Az ajándék elég hatásosnak bizonyul, Cordy a sírás határán ismét arra jut, hogy ő inkább haza szeretne menni. Én szívesen veled tartok, szakítja félbe a monológot a fej. Cordy sikít. És sikít. És még sikítozna egy darabig, ha a háziszolgák nem jelennének meg a hangzavar hallatára. Őfelsége meggyőzi őket, hogy ő így szokott meditálni, a fejet pedig szeretné még megtartani egy kicsit, hogy jól leköpködhesse. Vagy virágosládát készítsen belőle. Vagy cukorkatartót.

A főpap elégedetten kiadja a parancsot: a két szökevény (Wes és Gunn) is jusson ugyanarra a sorsra, mint Lorne. A harmadik, a szörny, már nehezebb eset lesz, mert ő egy Van-tal. Semmi újdonság, ez csak a „vámpír” pyleai megnevezése, és a már jól ismert módszerek (tűz, lefejezés, karóba húzás) itt is működnek. Csak arra kell figyelni, hogy a Van-tal szíve ugyanott helyezkedik el, ahol a teheneké, jegyzi meg a főpap undorodva. Az ügy sürgős, mert a Van-tal különösen veszélyes rájuk nézve: már kiszabadított egy tehenet, és még a végén tehénlázadást szít. Erre az eshetőségre is van megoldás: egy készülék, ami gombnyomásra az összes rabszolga nyakörvét felrobbantja.

Angel jelenleg nem úgy néz ki, mint aki bármelyik percben levezényelne egy felkelést, egyelőre még a barlangban gyógyulgat testileg-lelkileg. Fred saját fejlesztésű zabkásával és lelkisegéllyel tömi. Szegény lánynak egyébként már nagyon ideje lenne visszatérnie a civilizációba, mert a zabkása még oké, de enchilada fakéregből – ez azért húzós. Ami a hazatérést illeti, Angel felismeri a barlang falán a pyleai portálnyitó könyv kezdősorait, bár Fred szerint ezek nem is szavak, hanem „egy transzfigurációs matematikai összefüggésrendszer mássalhangzókban kifejezve”. A lényeg, hogy ez nyitja meg a portált. Valahol.

Mielőtt elkezdhetnének örülni a felfedezésnek, a főpap által kiküldött őrök törnek rájuk. A vezetőjüknek hiába lett a szájába rágva, hogy melyik oldalon van a szív, mégis sikerül elhibáznia. Angel átváltozni/nem változni át dilemmájának Fred vet véget, fejbe vágja az őrt egy jókora szikladarabbal. Mielőtt Angel végezne vele, az őr kárörvendően még elújságolja, hogy mi történt Lornennal. Angel emiatt úgy dönt, hogy mégis megkeresi a többieket.

A felkelők táborában Wes és Gunn jó úton halad a lenyakaztatás felé, köszönhetően Wesleynek és a problémamegoldó képességeinek. Az utolsó pillanatban a katonák rajtaütnek a táboron, és a fiúk úgy döntenek, hogy együtt harcolnak a felkelőkkel. Végül is, ez a legkevesebb, ha már egyszer értük jöttek el. A villámütközet után a felek meghosszabbítják az együttműködést, a közös cél kiszabadítani Cordeliát és megakadályozni, hogy párosodjon Grooval. Sőt, a felkelők Wesleyt teszik meg vezérüknek, mert olyan okosakat tud mondani és még a papok is utálják.

A palotában a párosodás egyelőre elnapolva, Cordy azon ügyködik, hogy összerakja Lorne fejét és a testét. Sajnálatos módon utóbbi a vallatószobában van, ahova Őfelségének (vagyis Fényességnek, aki beragyogja a sötétségét) szigorúan tilos bemennie, mert ezzel beszennyezné saját magát és a királyságot is. Cordy kiválasztja az egyik szolgálólányt, aki végig hűen szolgálta az elmúlt… két és fél nap alatt, és kölcsönveszi a ruháit. Probléma megoldva.

Cordy a szolgálólány ruháiban és Lorne fejével egy vödörben beoson a kínzókamrába. Vörös francia viszkózba öltöztetett testrészek hevernek mindenfelé. Mintha arról lett volna szó, hogy a test azért egy darabban van. Lorne alaposan megsiratja magát, de aztán feltűnik neki, hogy sohasem volt öt lábujja, például. A megoldás Gruusalagg személyében érkezik, Gruu ugyanis Őfelsége iránti szerelme tisztelete jeléül elcserélte Lorne testét valaki máséra, megmentve így a feldarabolástól. Cordy hálásan Gruu karjaiba veti magát, Lorne fejét történetesen Gruu hátsójához vágva. Sebaj, Gruu segge jó formában van, úgyhogy Lorne nem is bánja. Lorne feje ezután Landokhoz kerül, aki, ha minden jól meg, eljuttatja a többi részéhez.

Gruusalaggot viszont eléggé gyötri a bűntudat, merthogy ezzel az akcióval azért mégiscsak bűnt követett el. Cordy megpróbálja meggyőzni, hogy a papok a rossz fiúk, akik ellen ideje lenne már végre fellázadni. Gruu bután néz, ő ugyan nem lázad senki ellen. Az ő dolga az, hogy kövesse a feljebbvalók parancsait. Erre Cordy gyakorlatilag megparancsolja, hogy álljon ki magáért, ez egy ördögi kör lesz. Gruusalagg érzelmektől átfűtött hangon szabadkozni kell amiatt, hogy nem méltó arra, hogy Cordy befogadja majd őt. A nászéjszakán. Óóó. Ezzel még nem is lenne baj (Cordynak nagyon bejön Gruusalagg, még a kínzókamrában is letapizta), de a próféciák szerint a nászéjszakán a Gruusalagg az ő démoni vérével magába szívja a Kiválasztott tisztánlátását. Ami azt jelenti, hogy soha többet fájdalmas látomások. Cordy viszont, bármennyit is anyázott már miattuk eddig, hirtelen ragaszkodni kezd hozzájuk. Témába vágóan rögtön érkezik is a következő adag: Gruu egy vérszomjas démonnal küzd. Az Angeldémonnal.

Gruusalagg Wesley terveiben is kulcsszereplő. Valahogy ki kell csalogatni a kastélyból, hogy ezalatt bevehessék az épületet. A baj csak az, hogy a Gruusalaggot élő ember nem győzheti le. Végszóra, megérkezik Angel, Freddel. Ahhoz képest, hogy a legutolsó alkalommal ki akarta belezni őket, Gunn és Wes elkönyvelik az őrületet Pylea varázsának. Ezt teszi mindenkivel, elég csak Fredre nézni. A felkelők közben elfogják Landokot, aki éppen „a kötelességét róná le egy hozzátartozójának”. Angel felkészítésképpen finoman megsúgja a többieknek a Lorne-szituációt. Landok leemeli a kosarának a fedelét, amiben természetesen Lorne feje lapul békésen. A csapat néma csönddel adózik. Lorne szemei felpattannak, kikéri magának, hogy ennyi????? Kicsit több érzelmet, ha lehet! A fiúk halálra rémülve elrohannak, csak Fred bámul még kíváncsibban a kosárba.

Wes kezdi egyre szarabbul érezni magát vezetői szerepkörben, mert nagy valószínűséggel az újdonsült emberei mind egy szálig odavesznek majd, ráadásul Angelt is meg kell kérni arra, hogy démon képében szálljon szembe a Gruusalaggal. Ez a legutolsó dolog, amire Angel vágyik, mert nem biztos, hogy onnan van még egyszer visszaút. Angel ennek ellenére beleegyezik, és Fred asszisztálásával (ő a kis fegyverhordozója, nagyon aranyos) elvégzi a kihívást. Gruusalaggnak pedig kötelessége minden kihívást elfogadnia, főleg akkor, ha a papok is nyomatékosan kérik tőle. Pedig már éppen a párzás küszöbén álltak Cordeliával.

Főtér. Gruusalag ideges, mert azt mondták neki, hogy ha nem győzi le a szörnyet, akkor az nagyon, de nagyon csúnya dolgokat fog művelni Őfelségével. Angel ideges, mert Gruu elég nagy darab, és puszta kézzel képes belenyúlni egy fáklya lángjába. A küzdelem kezdetét veszi, Angel egyelőre emberi alakban, aztán Gruu csak kihozza belőle az állatot. Aztán megint visszaváltozik, beszéljük ezt meg inkább. Gruu nem beszélget, üt.

Ezalatt a kastélyban a főpapnak elege lett a tehenekből, Őfelségét is beleértve. Itt az ideje használni a tehénirtó szerkezetet. Wesley éppen a művelet végrehajtása előtt talál rájuk. A formula ugye az lenne, hogy megmentse a hercegnőt és a rabszolgákat, csakhogy a Cordelia tud magáról gondoskodni. Egy laza suhintással levágja a főpap fejét. A sok „mocskos tehén kurva” után, amit hallgatnia kellett tőle, még így is türelmesnek mondhatjuk. Cordy ezután a főtérre rohan, és a két harcos közé veti magát, „Szeretem!” felkiáltással. Angel természetesen úgy véli, hogy ez a vallomás egyértelműen neki szól. Cordy ügyet sem vet rá, a lényeg, hogy az imádott Gruuja egyben van.

Most, hogy így elrendeződtek a dolgok, Őfelsége betiltja a rabszolgaság intézményét Pyleában és megsemmisíti a tehénírtó készüléket. A birodalmat ezentúl Gruu fogja irányítani. Cordy érzékeny búcsút vesz Gruutól, Lorne pedig, már teljes épségében, az anyjától (egy-két utolsó arconköpés emlékül). Fred és a szent könyvek segítségével megnyílik egy portál, és a csapat végre visszajut Los Angelesbe. Cordy előre fellelkesíti Fredet, a Hyperionban van egy csomó kaja, meg szappan, és… Willow. Valami nagy baj történt Sunnydaleben, Buffyval.