A múlt heti atomreaktoros hepaj után senki nem csodálkozik azon, hogy Santos esélyei megnőnek a végső győzelemre: szinte minden államban előretör, és ettől úgy szaladgálnak a stábtagok, mint pók a falon, felkeltenek mindenkit a szállodában, pezsgőznek, ölelkeznek, és Josh és Donna esetében végre valahára elcsattan az első csók is, ami után egy heves dugás következne, ha Santos nem pont ekkor lépne be a szobába, goddammit.
Vinickék tábora ennek éppen az ellenkezőjét mutatja, mindenki kétségbe van esve, jaj most mi lesz, ráadásul az elnökjelölt meg is van fázva, aminek Josh nagyon megörül később. A kazah helyzet fokozódik, az ENSZ beszart és nem küld senkit segíteni, pedig mind az oroszok, mind a kínaiak megindulnak, világégés képe sejlik fel előttünk, de Jed Bartlet úgyis kitalál valamit. Ki hát, menjünk mi, amerikaiak, a világ rendőrei, és üljünk be a két atomhatalom közé védőpajzsnak.