátori kellően ki is akad ezen, szerinte Kántor is jobban tud sakkozni, mint a gazdája. (Ez a sakk dolog amúgy többször is előjött az epizódokban, nyilván Portisch Lajos nagymester és a szovjet sakkozók Szpaszkij, Karpov, Korcsnoj akkori sikerei miatt.) A békés civódást a telefon csörgése zavarja meg, újabb nagy ügy van kibontakozóban: Az ötös határkörzetben kiraboltak egy vonatot, gyerünk!, közli Sátori Csupatival. Hű, azannya, nyomás Tyutyukám!, közli Csupati Kántorral. Most mennem kell, de majd később számolunk, vérszívók!, közli Kántor a bolhákkal.

Az országos bevethetőség jegyében egységünk elhúz nyugatra, mármint Nyugat-Magyarországra. Zenei betétekkel átszőtt hogyvoltban mutatjuk be, hogyan boldogul a csoport a hv író egyik kedvenc városában.

Dühösködő elöljáróval indítunk, a múltkori rész óta századosból őrnaggyá előléptetett Bokor ordít Sátorival: Vidékre fogják vezényelni az egységünket több hétre, ráadásul pont az év vége előtt, mert a maguk drágalátos kutyája három hónap óta nem képes egy eredményes nyomozást felmutatni a fővárosban! Sátori észérvekkel próbálja mentegetni Kántort, de persze ez nem érdekli Bokort. Most mehetünk maguk miatt járőrözni Veszprémbe meg a Bakonyba, ráadásul állandóan vakaróznom kell a bolháktól!, vágja még oda az őrnagy, és mérgesen indul kifelé. Természetesen pont ekkor lép be az emlegetett páros, a főtörzsőrmesterré előléptetett Csupati értetlenkedve néz a távozó nagyfőnök után. Mi baja az öregnek?, kérdi barátjától. Nem szereti a vidéki levegőt, feleli Sátori, na gyere, csomagoljunk.

Na kérem, a mostani nyomozás során elhagyjuk Nagy-Budapest területét, és szívunk némi hegyvidéki jó levegőt a nyugati határszél mentén.

Szolgálatban szunyókáló Csupatival kezdünk, Tibor, Tibor, ezzel már a múltkor is megjártad! Természetesen csöng a telefon, de még mielőtt törzselvtárs felébredhetne rá, a gazdája álmát őrző Kántor gyorsan odafut, leemeli a kagylót és leteszi az asztalra. A vonalban Bokor százados hallózik ordítva, de hiába, Csupati álma mély és nyugodt. Amikor aztán magához tér, ijedten veszi észre a mellérakott telefont: Te voltál az, Tyutyukám, hát miért nem szóltál nekem, balhé lesz ebből! Lesz is bizony, Sátori máris hívja: Megőrültél, melléteszed a szolgálati telefont és kikapcsolod a szolgálati denevért, pont, amikor a főnök hív?! Örülj, ha három napi fogdával megúszod! Csupati lehangolva karolja át kutyája nyakát: Tudom, hogy csak jót akartál, ugye majd hozol a gazdinak kaját a fogdába?

A mai részben részben elhagyjuk az óbudai körzetet, részben visszatérünk oda, mindenesetre maradunk a főváros budai oldalán.

Este van, este van, ki-ki nyúgalomba, beleértve az éjszakai ügyeletes Csupati törzsőrmestert, aki így aztán nem is ébred fel az érkező fekete Mercedes Benz hangjára. A rohadó kapitalizmus szimbólumának számító autóból civil ruhás illetékes elvtárs száll ki Keres Emil ezredes és Bokor százados kíséretében. (Mi az, a Volga már derogál a vezetőknek?!) A nagy elvtárs csodakutya-nézőbe jött, ám Kántor nem engedi, hogy megzavarják imádott gazdája álmát, mérgesen morog a látogatókra, akik egy lépést sem mernek tenni, és kénytelenek a folyosói padra leülni. Szerencsére az őrs egyik tizedesének sikerül az utcai ablakon át bezörögve felkeltenie Csupatit, aki rémülten ugrik ki a folyosóra: Ezredes elvtárs, jelentkezem!, szalutál csálén álló nyakkendőben, de a nagy ember nem dühös (pedig akár Csupati közé is lövethetett volna), hanem mosolyogva kezet nyújt: Remek bajtárs a kutyája, viszontlátásra. Bokor azonban mérgesen szól vissza az ajtóból: Ezért még számolunk!

„A természet lágy ölén majd jól esik a sziklatúra, a jó levegőt garantálja a proletárdiktatúra!”

A Hófehérke és a hét elgyötört törpe c. közismert kabaréjelenetből való idézettel kívánok kulturált szórakozást minden kedves olvasónak. Lássuk, milyen gonosz erők fenyegették a ’70-es évek közepén a fent említett rendszert.

Osztott képernyős főcímmel nyitunk, évtizedekkel megelőzve a hanyatló Nyugat „24” c. produkcióját. Kezdő helyszínünk az óbudai piac, de lehet, hogy a csepeli, mindegy, az a fő, hogy széles a kínálat, 8 forint a paprika, tíz forint a forró lángos, éljen soká Kádár János. Tömve a piac, ideális hely a zsebtolvajoknak, máris itt sopánkodik egy középkorú háziasszony Tóti Tibor (becenevén Csupati) rendőrőrmesternek: Egész havi kosztpénzemet csórta el az alávaló, rendőr elvtárs, csináljon már valamit! A központ erősítést küld a helyszínre Sátori nyomozó főhadnagy személyében, aki az előírás szerinti műbőr kabátban vegyül el feltűnés nélkül a piaci forgatagban. Azonban hiába, mert a járőrözés egyelőre sikertelen, a rendőrőrsön Bokor százados elvtárs keresetlen szavakkal le is baltázza a szerencsétlen Csupatit: A maga szeme láttára lopkodnak a piacon, mit csinált maga, biztos ivott, ahelyett, hogy éberen figyelne! Le van váltva, áthelyezem a téglagyár körzetébe, ott majd kártyázhat azzal a Téglagyári Megálló nevű lumpenproletárral, leléphet!