Lassan ott tartok, hogy az álomrandi szó puszta hallatára kiver a hideg veríték, de ennél jóval fontosabb, hogy ma este lesz az utolsó öfi, azaz álomrandi Veronikával, szombaton besztof adás és vasárnap megszületik a Végső Döntés, én meg a sarokba vágom a tollat, felrúgom a szobapapucsom a csillárra, bontok egy pezsgőt, még az sem kizárt, hogy kiállok az erkélyre és ugatom a Holdat, de valami lesz, az biztos. Ami ennél is fontosabb, valaki könyörüljön meg rajtam és adjon magyarázatot arra, miért táncolt Jerzsi pólóra húzott melltartóban, komolyan azt hittem, hogy belebolondultam a műsorba és rosszul látok. Percekig röhögök az első mondatokon, a lányok Alekosz rezidenciájába igyekeznek egy közös reggelire. Ez az utolsó reggeli, amit együtt töltünk így, közösen. Lassan végzünk. Még el se kezdtük, döbben meg Veronika. Nem a reggelivel! Remélem, nem csak én látok analógiát e között a párbeszéd és az „egy szép napon mindez a tiéd lesz! A függöny?” között. Olga úgy érzi magát reggeli közben, mintha anyuka lenne, igen, Alekosz az apuka, Veronika az ő felnőtt, már különélő gyerekük, és Alekosz öt perc múlva indul dolgozni. Veronika kiakad, ennél ütősebb mondat, amivel megalázhatta volna, nincs is. Alekosz kicsit gyönyörködik a lányokban, őrület, micsoda két különböző karakter, a két véglet, majd dönt, ma Olgával álomrandizik. Olga reméli, az álomrandiba az éjszaka is beletartozik, mert neki fontos, hogy Alekosszal aludjon. Úristen, Veronika mit fog csinálni egész nap? Takarítani? Hát megvan két óra alatt plafon! Aztán faggatózik, miért mondta Olga, hogy úgy érzi, mintha az anyja lenne, szerinte mindenkibe benne van a gyerek. Hát speciel bennem most nincs, és gondolom, vagyunk ezzel páran. Olga nem látja nőnek Veronikát és a vetélytársat sem látja benne, jól érzi magát vele. Veronika tele van kérdéssel, hova menne Olga szívesen randizni, menne-e Alekosz szüleihez és szexelne-e, vagy csak aludna? Hát, ha Olgának olyan érzése lesz, akár, de reméli, hogy nem lesz.

Amíg a csajok kérdezz-feleleket játszanak, Alekosznak dolga akad. Olivér egy flekkes és viseltesnek tűnő pólóban – gondolom, lezabálta és a mosdóban, csapvízzel, rosszabb esetben nyállal, kamilla illatú papírzsepivel dörzsölgetve próbálta eltüntetni a foltot – érkezik a Neckermann katalógussal, ki kéne választani a szigetet, ahova elutaznak a Végső Döntés után. Kos szimpatikus. Jaj, de frappáns, ennél már csak a hol van? Bolban a jobb.