A Seabrooke fedélzetén most éppen szarabb halászmatróznak lenni, mint LMP képviselőnek egy gárdaavatón, 15 méteres hullámok között, kurva hidegben rángatják a ketreceket fel a fedélzetre, rák viszont nem nagyon van egyikben sem. A kapitány is tudja, hogy nem ma nyer népszerűségi versenyt, egy bazinagy hullám majdnem lesodorja a fél legénységet a fedélzetről. Bon Jovi ismét megül egy acélparipát.

Drámai cold opennel nyitjuk ezt az epizódot, a Wizard kapitánya mereg azon, mekkora szopás rákot halászni Bering-tengeren, mert a tenger az nem bocsátja meg a hibákat, és csak magadra számíthatsz. Pont ilyen közhelyeket puffogtat Delhusa is, csak ő nőknek mondja ezeket, nem nekünk. Közben a meló nehézségeit valóban ijesztő képsorokkal illusztrálják, nem győzöm eleget hangsúlyozni, mennyivel könnyebb melónak tűnik a hogyvoltozás. Vasparipán lovagolok, mondja Bon Jovi a főcím alá, egészségére.

Az évadnyitóból kiderült, hogy már nem lehet annyi rákot lehalászni, mint korábban, legalábbis a vörösből, amit viszonylag könnyebb kifogni, meg minden. Bezzeg a kék, abból most lehet fogni bőven, de északon a körülmények még szarabbak, mintha a hatóságok direkt azt akarnák, hogy a világ eleve egyik legveszélyesebb foglalkozásának tartott rákhalászatba hetente hatvanan haljanak bele. A flotta egyik fele északnak, a másik délnek ment, régi arcok tűntek fel új hajókon, egy halászembert meg majdnem agyonnyomott egy rákketrec. Nyomassad a főcímet, Bon.

Hét évad kellett a hogyvoltnak, hogy rátaláljon az egyik legkeményebb valóságshow-ra, a rákhalászokról szóló Halálos fogásra. Na nem azért, mert nem tudtunk róla, csak nem volt aki bevállalja, mert őszintén szólva a rákhalászathoz nagyjából annyira értünk, mint a harangöntéshez. Előre is elnézést minden szakértőtől tehát az esetleges hibákért.