Napról napra közelebb sodródunk a kényszerű pihenőhöz. Én biztos ki fogok kapcsolódni, ha már így adódott, de attól tartok, az alkotók a teremtés utáni pihenés helyett újabb nagyszerű jeleneteken fogják törni buksi fejüket. Pedig én tudnék ajánlani egy szép papírdobozt, amibe az eddigi felvételeket ízlésesen bele lehetne csomagolni, piros masnival átkötni, és elküldeni Hollywoodba. Évekig nyugtunk lenne, azt garantálom.

Bár Kevin bugyután döbbent ábrázata ráégett a retinákra az előző rész végén, azért megmutatják nekünk még egyszer. Mégsem lát ilyet minden nap az egyszeri ember! Lorenzónak pont annyi esélye van helyretenni Tinát, mint annak, hogy a bankkártyája keretétől egy hónapra büntiből megfosztott némber ingyen testtekercselést kap. Kira ribanckodásától megfájdult a fejem, de legalább a biztonságos embernek volt egy jó napja, kinek mi a jó, ugye.

A napokig tartó akcióvígjátéknak mára meglett a böjtje: egy tökéletesen eseménytelen részt kaptunk ajándékba. Az érzékenyebb idegrendszerű néző így számos líraira hangolt zeneszám alatt itathatta az egereket, miközben a képernyőn az önismeret útján tapodó Kapus éppen megvilágosodott. Azért nagy hír erre az epizódra is jutott, legszívesebben villogó "BREAKING" fölirat alatt posztoltam volna a legjobbat...de mindent a maga idejében, adagoljuk azt a csepp információt késleltetve, hogy nagyobbat szóljon! Különben meg ki gondolta volna, hogy a Bűnök és szerelmek készítőiről egy szép napon kiderül, mégiscsak értenek valamicskét a feszültségkeltéshez! Pedig most, annyi viszontagság, annyi elbaltázott akciójelenet után végre-valahára  szolid dicséret illeti őket. No, nem mindenben, ott azért nem tartunk. Belátták, hogy akcióból is megárt a sok (pláne az olyan minőségűből, mint amiket az elmúlt napokban mutogattak nekünk halálos komolysággal), és most inkább a cselszövés felé vették az irányt. Persze csak úgy a maguk módján ...de legalább van min szórakozni továbbra is.

A harmadik műszak óvodás kislányok és daduskáik sípos-dobos-nádihegedűs anyák-napi műsorára emlékeztet ahhoz a hősies, összehangolt akcióhoz képest, amelyet Árnyasfalva fegyveres testületének elit osztaga prezentált az Ámor presszó-hadműveletként elhíresült kettős emberrablási kísérlet megakadályozása során. Tibor és Blanka újraegyesülése könnyet csalna még a Terminátor vascsipás szemeibe is.

A pénteki harmincadik rész után úgy töltöttem a hétvégémet, mint Rákay Philip az elkövetkező éveit fogja: előre borzongással. Nem tudom, melyikünknek van erre nagyobb mentsége...lehet szavazni! Én amiatt kerültem idegileg labilis, egyszersmind felfokozott, várakozásteli állapotba, mert Blankára gondoltam, aki ki tudja, talán már Hollandia felé zötykölődik útban egy prostihotelbe, mondjuk Extázia Diamond névre kiállított útlevéllel. Rákay Philip előre borzongása pedig pusztán azért vette kezdetét A Dal elődöntője során, mert belegondolt, hogy Radics Gigi mennyi mindent fog még tapasztalni, ha egyszer szerelmes lesz, de úgy tényleg, nem csak a PR kedvéért, és azt a sok élményét mind bele fogja énekelni valamelyik (mondjuk századik ugyanolyan) Szabó Zé szerzeménybe. Borzongásra fel - szerintem én nyertem!

Sok bába közt elvész a gyerek, szokták volt mondani, bár nehezen tudom vizualizálni, amint tényleg köddé válik egy csecsemő, csak azért, mert sokan állnak körülötte. De mindegy. Valter valami hasonlót abszolvált – annyian akarták segíteni, meggátolni, megfigyelni, lekövetni, megverni, vagy ezeknek valamilyen cseles kombinációját, hogy végül most már csak a jóisten és Hajdú Péter tudják, hogy hol lehet. Mindenki erősítse meg lelkét a harmincadik epizód előtt, és gondoljon arra, hogy nem sok van már hátra… Addig is próbáljuk meg kiélvezni azt a szadisztikus gyönyört, amelyet a még csiszolatlan gyémánt színészeink arckifejezései és kedvenc vágóképem képesek nyújtani.

Már kerek két napja tudom... Negyvennyolc órája mardos az önvád, hogy talán én (is) tehetek róla...ugye nem? Az nem lehet, hogy azért pihentetik márciusban a kedvenc sorozatom, mert néha, de tényleg csak néha gonosz megjegyzésekkel illettem! Nem is gondoltam komolyan! Az meg egyenesen egy rossz vicc lehet csak, hogy Rákóczi Ferenc, meg a negyven milliója majd kárpótol engem és a többi 799 999 nézőt...mert nem kárpótol! Tessék tudomásul venni, hogy fanyalgó, kötekedő kívülállónak lenni a világ legegyszerűbb munkája, és ha ezt tőlem elveszik, kénytelen leszek áhítattal megnézni valami túlságosan is normális sorozatot, amikor már úgy hozzászoktam a feneketlen kúthoz erősen hasonlító Bűnök és szerelmekhez...(Különben azért tudom én, hogy kevés lennék én én egy efféle szünet kieszközöléséhez. Még csak porszem sem vagyok a gépezetben. Hajdú Pí meg biztos nem olvas...nemhogy hogyvoltot, semmit sem...) Megbolydult szívemnek egy reménysége akad: ha Gödöllőn lehetett Tamás atya utca, akkor talán nincs messze a Bodzás Lorenzo sugárút, esetleg Kékesi Kevin köz sem!

A kis Blanka pár részen belül a második szabadulóművészi előadására készül, tehetsége kibontakoztatásának nem jelenthetnek akadályt holmi erkélyek és zsinórok. Előbb az örök szüzesség, most meg a prostitúció gondolata teszi halaszthatatlanná a helyváltoztatást. Ennél már csak Brigi magánakciójának kimenetele képes jobban felzavarni amúgy békés lelkem nyugalmát.

Remélem, Rómeónak van érvényes társadalombiztosítása, különben feltételezhetően elszenvedett agyrázkódása sokba kerülhet az ő kedves Pádréjának. A harcos Bodzás klán igen csúnyán felsült a még harcosabb negyvenkilós ügyféllel szemben, de várjuk ki a végét, ugye. A narrátor tájékoztatója alatt madártávlatból szemléljük Árnyasfalvát, ennyit az előjátékról.

A XX. században elején, amikor dübörögtek az avantgarde mozgalmak, született egy pamflet Pofon ütjük a közízlést címmel. A cél természetesen a nyárspolgárok megbotránkoztatása volt, amihez akkoriban - valljuk be - nem kellett olyan sokat tenniük a derék újítóknak. Azt én nem tudom, hogy mi a TV2 szándéka ezzel a napi sorozatával, és nem tartom magam vaskalapos nyárspolgárnak sem, mégis úgy érzem, hogy nap mint nap pofán csapkodnak...Pedig talán nem kellene olyan sok ahhoz, hogy ne a fanyalgás hangján szólaljak meg egy-egy epizód kapcsán: elég lenne egy kis humor, meg önirónia...és egy újragondolt műfaji meghatározás. Magyar maffiakomédia - lehet, hogy bírnálak.