Aki érti, hogy ennek a résznek miért ez a címe, az legyen szíves, kommentben árulja el nekem is. Legfőképpen azért, mert már indításkor sárkányos idézetet kapunk, nem tollaskígyósat. A nyitójelenetben két szépreményű tolvaj kíván behatolni valami randa ipari létesítménybe, de pechjükre valaki már megelőzte őket. Azért csak behajtanak a gyárudvarra, majd a következő ajtót is kinyitva találják, még meleg is. A szakállas betörő már szíve szerint elhúzna a vérbe, de társa eltökélt: senki nem nyúlhatja le az ő rezét. Sötétben zseblámpázó keresgélés közben egy felvillanó vörös fényből arra a következtetésre jutnak, hogy az előttük érkező konkurenciának hegesztőpisztolya van. Vesztükre bepróbálkoznak a "mi vagyunk az őrök, menjen el, vagy letartóztatjuk" kezdetű szöveggel, ám a sötétben valaki csúnyán köhög, majd valami fehéres ködszerű kezd terjengeni a levegőben, aztán már csak óriási tűzfelhő marad a két tolvajból. Sárkányfejű illető szemében szemlélhetjük, betörőink milyen szépen beégnek. Kedves idősebb úr hajt a kocsijával, majdnem elüt egy előtte átrohanó, szakállas, fél arcán erősen sebhelyes tagot, aki a következő képsorokon már egy mindenfélével felszerelt vasúti hajtánnyal megy a dolgára. Főcím.

Nick és Hank, ahogy megszokhattuk, helyszínelni érkeznek, a japános arcvonású egyenruhás (egyszer már megjegyzem a nevét, legalább kétszer elhangzott a sorozatban) tájékoztatja őket a részletekről: a halál oka tűz, azonosítani csak a fogsoruk alapján lehet a hullákat, amúgy meg az ott álló kocsi egy kisstílű ócskavas-tolvajé. Mentolos kence az orr alá, elvégre a sült halott az büdös halott, aztán indulás az alagsorba. A hullákból nem sok maradt, csak barlangrajz a falon, meg némi elszenesedett maradvány. A tűzszakértő nem sok jóval kecsegtet: fogalma sincs, mi égett, de az áldozatokat belocsolták vele még élve, és nagyon gyorsan, nagyon magas hőfokon kellett lángolniuk, hogy így nézzenek ki. Pontosat majd későbbre ígér. Az épület tulaja elkeseredetten meséli, hogy hiába szereltetett fel kerítést, meg zárakat, folyton betörnek hozzá, és ami rézből van, azt elviszik. Hank közben egy olajfoltszerű valamit vesz észre a földön, jó kiscserkészként rögtön meg is gyújtja, az meg hatalmasat lobban.

Barátaim! Rómaiak! Sorsfordító bejelentéssel tartozom tinéktek! Tizenkét hosszú, unalmas hét után végre eljött, amire vártunk. A sorozat tizenharmadik epizódja izgalmas, fordulatos, érdekes lett, élvezet volt nézni is, meg a hogyvoltját megírni is. Végre, végre, végre! Na, de ne vágjunk ennyire a történet elébe. Az idézet lopkodós, a mese ismét passzolós, esetleg Rumpelstiltskint gyanítanám a vers mögött, de az meg a történettel nem mutat semmilyen hasonlóságot. Aztán három igen rossz arcú fiatalembert látunk, ezerrel pakolnak, csattogtatják a fegyvereket, az egyik a detonátort keresi a másikon, az visszaszól, mire mindketten fegyvert fognak a másikra, közben kiderül, hogy valami új fajta féllényekkel van dolgunk. A helyzetet az oldja meg, hogy a harmadik meg mindkettejükre fegyvert fog (darabonként egyet-egyet), majd a gyengébbek kedvéért megmutatja, hogy mindketten hülyék, a detonátor tényleg táskában van, csak másikban, mint amelyikben az első beszólós kereste. Na, erre szent lesz a béke, úgyhogy el is indulnak rabolni. Aranyos bácsika zárja az ékszerboltját, a három rossz arcú meg közben maszkot ránt, és már rongyolnak is befelé. Bácsika kivágja az év hajráját a fütyülő golyók között, bemenekül a trezorba, de persze a féllények erre is fel vannak készülve, rögvest fúrót rántanak. Ékszerészbácsi a páncélteremben álló lemezszekrényből elővesz egy kis dobozt, az abban lévő három érmét morzsolgatja a kezében, majd rárobban az ajtó.

Hank és Nick érkezik helyszínelni, megtudjuk, hogy előbbi itt vette a második jegygyűrűjét, jaj, ez milyen személyes veszteség már. Hank rögtön közli, hogy a rablás profi munka volt, majd hirtelen átkötéssel azt is, hogy az ékszerész értett a numizmatikához, és sok érmét gyűjtött. Rosszfiúk undorral válogatnak a rablott értékek között, mert pont az nincs ott, amiért ők mentek, szóval nem a pénz volt a lényeg. Persze gyorsan összevesznek, egyik sem akarja elhinni a másiknak, hogy nem az rakta zsebre azt a valamit - nyilván pont azt a három érmét, amit a bácsi dédelgetett a halála előtt. A nagy összeveszésben a békéltető - nyilván a főnök hármójuk közül - visszarongyol a tetthelyre, a másik kettő meg zajt hall, és a töksötét házban nekiállnak keresgélni, hogy ki osont be hozzájuk. Addig-addig, míg szépen keresztüllövik egymást egy rossz pillanatban. A betolakodó meg egy madárfejű, de amúgy szimpatikusnak kinéző féllény. Főcím.

Arénás-oroszlános idézet, na, ilyen Grimm-meséről sem hallottam még. Rém ronda ember földet szagolgat, majd lóhátra pattanva távozik, két másik lovas követi. Idős házaspár arról beszélget, hogy a kutyájuk, Ruby biztosan mosómedvét talált, és remélhetőleg nem bűzös borzot, mert nincs otthon szageltávolító. A néni kedvesen rávezeti a bácsit, hogy abban az esetben, ha valóban borz a találmány, neki kell megfürdetnie a kutyust, erre az válaszként hatalmas aforizmával válaszol: „ez a jó a házaséletben, nem kell döntéseket hoznom”. Ezzel kimegy a kutyához, de csak egy mozgó bokrot talál, amiből valami pokolian gyors ugrik elő, és megtámadja. Néni felteszi az évszázad legostobább kérdését (Ed, minden rendben? – holott szegény már teljesen ki van belezve), majd egy ocsmány szörnypofa következtében ő is elhalálozik. Megérkeznek a korábbi lovasok, az éppen husikát (nem a mamóka sajátját, hanem a vacsorára szánt steak-et) falatozó szörnypofát Dimitrij-nek szólítják, majd mikor az menekülőre fogja, lasszókkal befogják, és a ló után vonszolják. Dimitrij eközben visszaváltozik emberré, eszelősen sikoltozik, és az ujjaival felszántja a kellemesen porhanyós erdei talajt. Főcím.

Nyomozóink helyszínelnek, megtudjuk a két kisöreg nevét, meg hogy Ed nemrég ment nyugdíjba. Ja, és hogy sok ujjlenyomatot találtak a helyszínen, van közöttük véres is. Nick kiszúrja a rágcsálást a steaken, Hank meg ismét csak kábítószert feltételez az eset mögött, ahogy minden brutálisabb esetnél szokta. A ház előtt Nicknek feltűnnek a patanyomok, és jó indiánként nyomolvasót is igyekszik játszani. Persze rájön, hogy a lovasok egy embert hurcoltak el, és egy nyeregdarabnak látszó bőr izét is talál. Egyelőre csak feltételezéseket gyártanak Hank-kel. Vágás után Juliette telefonál szívszerelmével, kiderül, hogy másnap lesz a három éves évfordulójuk. Miután biztosítják egymást szerelmükről és leteszik a telefont, a gondos nőszemély zoknipakolás közben rálel a még az első részben vett eljegyzési gyűrűre. Iszonyúan túljátszottan láttatja az érzelmeit az arcjátékával, mutatván, ő biza nagyon örül. Közben meglett a véres ujjlenyomat gazdája: Dimitrij-nek hívják (de meglepődtünk), és háromszor tartóztatták le kábszer birtoklás miatt, egyszer ült is egy évet, most épp feltételesen van szabadlábon. Autóját köröztetik, a felügyelőtisztjét meg meglátogatják.

Mikor az idézetből látszott, hogy pókos epizód következik, még örültem is, markáns arachnofóbiám van, gondoltam, majd rettegek egy jót. De nem, igazából megint visszatértek a szokásos forgatókönyvhöz, nekem ebben most semmi érdekes nem mutatkozott. Ráadásul a pókkirálynős Grimm-mesét sem leltem fel sehol sem a neten, csak a nyomát, hogy létezik, de magát az eredeti mesét nem. Ha esetleg valaki rátalálna, legyen olyan jó, ossza meg velünk. Naszóval, galéria, kiállítás-megnyitó, rettentően undorító gazdag ficsúr telefonon beszél a drágájával, majd nekiáll egy magányos kalapos nőt szédíteni. A csajnak nem jön be a lánctalpas udvarlás, úgyhogy távozik a galériából, de a fickó követi. Az utcán folytatják a csevegést, aminek eredményeként a nő felmegy a pasihoz megnézni a festményeit. A kötelező csók után a csaj szedné a sátorfáját, de a pasas erőszaktevő-üzemmódba váltva leteperi a lányt a kanapéra. Itt derül ki, hogy a férfi is valamilyen lény, aki tudja, mondja meg, én nem ismertem fel a fajtáját. A nő bevadul az erőszaktól, ledobja a pasast a szőnyegre, és miután az leharapja az egyik ujját, teleokádja a száját valami fehér trutymóval. A randi után sírva megy haza, a hiányzó ujja helyéről ömlik a vér. Főcím.

Nick beltérit javítgatna, pontosabban igyekszik a hangyák háborúja helyett valami más műsort nézni, amikor az ablakon tojások csattannak. Talpig fegyverben rohan ki a ház elé, Juliette-et hevenyen maga mögé utasítgatva, de odakint csak két kis rágcsáló-gyereket lel, akiket talán mégsem illene simán lepuffantani. Juliette elmond egy gyerekkori történetet egy bácsiról, akitől nagyon féltek, mert szörnynek nézték, pedig csak háborús hős volt szegény, ők meg zaklatták. Nick másnap Eddie-vel beszélget a témáról, aki szerint a keveréklények közül néhányan megtudták, hogy egy igazi Grimm jár közöttük, ami olyan nekik, mint másnak a mumus. Úgyhogy meg kell fékezni a szájról szájra terjedést, különben baj lesz. Nick, telefon, kapás, nyomozó helyszínelni el. De legalább nem csak én unom ennyire a szokásos forgatókönyvet, már Eddie is előre beszól, hogy biztos van megint egy hulla.

Piros pólós fiatal fickó feldúltan kerget valakit, kezében egy csavarhúzóval, egy földalatti parkolónak látszó helyen. Folyamatosan arról szövegel, hogy bújjon elő a pondró, előle úgysem menekülhet. Hirtelen zajt hall, erre nagy örömmel odarongyol. Kis ideig nem látjuk, csak dulakodás zaja hallatszik, majd előkerül – a csavarhúzóval a torkában, és kb. 30 évvel idősebb fejjel. A gyilkosa szépen kivonszolja, majd bedobja egy szemetes konténerbe, és rácsukja a fedelet. A reggel érkező kukáskocsi annak rendje és módja szerint szépen kiborítja a szemetet, a hullával együtt. Vágás, már Nicket és Hank-et látjuk, ahogy a veszteglő kukásautónál helyszínelnek, mivel a hulla megakasztotta az emelőszerkezetet. Megfordítják a néhait, és egyből levágják a halál okát – nyilván, mert a csavarhúzó még mindig a torkából meredezik elő. Viszont a plusz harminc év nyom nélkül eltűnt, megint a kezdeti fiatal fickó arca látható.

A hullát Leonard Lewis Drake-nek hívják, és agresszív figura lehetett: testi sértések, ittas vezetés és három családon belüli erőszak volt a számláján. Ja, és a kukásautó útvonalán lakott, úgyhogy nyomozóink elmennek hozzá. A vonszolás szép hosszú vérnyommal járt, úgyhogy gyorsan megtalálják, hol történt a gyilkosság. A parkoló a felette lévő házban lakást bérlők kényelmét szolgálja, a házfelügyelő pedig igen készségesen ad felvilágosítást. Lenny előző este összebalhézott egy másik lakóval, bizonyos Mason Snider-rel, aki ügyvédként dolgozik, és tűzpiros autója van. Ja, és Lenny barátnője, Natalie nagyon rendes lány, csak rossz ízléssel válogatja a pasijait. Hank rögtön Lenny lakását akarja átkutatni, ami szörnyen rendetlen, és Natalie láthatóan sietve távozott.

Az idézet az emberevő óriásról szól, aki épp emberszagot érez, a mese, ha jól emlékszem, a Babszem Jankó. Disztingvált úriember hazaér, kicsit barbatol a riasztójával, majd az otthoni íróasztalánál folytatja a munkát. Gyanús zajt hall, az ablakhoz megy, ami erre berobban, és egy meglehetősen nagy termetű támadó veszi kezelésbe az urat. Az kétségbeesve próbál védekezni, de az óriás nem meg sem rezdül az ütésektől, sőt, a pisztolygolyó sem fogja. Az elegáns úr földre kerül, a támadója pedig vérfagyasztó nyugalommal közelít felé egy bírói kalapáccsal a kezében. Mindeközben a háttérben folyamatosan vijjog a riasztó. A kiérkező rendőrjárőr már csak a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölést tudja detektálni, az áldozat Logan Peterson bíró.

A helyszínelés során rájönnek, hogy az elkövető megsérülhetett, úgyhogy értesítik a kórházakat, hátha úgy meglesz, de közben mi látjuk, hogy az óriásunk simán csipesszel kiszedi magából a golyót, és külső-belső alkoholos fertőtlenítéssel megoldja az egészet, szóval ez nem fog működni. Valamiért egy leszakított kezet is behajít a folyóba, ennek nyilván később lesz magyarázata. Viszont a kalapácson maradt egy ujjlenyomat, és az is kiderül, hogy Peterson bíró volt a legjobb a szakmában. Főcím.

A mai idézetünk a kőszívű boszorkáról szól, aki kikergette a kislányt a vadonba. Passz, a Hófehérkén kívül ilyen mesét nem tudok. Fiatal pár hátizsákos túrán van, évődnek, vitatkoznak, ám egy nagydarab kopasz fegyvert fog rájuk, és foglyul ejti őket. Milliókat érő füvet termesztenek itt, ezért veszniük kell, tudjuk meg a kopasztól, de még mielőtt lelőné őket, zajt hall a fák közül, aminek a buta persze utána akar járni. Valami elkapja a fák között egy hajfonattal a nyakánál fogva, hiába a kopasz remek éjjel-látós távcsöves puskája. A valami feldúlja a sátrat, közben a fiatalok meg meglógnak.

Nick és Hank quaddal jön helyszínelni, mivel mással. A mariskának annyi, lemacsétézik a zsaruk, a kopasznak meg kitörték a nyakát. A neve Dalmar Blake, és már három éve körözték drog terjesztéséért, viszont nem tudták, hogy termesztette is. Nick rögtön talál egy hajszálat, és okosan megjegyzi, hogy szerinte nem Blake-é, nahát. A sátorból eltűnt a hálózsák meg a kaja, azt tippelik, azért gyilkolhatták meg, hiszen épeszű ember vitte volna a füvet is, ugye? Nick még egy pillantást vet a halottra, észreveszi, hogy lőtt a puskával, és kiszúrja, hogy a hajszálat hagyó épp akkor ugrik le a fáról. Egy pillantást vethet csak rá, mert a lény elrohan, úgyhogy még nem tudjuk meg, mi lehet az, csak hogy szépen vicsorog, mert jön a főcím.

Három kismalacos idézet, amiről nekem persze rögtön egy zenei feldolgozás ugrik be. Kevéssé szimpatikus ember cigarettázik, borsmentás páleszt iszik, majd hirtelen felpattan, és – nekiáll súlyzózni valami tévés műsorra, de kevesli az ottani tempót, rázza a súlyt, mint az eszehagyott. Meg is van az eredmény: a súlyzó kiló hússzal kirepül az ablakon. Emberünk kirongyol a házból, és épp lehajol a súlyzójáért, amikor a háza egy nagy robbanásban tör ki. A pasi kissé rázza a fejét, nem akarja elhinni, erre kap egy második robbanást, ami már mindenféle darabkát is hozzávág, hogy örüljön. Snitt, már a helyszínelésen vagyunk, Nick és Hank kérdezgeti a romok között járkáló pasast arról, hogy ő készített-e bombát, és jobb, ha bevallja, mielőtt a szakértők derítik ki. Emberünk nem vall be semmit, főként azon sajnálkozik, hogy az egész élete megsemmisült (Xena képregény, meg a tesó baseballkártyái, jaj istenem), és hogy amúgy sem ért a bombagyártáshoz. Nick adná a telefonját, hogy hívja fel azt a kártyás tesót, hiszen valahol aludnia kell, erre a pasas farkasfejűvé alakul, és benyögi: a bátyját egy hónapja épp ilyen robbanással intézték el, őt már nem lehet felhívni. Főcím.

Emberünk a rendőrségen telefonál valakinek, hogy felrobbant az egész háza, és csak addig fogadja be a régi idők emlékére, amíg kicsit talpra nem áll. Mivel Nick érkezik, gyorsan véget vet a beszélgetésnek. A robbanás helyszínére teljesen feketített plexijű bukóban csinos bőrrucis nőci érkezik, érdekes megfigyeléseket tesz a ház körül (gázcső elvágva, illetve megnéz egy törött üvegű képet, amin néhány gyerek látható), majd elhajt. A farkasfejűről kiderül, hogy nem egy túl jó üzletember, hosszasan sorolja, mennyi embernek tartozik, mert a kivételes befektetési lehetőségei valahogy mindig rosszul sülnek el. Ezek a haragosok viszont nem állnak kapcsolatban Rolffal, az elhunyt bátyóval, aki igazán megbízható emberke volt, nem olyan életművész, mint az öcsike. Aztán jön a meglepetés: na ki jön a farkasfejűért? Hát persze, hogy a jól bejáratott saját dúvadunk, Eddie. Virágnyelven körbeírja Nick-nek, hogy korábban egy terápiát csinálták együtt Hap-pel, nyilván, hogy ő se legyen vérengzős fajta farkas. Eddie hazaviszi magával a pasast, és rajta tartja a szemét. A tűzszakértő szerint nem történt gyújtogatás, baleset mindkét házrobbanás, a gáz szivárgott, mert a gáztűzhely beömlő-szelepe korrodált, a vezetékeket meg elrágták a patkucik, és már kész is a bumm. Nincs bűntett, csak két tesó, akik (majdnem) kipurcantak – véletlenül.

Nocsak, kezdésnek 18-as karika, úgy tűnik, ma valami különösen undorító halál lesz. Kivételesen már az idézetből tudom, hogy ez bizony a hamelni patkányfogó meséjének feldolgozása, előre örülök a patkányembereknek. Nyitásként valami raktárban zajló buliba csöppenünk, ahol a jónép üvöltve követeli a dj-t, aki egy meglehetősen mókás macskafejet húzva a fejére megjelenik, és persze eksztatikus őrjöngésbe hajszolja a bulizni vágyókat a zenéjével. Egy elküldött sms révén viszont egy vonósnégyes próbáján találjuk magunkat, ahol az egyik tag bizony kritikán aluli teljesítményt nyújt, amit a tanár meg is jegyez. Valamint azt is közli, hogy egész éjjel próbálni fognak, mert ez így nem mehet tovább.

Az őrjöngős buli még tart, mikor a kritikai érzékkel megáldott tanár magányosan távozni készül a zeneiskolából. Hosszasan mutatják, ahogy végigsétál valami hosszú folyosón, kilép az épületből, beszáll a kocsijába – mindeközben a vágókép a táncoló tömeg a raktáros bulin. Tanárunk beindítja a járművét, bekapcsolja a magnót, beköti az övét, majd – meglepetés! – egy rakat patkány lepi el szegényt, amitől bepánikol, és ahelyett, hogy kiszállna a kocsiból, hagyja, hogy a kis drágák felvegyék őt az étlapjukra. Főcím.

Ablak becsuk, ajtó bezár, gázcsap kinyit. Női kéz szép mozaikablakot kitör, majd meztelen lábak rohannak az úton. Egy szál szatén hálóingben szaladó nőt látunk, aki kétségbeesve menekül a hallucinációi elől. Elesik, felkel, majd a hídon egy arra haladó autó elgázolja. A sofőr halálra van rémülve, odasiet az úton fekvő nőhöz, jól látjuk, hogy még lélegzik. Ezt erősíti meg a sofőrhöz lépő, titokzatos láb tulajdonosa, aki felszólítja szegény rémült paskót, hogy hívja gyorsan a mentőket. Az a kocsijába szállva ezt meg is teszi, közben a titokzatos leguggol a nőhöz, és simogatni kezdi az arcát. A nő valami füstszerűt szív be az őt simogató kézről, majd ide nem illően közli: csókolj meg. Erre a pasas se szó, se beszéd rászorítja a kezét a csaj arcára, és ezzel a mozdulattal kb. 8 másodperc alatt meg is fojtja (ez roppant életszerű). A kocsijából kiszálló sofőr már csak a halott csajt találja az úton – egyedül.

A helyszínelésen találkozunk nyomozópárosunkkal, Hank gyorsan összefoglalja a baleset körülményeit Nicknek. A csaj személyazonossága nem ismert, mert ki hinné, a szép hálórucijában nem hordta magával az igazolványát. A hulla szemrevételezésekor kiszúrják, hogy a karjában üvegszilánkok vannak, és hogy a lába, annak ellenére, hogy mezítláb szaladgált, nincs felhorzsolva. Közben taxi érkezik egy lepukkant motelhez, a belőle kiszálló, rosszarcú úr közepes méretű bőröndöt cipelget magával. A szobájában gyorsan kiderül róla: egy újabb kaszás, az első részben megismert Holdák közül való, ráadásul francia a szentem. Újságcikket hord magánál, ami az első Holda megöléséről szól. Csini kinyithatós kaszája és csúnya szörnyeteg-feje van.