Őfelsége láthatóan remekül szórakozik a szituáción, megértem, a felmentőcsapat döbbent ábrázata elég vicces látvány. A bíró felajánlja, hogy szívesen kibelezi a foglyokat, de Őfelsége leinti, ez hülyeség, inkább fejezzék le őket. Á dehogy, folytatja tovább Cordy kuncogva, csak vicc volt. Érthető, hogy ezek után a nagy közös baráti ölelés viszonzatlanul marad, persze ehhez az is hozzájárul, hogy a társaság halandó része felfedezi az étellel roskadásig telt asztalokat. Angel pedig ennél sokkal, de sokkal csodálatosabb dologra bukkan: a saját tükörképére, ez utóbbi el fog tartani egy darabig.
Miközben Angel saját magában gyönyörködik, Lorne megfejti, hogy mi történhetett. Pylea próféciában szerepel, hogy az eljövendő Messiás egy tisztánlátó személyében fog elérkezni. Ez lenne Cordy. Wes szerint ki kéne használni azt az időt, amíg erről a pyleaiak is meg vannak győződve, addig ő áttanulmányozza az itteni könyvtárat. Lorne-nak és Angelnek pedig Lorne szülőfalujába kellene látogatniuk, hogy egy újabb energia csomópontot találjanak. Itt rögtön komoly nehézségek merülnek fel, mert Lornenak esze ágában sincs odamenni, Angel pedig teljesen kétségbe esett a frizurája okozta sokktól.
Végül sikerül őt elrángatni a tükör elől, és Lorne-nal együtt megérkeznek a faluba. Egy masszív testfelépítésű, szakállas szerzet egy határozott arculköpéssel üdvözli a rég nem látott rokont, és ha ez nem lenne elég egyértelmű, mély basszushangon hozzáteszi, hogy őszintén remélte, hogy soha nem kell majd viszontlátnia a fiát, aki szégyent hozott az egész klánra. „Kösz, anya”, mormogja Lorne. „Apádnak igaza volt!” – folytatja „Anya” – „A rossz fiút ettük meg annak idején!” Anya elmeséli, hogy amikor Lorne eltűnt, a család hatalmas lakomát csapott. Lorne testvére, Numfar három napig járta az örömtáncot. Anya intésére a háttérben bámészkodó Joss Wheadon, akarom mondani, Numfar illusztrálja is eme táncot. Ezek után Anya megparancsolja Lornenak, hogy a tehenével együtt tűnjön el a birtokról. Valahonnan előkerül Landok, és teljes mellszélességgel kiáll Angel mellett. Ő nem tehén, hanem egy bátor és nemes Drokkenölő! Anya szerint így már más a helyzet, egy harcost illően kell fogadni. Angel álszerényen szabadkozik, egészen addig, amíg Landok meg nem említi, hogy új, harcoshoz méltó öltözéket is kap. Lorne a teljes megsemmisülés küszöbén, ez volt eddig az egyik legsírvaröhögősebb jelenet az Angel történetében.
Ezalatt a kastélyban Wesley a papok szent könyveit bújja Cordy és Gunn társaságában. Ahhoz, hogy összeálljon a szöveg, három különböző könyvet egyszerre kell olvasnia, az információkat ugyanis ügyesen háromfelé szórták. Wes kihámozza, hogy Cordynak, a Kiválasztottnak egy bizonyos Com-Shuk nevű szertartást kell végrehajtania, egy Groosalug-gal. Ez nem hangzik túl bíztatóan. Gunn felveti, hogy talán egyszerűen csak a papsághoz kellene fordulniuk, de közben Wesleynek feltűnik, hogy a mindhárom könyv borítóján egy-egy állat látható. Egy farkas (wolf), egy kos (ram) és egy szarvas (hart). Hmm, összeolvasva mintha ismerősen csengene. Talán mégsem kéne a papokhoz fordulni…
A főtéren Angel, a Landoktól kapott öltözékben éppen a gyerekeket kápráztatja el a hőstetteivel, azok közül is a kedvencével („aztán levágtam a gonosz ügyvédbestia kezét, mire ő csak üvöltött és üvöltött, én meg otthagytam.”) A közönség lelkesen tapsol, Angelnek ekkora sikere még nem volt, úgyhogy nem is akaródzik neki sietni. Ő itt most egy ünnepelt személyiség, még abban a megtiszteltetésben is részesül, hogy részt vegyen a Bah-nalon és végrehajtsa a crebbilt. Akármit is jelentsen. Lorne reakciójából ítélve, semmi jót.
Cordy sem vágyódik haza. Úgy érzi, neki kötelessége itt maradni és hát... uralkodni, hiába, ez a sorsa. Még akkor is, ha com-shukolnia kell a Groosaluggal. Ami, mint kiderül, egészen pontosan a párzási szertartást jelenti pyleaiul. „Nagyszerű! Már úgy is régen com-shukoltam egy jót”- mondja Cordy nagyot nyelve. A papok biztosítják Őfelségét, hogy a Groosalug már úton van, és amíg meg nem érkezik, addig sajnos a királynő nem hagyhatja el a kastélyt. Saját érdekében, persze. Cordyban hirtelen valahogy felébred a honvágy. Wes és Gunn szerint az egyetlen kifelé vezető út a szennyvízcsatornán keresztül vezet. Cordy természetesen nem akar üres kézzel távozni, telepakolja magát ékszerekkel és kincsekkel, és persze éppen emiatt kerül újra az őrök keze közé. Ráadásul a Gruusalug is megérkezett.
Eközben Angel a saját szertartásán vesz részt. Landok, miután szó szerint a tenyerén hordozta Angelt a főtér körül, egy fejszét nyom a kezébe, és a megkötözött Fredre mutat: vágd le a fejét. Hogy aztán megegyék. Angel nem szeretné sem lefejezni, sem megenni Fredet, inkább kiszabadítaná, úgyhogy hamar visszatér a régi felállás azaz Angel vs. feldühödött tömeg. „Stop!” - kiált közbe Lorne, és énekelve folytatja: „In the name of love…” A tömeg az ismeretlen, gonosz zaj hallatán egy szempillantás alatt cselekvőképtelenné válik. „Éget! Éget!” – rogy össze sipítozva Lorne anyja. Angel, kihasználva az előnyt, lóra pattan Freddel, és elvágtatnak a messzeségbe.
Szegény Fredet eléggé megviselték a pyleai kemény évek, mert amint biztonságba érnek, annyit mond:bú, és egész egyszerűen elszalad Angel elől. Angel követi őt egy eléggé komfortosan berendezett barlangba, Fred búvóhelyére. Fred valamiféle egyenleteket kezd vésni vadul a barlang falára, nem először és nem is utoljára. Angel szép lassan és tagoltan elmagyarázza neki a szituációt, s azt is, hogy mindannyian haza fognak jutni Los Angelesbe, egy portálon keresztül. Fred lelkes, a maga fura klinikai eset módján. De először is vissza kell menniük a többiekért. Úton a kastélyba lovasok támadják meg őket, Angel szelíden Fred felé fordul, és azt súgja neki, bármi történjék is, ne feledje, hogy a barátja. Elvileg ez rutinfeladat, csakhogy egyvalamivel nem számolt: Pyleában nem vámpírrá, hanem ronda tüskés zöldes démonná változik, akit szinte egyáltalán nem tud kontrollálni. Az ellenfelét úgy ahogy van, kibelezi és darabokra szaggatja. Angel szájából húscafatok lógnak, Frednek ilyen körülmények között elég nehéz lehet a barátságukra koncentrálnia.
A kastélyban időközben elérkezett a pillanat, hogy Őfelsége találkozzon az ő Gruusalugjával, aki a jelek szerint pont olyan, mint amilyenre Cordy számított: egy kétszarvú, sántító, csupaszőr horkantgató démon. Akit egy izmos, indigókék szemű, dús hajú fiatalember követ. Hehh.
Grussalug elmeséli Őfelségének szomorú élettörténetét, hogy milyen megaláztatásokon kellett átesnie a duzzadó izmai, az érzéki szája, stb. – szóval a szörnykülseje miatt. A tehénvére miatt, és amiatt, hogy képtelen volt ellátni férfiúi kötelességeit az pyleai asszonyokkal szemben, a törzse kitaszította. Ráadásul nem szégyenlett az összes párviadalt, csatát megnyerni, az összes Drokkent legyőzni. Őfelségének kezd megjönni a kedve a Com-Shukhoz. Az őrök ünneprontó módon éppen ebben a pillanatban állítanak be, a megkötözött Lorne-nal együtt, Cordy gyorsan amnesztiát is ad neki.
Lorne és Cordy tehát biztonságban vannak (egy darabig), de a többiekről ez már nem mondható el. Wes és Gunn alaposan eltévedtek. Véletlenségből démon Angel is éppen arrafelé tombol, ahol a fiúk kószálnak. Wes felismeri a szörnyben Angelt, de megállítani nem tudják, és jó eséllyel Gunnból lenne a következő áldozat, ha Fred meg nem jelenne a háttérben, és a vérbe mártott kezével maga után nem csalogatná a démont, egyenesen vissza a barlangba. Fred szerencséjére démon Angel megpillantja a tükörképét egy víztócsában, és most semmi gyönyörködnivalót nem talál benne. Viszont a látvány annyira megrázza, hogy valami megcsillan benne a régi énjéből, és visszaváltozik a régi Angellé, igaz, testileg és lelkileg is megszenvedi az átalakulást. Fred szó nélkül ápolni kezdi, Angel szégyenében megfogadja, hogy soha többet nem mutatkozik Wes és Gunn előtt.
Közben Wes és Gunn a változatosság kedvéért újra fogságba kerültek, ezúttal egy csapat felfegyverzett erdőlakó ejtette őket csapdába. Wesley okosan elfecsegi, hogy ők tulajdonképpen Őfelsége személyes jóbarátai, sőt egy fényképpel még igazolja is ezt. Szívesen segít eljuttatni Őfelségének egy üzenetet, ha ezzel segítheti új barátait. Új barátai kapnak az ötleten, a tervük az, hogy az üzenetet a foglyok szájába dugják, lecsapják a fejüket, és ezeket dobják majd be a kastélyba.
Ahol Cordy és Grussalug éppen azon versenyeznek, hogy ki tud szebbeket mondani a másikról. Grussalug meggyőzi Cordyt, hogy ő egy igazi királynő, és hát Cordynak ezt nem kell sokszor mondani, egyből nekilát rendeletet alkotni. És ezzel a papok türelmét is sikerült eljátszania. A főpap megfenyegeti Cordyt, hogy jobban jár, ha ezentúl azt teszi, amit ők mondanak, nyomatékul egy különleges ajándékkal kedveskedik Őfelségének: Lorne fejével, ezüsttálcán.
Facebook kommentek