Elérkeztünk a végéhez, most mindenki búcsúzik mindenkitől.  (A csatorna home lapja folyamatos technikai stressznek tett ki, ezért a sori végét bánom, de azt nem, hogy ez az idegeimen hárfázó, nem létező hibák miatt leblokkoló vacaktól megszabadulok. A fejlesztőknek kiperkált zsét a Lúdtalpasok Országos Szövetségének is adhatták volna; bár a lap így is csapni való lenne, de legalább a pénz jó helyre került volna). Két gazda elvérzett ebben a játékban, kettő csak később, a műsor után. No, de lássuk, hogy kinek hogyan sikerült a hódítása, elvégre, házasodna a gazda! 

Kis kihagyás után, már az utolsó előtti részhez jutottunk, lassan vége a vidéki mesének. A döntés utáni napon András éppen a cukihadsereget eteti, miközben Orsi felhívja anyut, szia, egyedül maradtam itt lány. Na, ezzel kapcsolatban lennének kétségeim, de valszeg inkább azt akarja mondani, hogy miután a full esélyes Szilvi lelépett, sikerült lenyomnia az enyhén neurotikus Marcsit, és ő győzött.  Anyunak bevallja, hogy minden szép és jó, szép a hely, a pasi nagyon kedves, blabla, de „nem jönnek az érzések”, nem „szerelmes”. Orsi, Úrjézus, 40 éves vagy, a szerelem már nem a júliusi zánkai táborral jön, hahó! Anya próbál tárgyilagos maradni: neki mondtad már?  Persze, rögtön, miután a másik csajt kirakta. Hogy te mekkora hülyeségeket tudsz kérdezni! Szerinted? No, majd a bécsi kirándulás mindent megold.

Nosztalgia járatunk lassan befut, már mindjárt mindenki elkel. Most kezdjük első „nyertesünkkel”, az ifjú gazdával, aki 25 éves korára megkomolyodott, és családot akar (höhö). Szóval, Benyó és Melcsi go to Venice. A gazda érkezik a csodaparipával a házikóhoz, gyerekicsim induljunk, Velence ránk vár, ki fog száradni.  Ha kicsit tudományos oldalról is megközelítjük kettejük történetét, a segíccsélmá a táskát kivinni mondatban már tetten érhető kapcsolatuk komolyra fordulásának első jele, azaz Melinek az amúgy sem korlátlan aktív szókincséből kezdenek az olyan felesleges darabok kihalni, mint a légyszives, vagy a köszönöm.

Az egész számítástechnikai flottám jobb és még jobb kütyüinek le-felcserélése, installálása, áthúzása után, újra itt! Már komolyan azon gondolkodtam, hogy papíron küldöm el a HV-t, az a legritkább esetben írja ki, hogy „please contact your hardware supplier”.

No, de visszatérve a lényegre, meg a történetre, Sly birtokán reggel a csajok éppen a napi ampulla kávéjukat akarják összekalapálni, mikor az asztal közepén gondosan elrejtett arcképet találnak Széchenyiről, alatta egy üzenettel a ház urától: sziasztok csajok, éhes leszek délre, csináljatok valamit, a lecsót nagyon szeretem. Nem kétlem, hogy tényleg ez a favorit, de azt is gyanítom, hogy amikor az ötletelésnél a gazda gondolatai elkezdtek a libával töltött, majorannás jércemellel megtűzdelt bölény körül forogni, barackos mártásban, a szerkesztők minden lelkesedést lehűtve két lehetőséget engedélyeztek, azaz mertek bevállalni: lecsó, vagy virsli mustárral. Így inkább a lecsó lett a kedvenc étel. Egy kincses térképet is mellékelt hozzá, ami a legleleményesebb légi sztereo fotogrammetriai eljárást használva mutatta meg a lányoknak A bolt helyét: Ház-Iskola-Bolt.

Az ünnepek után a nosztalgia HV-t Andreas tanyáján folytatjuk, aki úgy gondolja, hogy véget vet a hülyéskedésnek, itt az ideje, hogy megtudják a csajok, mi az a kőkemény falusi élet: az éléskamra kiürült, Bambit mégsem kellene a bográcsba tenni, ezért iszkiri le kajáért a faluba. A műsor ausztrál sivatagos kiadásában ez a project némiképp több kalandot rejtene magában, mint a nem túl szédítően magas Karancs embert próbáló ormai között való lődörgés, ám lányainknak ezzel kell megküzdeniük. Azaz csak kellene, ha az egyik egyből nem sült volna fel. A kudarc oka pedig András gazda két aljas szerkezete: a biciklik. Marcsi közli, hogy ő nem meghalni jött ide, tud biciklizni, de nem „fiúbiciklin”.

A selejtező megtörtént, megvan a legnépszerűbb négy gazdánk, akik eddig sehogysenem találták meg a szerelmet, de most biztosak benne, hogy a szmogos városból parfümfelhőn megérkezik az account manager igazi, és műkörmeivel megvakargatja végre a hátukat. Lilu szerint a vidék egyenlő a madárcsivittel, ringatozó arany búzatáblákkal és persze forever sunshine. Ő még nem lapátolt ezek szerint decemberben zuhogó esőben tehénszart. Én sem, de ismerek olyat, aki látott már valakit, aki igen. A négy szerencsés: a mindig sármos Bence, a mindig vicces Tomi, a mindig érzékeny András és a mindig mindig Szilveszter.

Ott hagytuk abba, hogy az RTL már bemutatott nekünk 4, azaz négy férfit, aki miatt jelentkeznünk kellene a műsorba. Feleségkereső műsorba. Ha valakinek még vannak olyan illúziói, hogy egy ilyen közegben megtalálhatja a szerelmet, akkor az meg is érdemli, hogy jelentkezzen. Persze lehet, hogy celeb lesz (a 2010-es Word nem ismeri a celeb szót, le vannak maradva egy kissé), és ha már celebeket lettek, akkor majd a médejában óhajtanak elhelyezkedni, mert az biztosan nagyon jó. Dolgozni nem kell mindenesetre.