Az ajándék elég hatásosnak bizonyul, Cordy a sírás határán ismét arra jut, hogy ő inkább haza szeretne menni. Én szívesen veled tartok, szakítja félbe a monológot a fej. Cordy sikít. És sikít. És még sikítozna egy darabig, ha a háziszolgák nem jelennének meg a hangzavar hallatára. Őfelsége meggyőzi őket, hogy ő így szokott meditálni, a fejet pedig szeretné még megtartani egy kicsit, hogy jól leköpködhesse. Vagy virágosládát készítsen belőle. Vagy cukorkatartót.
A főpap elégedetten kiadja a parancsot: a két szökevény (Wes és Gunn) is jusson ugyanarra a sorsra, mint Lorne. A harmadik, a szörny, már nehezebb eset lesz, mert ő egy Van-tal. Semmi újdonság, ez csak a „vámpír” pyleai megnevezése, és a már jól ismert módszerek (tűz, lefejezés, karóba húzás) itt is működnek. Csak arra kell figyelni, hogy a Van-tal szíve ugyanott helyezkedik el, ahol a teheneké, jegyzi meg a főpap undorodva. Az ügy sürgős, mert a Van-tal különösen veszélyes rájuk nézve: már kiszabadított egy tehenet, és még a végén tehénlázadást szít. Erre az eshetőségre is van megoldás: egy készülék, ami gombnyomásra az összes rabszolga nyakörvét felrobbantja.