Travis Marks és Wes Mitchell lőgyakorlatával kezdünk, húzzák egymást szokás szerint, de Wesen látszik, hogy különösen morcos, egy idő után Travis meg is kérdezi, hogy akkor most már nem is beszélsz velem? Wes beleereszti a tárat a célfigurába, amit aztán szó nélkül behúz a lőállásba, a figura mellkasán a golyóütötte betűk a „NO” szócskát formázzák. Indulnak a terápiára, ahol a mai feladat: mindenki rajzoljon egy fát, ami a szakirodalom szerint azt mutatja, hogyan látja az alany saját magát. Travisé természetesen tökéletes, dr. Emma Ryan meg is lepődik, de aztán Travis bevallja, hogy lelencgyerekként a szociális munkások mindig fát rajzoltattak vele, úgyhogy már komoly rutinra tett szert ebben. Wes viszont nem rajzolt semmit, mert az ő fája képzeletbeli, amúgy ezer méter magas és egy egyszarvú van alatta. Na, ezt analizálják ki a szakértők, bár Travis szerint a papírlap így tényleg West ábrázolja, aki üres és fehér.

Wes elölről, Travis hátulról zúdul be az ojjektumba, de gyanús alakok helyett csak egy pár hónapos szőke kiscsákót találnak a kertben, aki mérges arccal skubizza a fontos játszanivalójában őt megzavaró csúnya bácsikat. Előkerül a fiatal anyuka is, aki nem más, mint Irene, Toby szerelme. A gyerek is Tobyé, aki viszont erről nem beszélt senkinek, még saját családjának sem. Fény derül a Santoritól kapott pénzre, amit Toby azért kért kölcsön, hogy kifizethesse Irene helyett a számlákat, nem kábítózott, hónapok óta tiszta volt. A Chevelle Irene unokatestvéréé, akit hosszabb időre bevarrtak, a kocsi most is itt áll a ház előtt, ponyvával letakarva. Akkor ez a szál elvarrva, kereshetnek tovább.

Nyomozópárosról szóló sorozat készült már kismillió, magam is hogyvoltoztam már ilyesmit (itt meg itt), ez most egy újabb próbálkozás. Igen, nálunk adta már a TV2 és a Super TV2, de most az AXN-en megy, ezért írunk róla. Aki még nem látta a sorit, csatlakozhat, még csak a pilot ment le, aki viszont már látta, az olvassa el a hogyvótot. Nincsenek nagy drámák és könnyek, van viszont pörgés, könnyedség és sok jó beszólás. Két részre bontjuk a pilotot, amint azt a tévé is tette.

Valahol LA-ben, egy ajtón tábla, csendet kérünk, bent terápiás foglalkozás zajlik. Vezetője Dr. Emma Ryan a csodálatos Sonya Walger alakításában, akibe a Lost óta szerelmes vagyok, csak Andie MacDowell meg ne tudja. A mai téma a partnerek közti intimitás, Dr. Ryan bemutat a csoportnak két újonnan érkezőt, West és Travist. A bemutatkozás kicsit akadozik, a régebbi tagok megértően bólogatnak, hát igen, nem könnyű a meleg pároknak. Az új fiúkról azonban kiderül, hogy társak ugyan, de nem úgy... Nyomozópáros ők, akiket a főnökük küldött párterápiára, mert Wes fegyvert szegezett Travisre valami egyelőre nem ismert afférból kifolyólag. Az már az elején kiderül, hogy nem sokat tudnak egymás személyes dolgairól, meg is van az első feladat, töltsenek ki egymásról kérdőívet, de előtte játék. A nyomozóknak azonban pont ekkor SMS-e érkezik, meló van, közlik nehezen titkolt megkönnyebbüléssel a csoporttal és gyorsan lelépnek.