Lucien Aurorával múlatja az időt: vért szívnak, pezsgőznek, nosztalgiáznak. Lucien igyekszik levenni a lábáról a lányt azzal, hogy erőt, uralmat, bosszút ajánl, de Aurora óvatos duhaj, hiszen a legtöbb pasinak csak a szája jár… Erre persze a 2.0-ás ősi rögtön elmeséli, hogy egy sötét varázslatnak köszönhetően erősebb, mint bárki vagy bármi, a harapása pedig, nos… Finn Mikaelson spec belehalt. És hamarosan sorra kerülnek a többiek is! Lucien arra kéri a szérummal a kezében a grófkisasszonyt, hogy csatlakozzon hozzá, töltsék együtt halhatatlan életüket, ráadásul örök szerelmet is fogad. (Ó, a szerelmes bolond!) Aurora viszont praktikus, az első gondolata természetesen a bátyja. Erre lovagja újabb ígéretet tesz: a nap végére vagy előkeríti Tristant, vagy megöli Elijah-t, hogy megszabadítsa a szenvedéstől…

Lucien egy erdőbe cipeli Freyát, aki szerencsére humoránál van, és jót ironizál azon, hogy a fiú így képzelte az első randit… Hát, igazából hárman vannak, az pedig már tömeg – noha a mögöttük lépkedő Vincent csak biztosíték, ha Freya netán rosszul viselkedne. Vincent közbeveti, hogy nem a saját akaratából van itt, és gőze sincs, miért kényszerítik őt, hogy segítsen. Erre Lucien lebbenti a fátylat: amikor New Orleansba jött, alkut kötött a bosziősökkel, miszerint az ősi vámpírok elpusztításáért cserébe megkapja a régenst. És itt is vannak! Az erdő közepén egy tisztáson, egy kőoltár mellett, megszentelt földön… ahol Esther megalkotta a vámpírokat: Mystic Fallsban. Lucien terve pedig, hogy megismételje ezt a varázslatot, és ősi vámpír legyen, ráadásul egy továbbfejlesztett verzió. Freya közli, hogy ő biz’ nem fog varázsolni, de nem is kell, azért van itt Vincent. A Mikaelson-boszorkánynak „csak” a vére kell…

A Saint-Jamesben kezdünk, ahol egy jazz-zenekar húzza a talpalávalót élőben – Elijah ül a zongoránál, és elég jól tolja! :) Strixesek vigyázzák az ősit, ő viszont egy, a bárpultnál ücsörgő vámpírt figyel, aki telefonon a fehértölgy megszerzéséről és Klaus kiiktatásáról diskurál. Nem sokkal később egy pincérnő "véletlenül" leönti a testőröket, így Elijah észrevétlenül a távozó vérszívó nyomába eredhet a sötét, kihalt utcán. De nem sokáig: a testőrök felzárkóznak, Marcel is érkezik, akitől az öltönyös rögtön megkapja a lecseszést. Megegyeztek, hogy amíg ellenségek vannak a városban, addig a Strix védi Elijah-t, szóval nem ártana nyugton maradnia, mert akkor több energiát lehetne a fehértölgy megtalálására fordítani…

Klaus egy régi fadobozt vesz elő a széfjéből, ami tele van levelekkel. Gonosz tesó áldozatai írták őket a szeretteiknek, mielőtt meghaltak – avagy egy sorozatgyilkos trófeái… Klaus biztosra veszi, hogy mivel a kötelék megszakadt, az ellenségei el fognak jönni érte. Freya szerint öccse túlságosan paranoiás, és Elijah is megerősíti, hogy Aya és Aurora összes holmiját elégették, nincs több fehértölgy. Klaus azonban nem hisz ebben – hát, akkor ideje beszélni a terapeutájával… Amint kiteszi a lábát, Freya rákérdez, hogy tényleg nem maradt-e egyetlen szilánk sem, de ami azt illeti, az öltönyös is kételkedik.

Crossover epizód, a Vámpírnaplók 7. évad 14. része után nézendő! Ebből kiderült, hogy Stefan Salvatore New Orleansba jött, és a vadásznő Rayna Cruz elől menekül, akinek a jelét viseli. Így köt ki a Saint-Jamesben, ahol ugye nincs mágia, és így egyelőre a vadász sem tudja követni a nyomát. Klaus pedig, némi kiabálás, gyilkolás, satöbbi után úgy dönt, hogy segít egy régi barátnak…

Klaus éppen a városi rendőrfőnökkel „konzultál” – úgy, hogy a nyakánál fogva lógatja le a körfolyosóról, miközben számon kéri rajta, hogy miért is nem sikerült még Aurora nyomára bukkanni. Freya már meg sem lepődik a jeleneten, Elijah viszont arra kéri öccsét, hogy engedje el a fickót – és mivel gonosz tesó rossz kedvében van, szó szerint veszi a kívánságot… Egy perccel később Klaus Marcelbe köt bele, noha a főni ráállította a Strixet és a kovent is a keresésre. Marcel egyértelműen az ősit hibáztatja a felfordulásért, ám amikor Freya az öccse védelmére kelne azzal, hogy Cami, illetve az áruló boszi volt itt a hunyó, Klaus őt is lehurrogja: nővérke inkább törődjön a keresőbűbájjal! A boszi non-stop ezen melózik, de esélyes, hogy Aurorát bűbájjal rejtették el. Hát, akkor ideje tovább próbálkozni! Erre Freya sértődötten megjegyzi, hogy Klaus a másik lánytesójával tuti nem ilyen hangon beszél… azzal kiviharzik a szobából. Elijah az áruló boszira tereli a szót, de elég homályos a sztori, és gőzük sincs, Aurora miként férkőzhetett a csaj közelébe – ez a válasz okod ad Klausnak egy újabb kör szurkálódásra, de bátyja leállítja azzal, hogy a dühét tartogassa inkább az exének! Ott a pont!

Vincent álcázza Camit a LaFayette-ben. És azt is érzi, hogy valaki keresi a lányt – valószínűleg Freya lesz az, aki a tesóit elpusztítani képes fegyver után kutat, amit ugye Cami lenyúlt. Na, ja, Klaus elvette a sötét tárgyait, ezt nem hagyhatta annyiban! Már csak egy határbűbáj kell majd, amin az ősi nem léphet be… Vincent is vissza akarja kapni azt a holmit, de nagyon nem tetszik neki a helyzet, amibe a barátnéja keverte magát, főleg, hogy nemcsak az ősi család kutat a spéci fegyver után. Cami viszont nem tágít: soha többé nem játszik hátrányban, mert abba halt bele! Amúgy pedig ideje felhívni Klaust…

Egy Strix-vacsorával indítunk. Az asztalfőn Aya Tristant méltatja, kábé úgy, mintha a temetésén lennének, majd azzal folytatja, hogy a gróf elvesztése nem fogja akadályozni őket a céljaik elérésében. Marcel fején látszik, hogy rosszat sejt, és igaza is lesz: érkezik egy boszi, Ariane, aki társai segítségével „felmérést” végzett a tagok körében azzal kapcsolatban, hogy ki hűséges és ki nem. A szöszi boszi mindenki elé egy kártyát tett, amiből kiderül, hogy széna vagy szalma. A főni igyekszik pókerarcot vágni, miközben Aya körbejár és sorban felfordítja a lapokat. A legtöbbek előtt a „hűséges lovag” van, ám az egyik vámpír felpattan, és Aya ellen fordul, mire a nő egy ütéssel lecsapja a fejét – előtte amúgy az „akasztott ember” kártyalap volt. Marcelen a sor, de ő is hűséges lovagnak bizonyul, és még rá is tesz egy lapáttal, hogy megjátssza a sértődöttet, miközben igazából egy szikla gördült le a szívéről… Aya bizonytalan időkről hadovál, megjegyezve, hogy az Elijah elleni fenyegetés őket is veszélyezteti, szóval ideje cselekedni…

Emlékképpel indítunk – csak az lehet, hiszen Cami él és virul, és éppen Klausszal terápiázik. A lány azt fejtegeti, hogy Klaus irányításmániás, és hogy kontroll alatt akarja tartani az életet, mert annak elkerülhetetlen részei nyugtalanná teszik. Lásd: halál? Az ősi elvicceli a dolgot, hiszen ő, az ezeréves halhatatlan rá a bizonyíték, hogy a halál legyőzhető. Cami joviálisan mosolyog: ez mind szép és jó, de mi a helyzet mások halálával? Rámutat, hogy Klaus halhatatlanokkal veszi magát körül, így próbálja elkerülni a veszteséget. A vámpír nem szól, de nem ért egyet, Cami viszont reménykedik benne, hogy egyszer bebizonyosodik az igaza… Nem is hinné, hogy mennyire! Klaus a jelenben tör, zúz és dühöng, majd, amikor már lenyugodott, karjába veszi szerelme testét és csendben gyászolja. Mígnem Cami hirtelen felébred…

Karácsonyi epizód következik...

Rebekah arról narrál, hogy milyen érzés, amikor leszúrják: leginkább hosszú, álmatlan alvás. De ez a tőr/karó más, most mindent érez: a hideget, a sötétséget, a kínzó éhséget és a gyötrelmes várakozást… Egy raktárban kezdünk. Egy csapat szerencsevadász egy nagyobbacska ládát emelt ki az öbölből, és a főnökük úgy dönt, hogy nyissák ki, és aztán próbáljanak meg még egy bőrt lehúzni megbízójukról, bizonyos Elijah Smith-ről. A semmiből előbukkanó Elijah viszont nem alkuszik, inkább kinyír mindenkit. A ládában természetesen Rebekah fekszik leszúrva, de nem sokáig – bátyja eltávolítja a karót, a magához térő Bex pedig csak annyit kérdez, hogy ugye nem hagyta ki a karácsonyt…