Vincent álcázza Camit a LaFayette-ben. És azt is érzi, hogy valaki keresi a lányt – valószínűleg Freya lesz az, aki a tesóit elpusztítani képes fegyver után kutat, amit ugye Cami lenyúlt. Na, ja, Klaus elvette a sötét tárgyait, ezt nem hagyhatta annyiban! Már csak egy határbűbáj kell majd, amin az ősi nem léphet be… Vincent is vissza akarja kapni azt a holmit, de nagyon nem tetszik neki a helyzet, amibe a barátnéja keverte magát, főleg, hogy nemcsak az ősi család kutat a spéci fegyver után. Cami viszont nem tágít: soha többé nem játszik hátrányban, mert abba halt bele! Amúgy pedig ideje felhívni Klaust…
Aya Ariane holtteste felett áll, amikor Davina belép. Szerinte Elijah a gyilkos, aki nem engedhette meg, hogy a boszi tudja, amit ő tud. De a gyászolást el kell napolni, jönnek a Nővérek, és az lesz a feladatuk Davinával karöltve, hogy Ariane elméjében kutassanak, és megtalálják a fegyvert. Aya pont leszarja, hogy ez tiszteletlenség a halottal szemben, mivel élet-halál kérdésről van szó – aztán, mint aki jól végezte dolgát, magára hagyja a boszikat. Odakint Marcel várja, és Davina védelmezőjeként kérdőre vonja a nőt. Amaz szokás szerint magas lóról beszél, és belengeti, hogy van egy terve, ami életben tarthatja őket – Marcelnek pedig nem ártana hasznossá tennie magát, ha akar egy szeletet a tortából…
Klaus a temetőbe jön egy bőrönddel. Első körben Vincenttel fut össze, akit rögvest fel is koncolna, ha a határbűbáj nem állítaná meg. Dühöng egy sort, mire előkerül Cami azzal, hogy Klaus ahelyett, hogy elfogadná az ő abszolút tisztességes ajánlatát, csak fenyegetőzni tud. Hja, gonosz ősi így az ellenségeivel szokott viselkedni, de nem úgy volt, hogy ők kebelbarátok? Cami rábólint, azzal a kikötéssel, hogy a kapcsolatok bizalomra és egyenlőségre épülnek, náluk jelenleg egyik sincs meg. Klaus hiába forgatja a szavakat, emberére talált, a lány álláspontja egyértelmű: adja vissza a cuccait, cserébe megkapja a lovast. Erre felmutatja a bőröndöt, amiben kábé harmadannyi holmi van, mint lennie kellene. Újabb vita kezdődik. Vincentnek itt lesz elege: nem ártana gyorsan lebonyolítani az üzletet, mielőtt mások is rájönnek, mi folyik itt…
Hayley a terv iránt érdeklődik Elijah-nál, aki röviden csak annyit mond, hogy Klaus intézi Camit, ő addig eltereli Aya figyelmét. Felvetődik a kérdés, hogy miért nem ölik meg egyszerűen, és akkor lemegy a gondról? (Már épp akartam én is kérdezni) Hát, mert befigyel a közös múlt. (Éééés?) Elijah mesélni kezd: hogy Aya milyen okos, kíváncsi, szenvedélyes volt, ugyanakkor kitaszított; aztán az ősi meghívta egy elit társaságba, majd vámpírrá tette. Ő volt az egyik első Strix. És persze több volt köztük barátságnál… Egy szép új világot akartak teremteni, csakhogy jött Apu, és romba dőlt minden – a tesóknak menekülniük kellett, Aya viszont nem ment velük. Aztán jött Tristan, fényes páncélban, megmentette őt, átvette azt, ami a Strixből maradt, és azzá a korrupt szervezetté tette, ami ma is. Aya sosem bocsátott meg Elijah-nak, ahogy ő sem saját magának – szóval, ideje sót hinteni egy régi sebbe…
A Nővérek Ariane élettelen teste körül kántálnak, de nem jutnak egyről a kettőre – mondjuk szemlátomást Davina félgőzzel varázsol, de mindegy. Az egyik boszi szünetet rendel el, és a csuklyások ki is vonulnak, de Davina ottmarad. Elbeszéli, hogy neki azt tanították: egy boszit fel kell szentelni a halála után, különben nem lelhet békére. Bár az ősök gyűlölik őt, de a nap végén a boszik igenis gondoskodnak egymásról – azzal egy fiolából egy átlátszó folyadékot cseppent Ariane homlokára. Amikor azonban megérinti a lányt, hirtelen megrohanják az emlékképek, a fafigura történetétől egészen Ariane haláláig. Hűha!
Klaus továbbra is azon rugózik, hogy Cami hogy tehetett ilyet vele. Vitatkozni próbál, de a lánynak a szeme se rebben. Aztán azzal kezd érvelni, hogy ha kötélnek állna, akkor Cami még arrogánsabb lenne, mert azt hinné, hatalma van – amibe akár bele is halhat… A kisvámpír dühösen közli, hogy ezen már rég túl vannak: Aurora megölte, és ezért fizetni fog! Ahhoz viszont, hogy legalábbis egy súlycsoportba kerüljön vele, kellenek a sötét tárgyai. Az ősi hibrid, úgy fest, erre megenyhül, és belemegy a dologba. Na, végre!
Aya gyűlést hív össze a gyilkos fegyver kapcsán, és közli a Strixesekkel, hogy nekik minél előbb az irányításuk alá kell vonniuk azt. A nagymonológot maga az öltönyös zavarja meg, Aya fejére olvasva, hogy milyen kényelmesen vezeti a szervezetet, csakhogy valakiből nem lesz automatikusan vezér. Alapító atyaként Elijah-é a választás joga, és már van is egy remek jelöltje: saját maga. Marcel közbeszólna, de az ősi leoltja, mint egy rendetlen gyereket, majd előhúzza a Strix szabályzatát, amit nem mellesleg ő maga írt, kábé 900 évvel ezelőtt. Eszerint, ha nincs megfelelő vezető, a hatalom visszaszáll Elijah Mikaelsonra. Aya viszont nem ijed meg, pontosan ismeri a szabályzatot, hisz’ maga segített anno megírni. Bedobja a Ludum Regalet, a Királyok Játékát: ha egy vezető megosztónak bizonyul, vagy kétség merül fel vele szemben, ki lehet hívni párbajra – erőt és ravaszságot egyaránt be lehet vetni. Elijah rábólint, ám legyen! Aki éjfélkor birtokolja a szabályzatot, az lesz az új vezér.
Davina varázslatba fog, amivel hirtelen a Mikaelson-házban terem. Klaus éppen egy zsákba dobálja Cami cuccait, és bár megérzi a boszi jelenlétét, szabad szemmel nem látja őt. Hayley jön, és elég zabos, mert Apuci akkora zajt csap, hogy felveri Hope-ot, aki amúgy sincs valami fényesen: Jack meghalt, a kedvenc játékát meg ellopták. Az ősi suttogva közli, hogy sajnálja az esetet, neki sem tetszik, de ez van. Hayley megenyhül és vigasztalni próbálja azzal, hogy Cami nem önmaga – Klaus szerint viszont eléggé annak tűnt, amikor nemrég, a Holtak Városában gúnyolódott vele… Davina úgy dönt, eleget látott/hallott, úgyhogy visszatér a saját testébe – csakhogy ott nem várt társasága akad: az egyik Nővér.
A párbajra a Szent Annában kerül sor, Elijah és Aya a ketrecbe lépnek, Marcel pedig jót gúnyolódik azon, hogy ezek a kifinomult népek bunyóval rendezik le a vitát. Az öltönyös hasonlóképpen vélekedik, de úgy fest, egyesek máshogy gondolják. Kezdődik is a ki-ki meccs, hiszen a vezetést ki kell érdemelni – Aya elég magabiztos, hiszi, hogy övé lesz a szabályzat, Elijah pedig alig várja, hogy a nő megpróbálja elvenni tőle…
Cami türelmetlen, de Vincent szerint elég sok holmit kell összeszedni, plusz Klausnak még a büszkeségét is le kell nyelnie… És mintha kicsit az ősi pártját fogná, mert rámutat, hogy Klaus megbízott Camiben, és az a lány sose lopta volna el azt a dolgot, ami végezhet a vámpírral. Hja, csakhogy az a lány már halott!
A barnahajú boszi úgy áll Davina felett, mint a tanár néni, aki csaláson kapott egy diákot. Tudni akarja, mit látott. D próbál kitérni a válasz elől, de a Nővér utalgatni kezd a fegyverre, és Davina vámpír barátaira… (ez a csaj még Strixes boszis mércével mérve is fura!) Mellékesen azt is elárulja, hogy Aya nem mindig tartja be az ígéretét, példaként hozza a saját szomorú históriáját: szegény család, beteg anya, ő pedig csak segíteni akart nekik – de miután megtette mindazt, amit a Strix kért tőle, a saját anyja nem bírt ránézni. Az itteni varázslat megváltoztatja őket, és épp emiatt veszítik el azokat, akikkel törődnek. Davinának viszont túl sokat jelent az a bizonyos valaki. A másik boszi még így sem tágít: el akarja hagyni a kovent, de előbb az új lány friss infóira van szüksége… azzal hirtelen belép Davina fejébe, és megtud mindent, amit ő tud. D pedig ájultan esik össze a művelet végén.
A Szent Annában megy az adok-kapok, és nemcsak ütésben-rúgásban, hanem szóban is. Aya szerint ennyi idő után tuti nem fogják a népek Elijah-t követni, az ősi pedig álnok kígyónak nevezi Ayát. Szóba kerül, hogy: elmenekültél, mi itt maradtunk, apád sokakat lemészárolt, de visszajöttem, azt hittem meghaltál, de nem haltam, Tristan mentett meg, Tristan őrült volt… stb. Végül Aya mondja ki a legfontosabbat: Elijah mindig a családját fogja választani a Strix helyett, ő pedig inkább meghal, minthogy hagyja, hogy az ősi legyen a főnök. Az öltönyös már-már el is fogadná az ultimátumot, ha Marcel nem döntené le őket a lábukról, és lopná el a szabályzatot. Azigen! Elege lett a sok dumából, jöhet a fogócska, különben ő lesz a vezér, amikor éjfélt üt az óra…
Klaus megérkezik a temetőbe a csomaggal, de már a fura Strixes boszi is készenlétben áll: valami füstölővel hadonászik, aminek hála, senki sem hallja az ősi kiabálását, ráadásul a telefonja sem működik. A kriptában Vincent mágiát érez, valami nagyon nem stimmel odakint. Így is van! A boszi végre felfedi magát, és közli Klausszal, hogy minden próbálkozás felesleges – plusz Cami amúgy is meghal nemsokára. Az ősi támadásba lendül, de az ellenfélnek hűlt helye, és a határ másik oldalán tűnik fel újra, hogy aztán biztonságos távolságból, varázslattal kitörje Klaus nyakát.
A Saint-Jamesben Aya és Elijah nyalogatják a sebeiket zongoraszó és pia mellett. Mindketten próbálják azt a látszatot kelteni, hogy nem aggódnak és már dolgoznak Marcel megtalálásán. Elijah rámutat, hogy Marcel népszerű fickó errefelé, bárhol kérhet menedéket, olyanoknál is, akikhez más vámpírnak nincs bejárása. Aya rákérdez, hogy az ősi miért hezitált, amikor simán megölhette volna őt, de Elijah homályos választ ad, aminek a lényege az, hogy legközelebb nem fog habozni.
Vincent szerint van a közelben valaki, aki nem vámpír, hiszen azokat a határbűbáj távol tartja. Elő is lépnek a Nővérek, és rögvest tartanak egy jó kis erődemonstrációt. A régens kérésére Cami felhúzza a nyúlcipőt, Vincent pedig az ősök segítségét kéri a boszik kipaterolásához. Cami rohan vissza a kriptába, hogy magához vegye a bátor lovast, de a fura boszi rátalál. Először szépen kéri a fafigurát, de mivel nem kapja meg, kínzásba fog: bokatörés, csuklótörés… és bár Cami mindent elkövet, végül kiesik a kezéből a lovas. Hogy ráadásként legalább ne haljon meg, egy sötét tárgyat hív segítségül, valamiféle gömböt. A boszi üvölteni kezd, de nem eléggé ahhoz, hogy elterelődjön a figyelme, mert egy pillanattal később a fafigurával együtt köddé válik… Ajjaj!!!!
Elijah telefonon „kéri” Marcelt, hogy adja át a szabályzatot. Marcelnek viszont nem akaródzik – még van három perce, aztán ő lesz a főnök, plusz az ősinek előbb meg kellene találnia… Ó, nem olyan nehéz az, ha akad a családban egy boszorkány! És tényleg, Elijah ott áll a rejtekhely előtt, és végszükség esetén kész porrá égetni a házat. Befutnak a Strixesek is, így már mindenki csak arra vár, hogy Marcel előbújjon. A ház tulajdonosa, egy nő kinyitja az ajtót, és behívja az ősit, aki a felső szintre sietve csak egy üres szobát talál…
Éjfél van. Elijah üres kézzel jön ki a házból, Marcel pedig az utca másik oldaláról siet elő, természetesen a szabályzat birtokában. Immár ő a nagyfőnök. A veszteseknek savanyú a szőlő, mire az új főni egy remek kis beszédet kanyarít az egybegyűlteknek (azt pedig tudjuk, hogy ahhoz nagyon ért). Szóval az este folyamán volt alkalma áttanulmányozni a szabályzatot: a Ludum Regale sosem a bunyóról szólt, egy vezetőnek ravasznak is kellett lennie – mert olyan főnök kell, akinek több az esze, mint az ereje. Marcel azért győzött, mert a város minden sarkát ismeri, plusz olyan sármos, hogy szinte bárhova behívják…
Elijah itt veszti el a türelmét, ráront Marcelre és megszorongatja a szívét – de a főni még ekkor is észnél van: ha az ősi most megöli, azzal a saját szabályát szegi meg, és akkor a jövőben senki sem fogja betartani! Aya igazat ad neki, végül pedig Elijah is belátja a dolgot, és elengedi. Bezony! Nem Marcel a legerősebb, mégis ő nyerte meg a játékot! Ismeri a várost, ismeri az ősieket – ő üldözte el őket (enyhe csúsztatás), aztán újjáépítette New Orleanst és a saját képére formálta. Szövetségeket kötött, az ellenlábasokat pedig kiiktatta, mert ezt teszi egy nagybetűs vezető. Ha a jóslatból lesz valami, akkor itt, az ő utcáin fog történni – szóval ki is lehetne jobb főnök nála? Hát, Ayát mindenesetre meggyőzte, aki közli a roppant morcos Elijah-val, hogy inkább harcolnak Marcel oldalán, mint az ősién.
Cami, noha sajnálja a történteket, azért megkapja a beosztását Klaustól, és alaposan összevesznek – megint. Vincent lelép, mert a civakodásuk közepette képtelen koncentrálni és megtalálni a fegyvert. Klaus őt elengedi, de a lánnyal még korántsem végzett. Indul a litánia. Cami próbálja elmagyarázni, hogy most is a sötét tárgyai mentették meg, és pontosan ezért van rájuk szüksége. Ugye milyen szar a védtelenség? Hát, most majd az ősi is megtapasztalhatja… Sajnálja, ami történt, de ha Klaus meghallgatta volna, akkor talán minden másként alakul. És már éppen belemerülne ő is egy nagymonológba, amikor megcsörren a mobilja. Davina az, aki végre magához tért, és éppen a veszélyre figyelmeztetne – csakhogy már sajnos elkésett, a Strix megszerezte a fegyvert. Nem feltétlenül! Ugyanis, amikor a fura boszi belenézett Davina fejébe, akkor véletlenül ő is belelátott a másik gondolataiba: a csaj valójában nem a Strixnek dolgozik…
Hanem Aurorának, akivel egy sötét sikátorban találkozik. A grófkisasszony megköszöni a hatékony munkát, és úgy véli, a boszi kiérdemelte a jutalmat… ami nevezetesen az, hogy Aurora megszabadítja őt a „szolgaságból”. Ami végülis megtörténik, csak nem egészen úgy, ahogy a lány számított rá – merthogy Aurora elharapja a torkát és megöli.
Marcel Elijah-val poharazgat (WTF???), és éppen megfeddi, amiért megszorongatta a szívét. De az ősi azzal magyarázza az esetet, hogy „karakterben volt” és elragadta a pillanat heve – amúgy pedig a főni is remekül játszotta a szerepét. (Hoppácska, ezek ketten megvezették az egész Strixet!!!) A figyelemelterelés sikerült, szóval éljen a nagyfőnök. Most már van egy hadsereg, amivel meg lehet akadályozni a jóslatot, illetve életben tartani az ősieket…
Davina éppen letakarja Ariane testét, miután felszentelte, amikor a lány szelleme megjelenik neki. Megköszöni a gondoskodást, és híreket hoz odaátról: most már ő is az ősökkel van, és Kollal, akinek nem megy túl jól a sora… Davina az egyetlen, aki segíteni tud. A koven-tagságnak hatalmas ára van, de így elegendő erőt kap ahhoz, hogy kimentse a szerelmét – ami ha nem sikerül, Kolra a halálnál is rosszabb sors vár. (Csak semmi kényszer, ugye?!)
Klaus hazaviszi Camit a sötét tárgyakkal együtt, és biztos, ami ziher, megint lecseszi. Még mindig nem tanulta meg, hogy a csaposlánynál már készen áll a riposzt szinte bármire, épp mint most: lehet, hogy nem tudja még, hogy kicsoda, de az tuti, hogy soha többé nem fog félelemben élni… Erre az ősi csak annyit felel, hogy Cami igazán megbízhatott volna benne – aztán szó nélkül távozik. Tuti megsértődött.
Marcel Ayával dumál a Saint-Jamesben, és a vezetősdiről értekezik, ami nem újdonság neki. Először is tudnia kell, ki áll mellette; aztán szüksége lesz tanácsadókra, mert a győzelem nagyban függ a vezető körüli személyektől. Aya rámutat, hogy most egy másik vérvonalból való vámpír vezeti a Strixet, de a tagok attól még a saját teremtőjüktől függenek… szóval mit szándékozik tenni a jóslat kapcsán? A főni rögtön leveszi, hogy Aya nagyon szeretne tanácsot adni, úgyhogy meghallgatja. Jól is teszi, mert kiderül, hogy a Strixnek van egy készenléti terve, mely szerint a megfelelő hozzávalókkal, igézettel, boszikkal – és Davinával – van rá mód, hogy felbontsák a teremtőkkel való kapcsolatot. Davina makacs, de Marcelre hallgatni fog.
Az ősi tesók azon lamentálnak egy ital mellett, hogy Aurora vajon melyiküket akarja előbb levadászni… Klaus összetörte a szívét, Elijah az elméjét, plusz mindketten bűnösök abban, hogy Tristan már a halakkal alszik. Most az egyszer valaki más jelent fenyegetést rájuk, nem pedig fordítva… Ó, az az átkozott irónia! És bizony, Aurora már lépéseket is tett: a bátor lovasból pisztolygolyókat faragtatott, merthogy vadászni fog – szörnyekre. Egy egész családnyira.
Facebook kommentek