„A világ tele van nyilvánvaló dolgokkal, amelyeket soha senki nem vesz észre.” – Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája

Kicsivel napnyugta előtt Doyle Baske az autójával hazafele tart édesanyjához, amikor defekt miatt neki ütközik egy fának. Doyle kiszállva az autóból rémülten veszi észre, hogy lassan lemegy a nap, rohanni kezd. Útközben hangokat hall az erdőben és arra kezd el futni. Furcsa szemű/kinézetű keveréklényt látunk meg ekkor, majd ezután már csak sikoltozást hallunk.

„Ha egy embernek maszkot adsz, megmutatja neked igazi arcát.” – Oscar Wilde

Monroe csodálatos módon teljesen meggyógyult, amikor Nick kezében a bottal hozzáért a dúvadhoz. Mindenki teljesen le van döbbenve, nem csoda, hogy elrejtették a botot, nekik is óvatosnak kell lenniük, ki kell deríteniük, hogy működik a bot. Nick becsomagolja a fadarabot, visszateszi a bronzládába, megfogadják, hogy senkinek se szólnak a kincsről.

„A múlt csupán a bevezető.” – William Shakespeare: A ​vihar

Nick és Monroe az előző rész végén lezuhant, egy katakombába estek bele, a falak tele vannak emberi koponyákkal. Először ásni kezdenek, de nem sokra mennek vele, így inkább elkezdenek az ősök fejével gondolkozni. Szóval akkoriban mindenki babonás volt, féltek a holtaktól, talán valamelyik csontváz mögött lesz elrejtve a kincs!

„Egyetlen térkép sem jelöli, így van ez az igaz helyekkel.” – Moby-Dick

A csapat az 5 kulcs által kiadott térképrészletet veti össze a modern kori térképpel, az már meg van, hogy a Fekete-erdőről van szó, de a „kincs” pontos helye nincs meg. Mindenki tippelget, hamar a templomokra terelődik a szó, de csak egyen van kereszt, ami inkább x-nek minősül, a keresett hely pedig Wolfach közelében van. Hirtelen mindenki izgatott lesz, Monroe önként jelentkezik, hisz ő beszél németül, de mivel a Fekete Karom megfigyeli őket, ezért hamis papírokra lesz szükségük, Rosalee majd elintézi.

„A történelem az a rémálom, amiből igyekszem felébredni.” – Ulysses

Németország, Lipcse – Antikváriumban Felix, a tulaj fogadja egy Andrea nevezetű hölgy hívását, aki a férfi számára érdekes holmihoz jutott hozzá Prágában, bőrkötéses, kézzel készült, furcsa könyvekről van szó. Felix izgatott is lesz, már másnap Prágába utazik, ahol Mr. Nebojsa öröksége került árverésre örökösök híján. Andrea megmutatja az ősrégi utazóládát, amiben Grimm könyvek vannak, Felix közli, hogy ezt haza kell vinnie átnézésre!

„Néked nem szabad a vért megenned, a vér vízként hulljék a földre!” - Re'eh

Nick az alagútba indul újra, ki akarja végre nyitni az átjárót, Adalind persze a legrosszabbat vizionálja: mi lesz, ha kinyitja és víz van az ajtó mögött, megfullad a férfi? Nick ennek ellenére lemegy, kell nekik egy esetleges menekülési útvonal, ha fent bajba kerülnének.

„Minden percben születik egy balek.” - P. T. Barnum

Diamond-tónál kezdjük a történetünket, ez a Diamond-tavi szörny otthona. Ifjú pár érkezik a tóhoz, horgászni jöttek. Szerencsére van kapás, Elizabeth lelkesen fényképez a mobiljával, amikor is valami nagy kezd el úszkálni a csónak körül. Sikerül a tóból előbukkanó szörnyet lekapnia, de ideje lenne kihajózni, persze a motor nem indul. A lény visszatér, Allan erre beleereszt egy pár lövést a tóba a szörnyre, és ez nagy hibának bizonyul, a következő snittben már a vízben látjuk, ahol a szörny megöli. A nő sikítozik a tó közepén, míg a féllény emberré visszaváltozva a tó partján követeli a jussát a csónak kölcsönzős fiúktól. Igaz nem ez volt a terv, de Allan lövöldözni kezdett rá, önvédelemnek minősül az emberölés.

„Megtörtek és behódoltattak, de remélem jobbá tettek.” – Charles Dickens: Szép remények

A megmentett csapat teljesen le van döbbenve azon ki mentette meg őket, Nick rohan is Trubel-t kikérdezni, hiszen ő ott volt a bosziszörny halálánál! Rosalee jelentkezik be, aggódik a férjéért, de szerencsére megmenekült, ideje kihallgatni Xavier-t, irány a fűszerbolt! Nick idegesen ér haza, kérdőre vonja az ifjú Grimmet, aki végül csak megvallja, hogy a nő akit nem nevezünk nevén életben volt, amikor Chavez elhurcoltatta. Trubel viszont azt nem tudta, hogy túl is élte-e a megtörést, fegyvert akartak teremteni a boszorkányfajzatból. Adalind is megjelenik, őt is letaglózza a hír, hogy esküdt ellensége életben van. Nick tudni akarja merre van az exe, erre talán Meisner tud választ adni, indul is felhívni.

„Ébredj, lázadj, vagy légy örökké elbukott!” – John Milton: Elveszett Paradicsom

Csődület készülődik, a fő pikkelyestől meg is kapják a címeket, ahol le kell csapniuk, ha valaki bent lesz, az úgy járt. Éjfélkor kezdődik is a balhé, számos boltot vernek szét, az egyik tulaját megölik, míg egy másikat elrabolnak, a falra festékkel fújnak, mibe fogadunk, hogy a karom jel került fel?

„Patkányok! Kutyákkal küzdenek, macskákat ölnek.” - A hamelni patkányfogó

Trubel félájultan Nick karjaiban köt ki, ennek fele sem tréfa, irány a kórház, Adalind pedig jól zárkózzon be! A kórházban Nick Trubel testpáncélját magyarázza ki, beépített rendőr, akivel csúnyán elbántak, lehet egy műtőre is szükség lesz.