Na, újabb utazás vár Karlra, a kerek fejű angol hangmérnökre, akit két állítólagos barátja szopat már hónapok óta azzal, hogy a világ legszebb tájaira viszi el, de szántszándékkal csak a legótvarabb helyeken hajlandók elszállásolni és a legidétlenebb idegenvezetőkre bízni - és Karl meg tűr, mert egy birkatermészetű ember, akit kiválóan megfizetnek, hogy ne szakítsa le a két, magát nagyon viccesnek képzelő haver fejit.

Ma Peru a cél, pontosabban Machu Picchu, amiről Karl persze nem hallott semmit, de egy kép alapján azt mondja, hogy szar lehet itt lakni, mert vele úgy is perlekednek a szállítók, hogy a másodikon lakik, MP-t meg 11 órás gyaloglás után lehet csak elérni. A pakolás is erre a gyaloglásra van kihegyezve, mert Karl az egészet kempingezésnek tekinti, így a hátizsákba sok hasznos holmit hajigál bele, de a központ kérdés most is a szarás, érthetően, nekem is bajom lenne a guggantós megoldásokkal. Karl a mostani útra egy kempingszéket visz, lyukkal a közepén, angol zászlós mintával megtámogatva. Király.

Karl ezen a héten Rióba megy, nem a csajok és a futball, hanem a Krisztus-szobor miatt, amitől Gervais és Merchant el van ájulva, kopaszodó hősünk viszont letud egy legyintéssel, nem nagy kaland, hát még ha ott kéne laknom, minden reggel látom, előbb-utóbb megszokom, és olyan lesz, mint egy villanyoszlop, ott van, oszt jó. Mondjuk találkozóhelynek ideális, teszi hozzá. És ha már Rióban vagyunk, mondja Merchant, akkor irány a karnevál, az jó móka. Lófaszt, mondja Karl, hótt buzis az egész, én ugyan a lábamat se', semmi olyat nem fogok csinálni, ami egyébként magamtól nem tennék meg egy nyaralás alatt. Na persze.

Karl megint utazik, még jó, erről szól a műsor, ha Manchesterben sörözne a Trafford Pubban, akkor nem lenne hogyvolt sem, ugye. Ezúttal irány Egyiptom, ahol több csodálatos látnivaló van, mint az eddig meglátogatott országokban összesen, kezdve menten a piramisokkal, amikről az a véleménye, hogy azért lettek ilyen faszán összerakva, mert senki nem hajtotta a munkásokat, és volt idő a piszlicsáré részletekre is. Persze ez az epizód is olyan lesz, mint a többi, és Karl iszonyatosakat fog szopni Kairóban, mire eljut a gízai fennsíkra, ami viszont egyre idegesítőbb, mert jó poénnak elmegy egyszer, de műsort építeni rá badarság.

Karl Pilkingtont Mexikóba küldeni nem egy okos ötlet, ha nem vigyáznak rá, még a végén összetöri magát, vagy lelövi egy unatkozó drogkartell-szakmunkás, bár egyre inkább az az érzésem, hogy ennek a sorozatnak simán azt a címet kellett volna adni, hogy "Basszunk ki egy haverunkkal a világ mindenféle részén, előbb-utóbb csak beledöglik", bár ez egy kicsit tényleg hosszú lenne. Szóval Karl maja piramisokat megy meglátogatni, és ehhez a legfontosabb kellék a chips, mert kezdni már unni, hogy sehol nem tud normálisat enni.

Karl eddig letudta Kínát (békát esznek, lyukba szarnak, a Fal egy vicc) és Indiát (nyomorognak, lyukba szarnak, Taj Mahal ugyan már) most jön Jordánia és Petra, a sziklába vájt város, amit kizárt dolog, hogy le tudjon kutyázni, mert gyönyörű. Persze fogalma sincs arról, hol van Petra, még az sem segít, amikor Marchant készségesen megemlíti az Indiana Jones trilógia harmadik darabját. A képet meglátva Karl nincs lenyűgözve, jó, jó, de mi értelme, hogy szép? Ha benne laksz, semmi, mert nem látod, csak a csupasz falat - ez az a pont, amikor a vaslogika ellen nem lehet mit tenni. És eleve, voltatok már bent? Nem. Akkor honnan tudod, hogy jól néz ki belülről is?

Karl Pilkington ezen a héten Indiába látogat el, ami azért lehet még viccesebb, mint előző, kínai útja, mert ha lehet, a szubkontinensen még több olyan dolog van, ami az utazást, idegen kultúrákat és szokásokat rühellő manchesteri hangmérnököt kiakaszthatja. Már az eligazítás sem zökkenőmentes Gervais és Marchant közli vele a jó hírt, a Taj Mahalt, a világ egyik modern csodáját fogja többek között meglátogatni, ennek általában örülni szoktak az emberek. Karl nem, sőt, nem is érti igazán, mi az istenért kell egy halott feleségnek ekkora épületet emelni, tán lelkiismeret-furdalása volt? Ő ölte meg az asszonyt? És mi építettek ezen 22 éven át? Gervais majd' szétszakad a röhögéstől, én meg azon röhögök, ahogy ő mulat, csak Karl ül faarccal és ingatja a fejét egyre.

Karl Pilkington egy idióta. Illetve ezt mondja nekünk a műsor címe, meg erősíti az emberben Ricky Gervais és Stephen Merchant, Karl barátai és munkatársai, akikkel együtt a kerekfejű, tipikus angol Pilkington (Manchesterben született, nevelkedett, tanult) sztárrá lett egy podcastnak majd egy animációs sorozatnak köszönhetően, de ezt most tényleg hagyjuk, mert a wikipediának is élnie kell valamiből. A sorozat, aminek hogyvoltját most kezdjük, arról szól, hogy Karl meglátogatja a világ hét csodáját, és egy stáb ezt lefilmezi. Ez eddig egy sima útifilm, celebbel, mi például Bedéve is megcsinálhatnánk, semmi különleges nem lenne benne, de Karl esete egy kicsit más - ő ugyanis szarik a csodákra, a Nagy Falra, a Piramisokra és a többire, nem érdeklik más kultúrák, nem akar eszmét cserélni idegenekkel, és rühell utazni. Még jó, hogy őt küldik el egy világ körüli útra az ötletet nagyon mulatságosnak tartó Gervaisék.