VI. A díszhalak a tintát sem szeretik!

Kiderül, hogy Klauberg motorcsónakba szállt és elhajózott arra a furcsa sziklaformás szigetre, amit korábban már hosszasan szemlélt a partról. A pesti nyomozó persze erről mit sem tud, karórás adóvevőjével kétségbeesetten hívja Menő Fejet: SA-6, SA-6 jelentkezz! A titkosügynök azonban nem hallja a hívást, nyilván olyan alaposan gondoskodott Éva szükségleteiről, hogy most a többszörösen jól végzett munka után kómásan hever a nő mellett az ágyban. SA-11 így Pečar felügyelőt hívja és közli vele, hogy elvesztette a prof nyomát, ezért most a Folklór villához megy. Dobro, de akció nem egyedül kezdeni!, figyelmezteti tört magyarsággal a felügyelő. SA-11 észrevétlenül elhelyezkedik a villa közelében, ahová hamarosan megérkezik Klauberg. A nyomozó elkerekedő szemmel figyeli, amint a kesztyűt viselő prof töltőtollából egy csepp tintát ejt a díszhalak vizébe, akik egy pillanat alatt felfordulnak, mindkét értelemben.

A béketábor válasza az imperialista Nyugat felforgató ügynökére, James Bondra! Bizony, kérem, ezzel a mozival bővítjük a retro magyar filmek hogyvoltjának portfólióját itt a blogon. A filmet 1969-ben mutatták be Révész György rendezésében, a főszerepben Bujtor Istvánnal, a korszak és a hogyvoltíró egyik legkedvencebb színészével. Bujtor eddigre már túlvan a Bors első etapján, benne az általa megformált csendőrtiszttel, Zentay Dezsővel, de még előtte áll a Sándor Mátyás címszerepe. Jelen írásnak természetesen nem célja Sean Connery, a „one and only” James Bond és a Bujtor alakította Menő Fej karakterének összevetése, hanem csak annyi, amennyivel Dolák-Saly Róbert invitálja a nézőket a diafilmes izgalmas kalandvetítésekre: Mindenki jöjjön! Nézzék emberek és gyerekek! Jó szórakozást kívánunk!

I. Öreg asszony nem vénasszony!

Az Illés „Miért hagytuk, hogy így legyen?” c. számára indul a főcím, a dal szövegének ismeretében érthető, miért nem ez a film volt az akkori átkos (és néhány későbbi) rendszer kedvenc mozija. A Fővárosi Tanács Öregek Otthonának kertjében kezdünk, ahol az idős álompár, Aranka és Kálmánka beszélget tervezett házasságkötésükről. Aranka az aznapi újságból olvassa fel a híreket, köztük azt, ami Ottó Klauberg náci orvos börtönből történő szabadulásáról szól. Klauberg történetesen Aranka veje, és szerinte ártatlanul ült, az öreglány a retiküljébe bevarrva már 20 éve őrzi az erre vonatkozó bizonyítékokat, a doki feljegyzéseit. Kálmánkát azonban ez nem hatja meg, háborús bűnös családjába semmiképpen nem akar benősülni, és „köztünk mindennek vége!” felkiáltással, korát meghazudtoló zergefürgeséggel felszalad a ház lépcsőjén.