Elérkezett ez a pillanat is, befejeződött a legjobb politikai témájú sorozat, és ha a Maffiózókat korszakalkotónak neveztük, akkor ugyanezt kell mondanunk az Elnök embereiről is, hiszen sem előtte, sem pedig utána nem készült olyan sorozat, ami ilyen alapos betekintést nyújtott volna az amerikai politikai élet kulisszái mögé. A Commander In Chief-ben volt lehetőség, de az első női amerikai elnök története meg sem közelítette az EE színvonalát, így nem is csoda, hogy mindössze egy évadot élt meg. Az Elnök embereit mi már tavaly elbúcsúztattuk, itt el lehet olvasni azt az írásunkat.

Hajnal van, a kamera lassan végigpásztáz egy pár washingtoni nevezetességen, aztán Santost látjuk, amint lazán felhúzott térddel kávézik az ablakban és nagyon el van gondolkodva (az új főnök máris a világ összes baját kész a vállára venni), aztán jön Josh, aki Donna mellett ébred, de legalább annyira gondterheltnek tűnik, ember, elnököt csináltál egy vidéki szenátorból, jócsajod van, mi bánt? CJ kávézik, és közben a rádióban Santos beiktatásáról beszélnek.

Isten az atyám, tényleg ezt a címet adták az utolsó előtti (múlt héten bemutatott) epizódnak, ezek a címadó szakmunkások nem viccelnek. 2x42 perc, ennyi van hátra a valaha volt legjobb politikai témájú sorozatból, ennek elégnek kell lennie a szálak elvarrására, olyan sok nem is lóg a levegőben - mert mondjuk szólhatna ez a rész Brunorol is, de nem fog, mert minek. CJ Dannynél aludt, yeah! És csók is van! Jó, tudtuk a 7x01 óta, hogy összejönnek, de akkor is. Két nagyon jó karakter, szimpatikus színészekkel, mi kell még? CJ elaludt, 6:45 van, és késésben van, ismerős a dolog, de nekem hálistennek nem kell a Gyurcsány-kabinetet igazgatnom. Danny kicsit baszlatja CJ-t, mert sokat melózik, nem kell komolyan venni, hiszen már csak két hét, és vége az egésznek - erre CJ a Fehér házba beérve döbben rá istenigazából, mert Charlie és Margaret elkezdte összepakolni a cuccát.

A kabinetfőnököt már várja egy újabb fejvadász, de már a lista végefelé tartunk, mondja Margaret, nem mintha CJ ettől annyival jobban érezné magát, és inkább lemondja az összes további interjút, ott van neki Danny, oszt kalap. Kate Harper is kapja az ajánlatokat, ő leginkább Will miatt hezitál asszem, és nem írta meg a transition memo-t, ami leginkább egy ilyen használati utasításféle az utódnak, és mindenkinek írnia kellene - már látom az epizód B-cselekményszálát magam előtt.

Kérem szépen, annyi elvarratlan szálat hagytak a levegőben az előző epizód végén, hogy joggal várhattunk volna válaszokat, de nem kaptunk - hiábba no, nem Sorkin írta a hetedik évadot, John Wells monnyon le. Josh és Donna romantikázik valahol - ez mennyire életszerű nem? Az jövendőbeli elnök jobbkeze, az az ember, aki mindet tud a belső körök működéséről, nem vesz részt az alelnök és a külügyminiszter kiválasztásában. Eh, mindegy.

Megkezdődik az igazi munka a Fehér házban, jönnek az újak, mehetnek a régiek, mindenki ideges egy kicsit, különösen úgy, hogy Josh ezer fokon ég, és mindenkinek az agyára megy - üvöltözés, vitustánc, amit csak el lehet képzelni. Az egyik korábbi évadban látott visszaemlékezős epizódra hajazó jelenetben elmegy Samért, hogy legyen a kabinetfőnök-helyettese, mert Santos az az ember, akinek érdemes dolgozni.

Sam persze azonnal ugrik a lehetőségre, de mivel ez egy tévésorozat, egyszer csak megjelenik Washingtonban, pont akkor, amikor Josh tulajdonképpen meg akarja gyilkolni az össze neki dolgozó inkompetensnek tartott beosztottját. Sam feltételt szab ahhoz, hogy egyáltalán megfontolja dolgot: Josh elhúz szabadságra és kikapcsolja a telefonját, mert így vagy ő döglik bele a dologba, vagy mindenki más. Josh fogja magát, és meghívja Donnát is magával, és ennek örülünk.

Nem kezdődött túl vidáman ez a rész, hiszen Leo McGarry temetését nézhettük végig, rengeteg ismerős arc tűnt fel ismét a készülődés különböző stádiumaiban, és valahogy végig érezhető volt, hogy ugyan John Spencer temetésére már korábban sor került, a szereplők egy percig sem játszották a gyászolót, ezek igazi érzések voltak. Nyugodj békében, John!

Közhely ugyan, de az élet megy tovább, az új elnöknek kismillió teendője van, és persze azt már lehet sejteni előre, hogy 1) egy csomó mindent el fog cseszni 2) a neje kiakad. Mindenki oda akar férni a húsosfazék mellé, miniszteri, államtitkári posztok ürülnek meg, s az igazi politikai kötélhúzás csak most kezdődik - Josh pedig ilyenkor van igazán elemében, ha a kimerültségtől tud még egyáltalán dolgozni. Röpködnek a nevek, elég követni, hogy éppen ki akarja jobban nyalni Santos seggét. A legfontosabb kérdés az alelnök személye, jelentkező bőven akad.

Upfronts hét van, így sajnos meg fogunk csúszni az eheti Elnök emberei hogyvolttal, de jövő héten istenbizony pótoljuk.

Ott hagytuk abba, hogy Minnesotában valami nem stimmel, a Santos-stáb túlvan az Elemi ösztön kampányverzióján, és Annabeth rátalál az eszméletlen Leora. A folytatásban Ohio állammal sem kerek valami, ettől Josh vérnyomása a szokásos fölé emelkedik, ráadásul a Foo Fighters húzza a fülébe a dolgot a főhadiszálláson - nem lehet egyszerű egy kampányfőnök élete, az tuti. A másik oldalon Bruno visszaér a főhadiszállásra, és közlik vele, hogy Minnesota Santosé. Egy gonddal kevesebb, de mi van Ohioval?

Most jön az első olyan jelenet, ami Leoval foglalkozik, Josh az esetleges győzelem esetén előadandó beszéd átírásával foglalkozik, és közben telefonon egyeztet Santosszal, amikor megjelenik Donna, és közli vele, hogy mi történt. A két színész, különösen Janel Moloney játéka valami félelmetes ebben a pár perces jelenetben. Ha jól emlékszem Bradley Whitford nyilatkozta később, hogy nagyon nehéz volt úgy felvenni ezeket a dolgokat, hogy ne bőgjék el magukat közben, és ez látszik is. Ez nem művi megrendülés, valós érzéseket kapunk.

Hogy az epizód eredeti címe (Election Day) miért nem felelt meg a fordítóknak, rejtély, a sorozatot nem annyira ismerők akár valami szalagavatóra, esküvőre, barmicvóra vagy kivégzésre is gondolhatnak a cím alapján, mert mind jelentős nap, ugyebár. Választunk tehát, két napban, vége a feszültségnek, jövő hétre kiderül, hogy az utolsó 6 részben Santos, vagy Vinick áll-e a középpontban.

A látszólag nyugodt Santos stábbal nyitunk, hét óra múlva nyitnak az urnák, addig már nem nagyon lehet mit csinálni, isznak hát egy szálloda bárjában, és csak remélni tudom, hogy dugás lesz a vége, mert nagyon rájuk férne. Mármint Joshra és Donnára, de lehet Lou-ra is. Szépen párokba rendeződik a kis csapat, csak pont ez a két bolond marad lent a bárban? NE MÁR!!!

5 nappal vagyunk a választás előtt, mindenki készen van idegileg, ez Annabeth esetében nótázásban csúcsosodik, amit szívesen elfelejtenénk. Santosné nagyon feldobott, hiszen így-vagy úgy, de véget ér a bohóckodás öt nap múlva, Donna azt reméli, hogy Josh végre maga alá teperi, Josh pedig csak meg szeretné nyerni a rohadt választást. Santos kimerült, kezd szétesni, mint az AS Roma a Manchester ellen, de Josh  azért Josh, hogy rendbetegye a dolgokat.

A mellékszálunk ezen a héten érdekesebb, mint a főszál, hiszen Toby-ról van szó benne, aki amellett, hogy okosan és dühösen néz maga elé, leszarja, hogy az államügyész az igazságszolgáltatás akádályoztatása címen is be akarja varrni, nem árulja el neki, hogy kitől van a siklóra vonatkozó információ. Az infó Leotól, CJ-től vagy Toby halott bátyjától származik - megértem, hogy nem dumál.

Hogy ez a magyar cím kinek a fejéből pattant ki, meg nem mondhatom, eredetileg "Még két hét" volt a cím, ez miért nem volt jó? Vinickkel kezdünk, a folyamatos kampány kezdi kikészíteni, nem is lehet könnyű naponta 500 emberrel kezet fogni. A szenátornak eltört az ujja, de a sajtó miatt nem akar elmenni orvoshoz, a stáb egy levehető gipszet javasol neki.

Josh pörög, mint a búgócsiga, és Tobyval egyeztet, aki "Bob" álnéven telefonál neki, ezt én nagyon viccesnek tartom. Toby azt javasolja a kialvatlan kapmányfőnöknek, hogy menjenek Kaliforniába, mert csak így nyerhetik meg a választást. Vinick új kampánystratégája belefingott a nulláslisztbe a tévében, amikor bejelentette, hogy a republikánus jelölt ellenzi az azonos neműek házasságát - nem mintha nem ellenezné, csak éppen kimondani nem szeretné, mert ezzel szavazatokat veszít.