Rayt tehát beviszik a rendőrök, az alagsorba zárják egy üres raktárhelyiségbe. A világ bármely pontján is nézi valaki a sorozatot, azonnal nyilvánvaló lesz számára, hogy ez minden, csak nem szabályos. Fixerünk gyakorlatilag a rendőrök (privát) fogja, akik vannak olyan kedvesek, hogy a villanyt is lekapcsolják távoztukban. Közben Bunchy és Terry az edzőteremben jól érzik magukat, vagy talán inkább nagyon nem, mindenesetre piálnak és nosztalgiáznak: Donovan-anyukára emlékeznek, megidézik kedvenc dalát, meg valami nagycsöcsű nőismerősét is. Végül arra jutnak, hogy Bunchy fel akarja adni magát, Terry viszont ezt nagyon nem szeretné. 

Vöröshajú (akinek Rad a beceneve, teljes neve pedig Radulovic, amit a végén k-van ejtenek, hát mit mondjak, ez nem ká-európai füleknek való élmény) és Danny érkeznek elbeszélgetni hősünkkel. A zsaruk tudják, hogy Ray keze benne volt a váratlan mexikói kérdező és a parkbeli támadás ügyében is. Rad nagyon tolja a szöveget, hogy ők itt az igazi kemény csávók, a másik meg a kis hülye, aki nem is sejti, mibe keveredett. Ray meg a szokásos kettős értelmű arckifejezésével reagál, ó, hát ja, úgy, no, hát ezt tényleg nem sejtette. A vele szemben álló és róla keveset tudó karakterek felé ez úgy néz ki, mintha tényleg egy bamba hülyegyerek lenne, de mi nézők érezzük a cinizmust.   Biztos, ami biztos, Rad beveti az elektrosokkot, amitől a mi arcunkra is rögtön ráfagy a gúnyos mosoly. Egy kérésük van, de az nagyon: ki kellene csinálni Anita Novak kampányát. Közben Mick a buffalói vonatra vesz jegyet, új útlevele pedig simán átmegy a vásárlással egybekötött rutin ellenőrzésen. Emerson, a szemüveges fickó várja Macet, kicsit pikírt is, hogy a zsaru késett. Amúgy az a véleménye, hogy Macet nagy  nyilvánosság előtt kellene letartóztatni, mert így válna láthatóvá, hogy kik is a patkányok és merre rohannak. Mac haladékot kér, s közben hívja Danny (akinek az 132-es szám szerepel az egyenruháján, Macnek meg a 35-ös), hogy elmondja neki, Ray náluk van. Másnap reggel Terry bedobja az ötletet Bunchnak, hogy el kellene menniük Bostonba. Érkezik Daryll, fenszi hófehér edzőcuccban, hogy ütögetne egy kicsit, mert nincs jobb dolga. Jay White rehabon, a film forgatását elnapolták. Aztán inkább ő is csatlakozna a kiránduló testvérekhez, Terrynek sincs ez ellen semmi kifogása. Később van némi feszkó Bunch és Daryll között: hé, bele kellett volna dobni a fegyvert a vízbe annak idején Frank Barnes meggyilkolása után, hé, de nem kellett volna elrabolni  a mozisztáromat. Egymást vádolják, miközben ha van olyan, akkor ez pont az az eset, amikor jogos lenne valaki mást bűnbaknak kikiáltani, nevezetesen a közös nemzőatyát.  

Mac is próbál Ray lelkére beszélni, tessék a gyerekeire gondolni, jajj, hát haver, tök nagy szarba keveredtél. Szerintem hihető, hogy számára - láttuk, milyen egyszerű kis élete van - tényleg Rad a legfélelmetesebb fickó a világon, de azért még mindig olyannak tűnik a dolog, mintha a zsaruknak fogalmuk se lenne, mennyire nagypályás fixerrel állnak szemben.( Hé, hát hiszen ő a főhős, bármekkora szarba is keveri magát, a szezon végére úgyis elrendez mindent.) Mac is arról győzködi, hogy együtt kellene velük dolgozni. Aztán Emersont látjuk a kocsijában, ahogy Mac és Rad beszélgetését hallgatja arról, hogy sikerült Rayt meggyőzni (aham, aham), de ha mégsem segít, akkor majd ő likvidálja. Ennek ellenére Vöröshajú nem akarja (még), hogy Mac is találkozzon személyesen Ferattival.  

Mac elviszi Rayt a kocsijához, hősünk arcán továbbra sincs nyoma semmiféle érzelemnek egykori megmentőjével szemben. Aztán arrafelé hajt, ahol Bridget is lakik, s lám, a ház előtt zsaruk posztolnak. Ezt mi egy másik nézőpontból is látjuk, Bridget ablakán kinézve, nem tökéletesen kivehetően, de azért látszódik egy megfigyelő figura is a szemközti lakás ablakában. Ray hívja Lenát, fegyverre van szüksége, de iziben. Az aggódó apa igyekezne biztonságos helyre vinni a lányát, de Lena inkább magára vállalja, őt nem ismerik a zsaruk. Aztán befut egy telefonhívás, Emerson szeretne a közös ismerősről, Macről elbeszélgetni.

Közben látjuk azt is, hogy tölti Mickey a napját: épp bemegy egy parókaboltba. A tulaj hót meleg, és igencsak bejön neki az egyre inkább burtreynoldsosodó Mickey. 1000 dollárért és egy randiért odaadná a saját cuccát is, napszemcsistől, bőrdzsekistől együtt, de Mick, miközben arra utal, hogy régen sok mindenre hajlandó volt, azért azt is jelzi, hogy a seggbekuki semmilyen variációban nem tartozott ezek közé. Hát, ha így állunk, akkor 1500 lesz a szerkó. Lena felrobbant egy autót - nagyon badass a kamerabeállítás -, a rendőrök (akiket Lena jó állampolgár módjára még el is igazít) odarohannak. Bridget meg csak annyit mond, hogy sejtette, hogy a zajhoz köze lehet apjának. A menekítési akció mindenesetre sikeres.

Ray találkozik Emersonnal, aki elmondja, miről is szól az egész Arthur Kill sztori: ez egy magánbörtönről, amiből a polgármesternek is csurran-cseppen évi 4-5 milliónyi (minél több mindenkit visznek épp oda, annál több), érthető, hogy nem szeretne a mostani helyzeten változtatni. Rayt baromira nem izgatja, hogy Mac mibe keveredett, Emersonnak, viszont elég csak Fetu Autufuga nevét kimondani, fixerünk is mindjárt másként látja a helyzetet. A szemüveges is azzal az ötlettel áll elő, ki kellene csinálni Anita Novak kampányát. De legalább kicsit keresztbe tenni: egy elvesztett csata, de a háború Sam Winslow számára még így is nyerhető lesz. Amúgy meg csak idő kérdése, és úgyis sikerül elkapni Ferattit is.

Ray egy parkban beszél meg találkozót a rendőrrel, rögtön a tárgyra is tér: mégis mióta van bedrótozva? Abban sem biztos, hogy Mac nem direkt mentette-e meg pont őt, hogy aztán szánt szándékkal belekeverje  az ügybe.  Mac egyébként nagyon be van szarva, mert nagyon rossz történetek keringenek arról, mi  történik azokkal a zsarukkal, akiket az Attica nevű börtönbe zárnak. Ray elmondja a haditervet: most azonnal be kell vinni egy Will Evans nevű fickót tiltott akármi birtoklásáért. Bridget eléri telefonon Smittyt, de csöngetnek az ajtón. Hála ég, csak Mickey az (bár időnkénti szándékolatlan bajkeverő képességét én mindig alábecsülöm), akit úgy ír le Smitty a telefonba, hogy a vén fószer a Boogy Nightsból. (Kösz, vettük a lapot korábban is. Amúgy gondolom, a készítők nem sejtették hogy Burt Reynolds ennek a résznek a premierét már nem éri meg.)   

A Donovan csipet csapat megékezik Bostonba, igen, Daryllen még mindig a hófehér edzőcucca a fekete cicanacival, ráadásul egy Dodgers satyóval a fején, amit határozottan nem akar levenni. Kimennek a temetőbe, Terry elmondja Daryllnek, hogy nagyon szeretné, ha Bunchy elállna az önfeljelentés ötletétől, de nem tudja rá a megoldást. Aztán elmennek kocsmázni a Kelly's-be, ami ha jól emlékszem, Abby rokonságáé. Eközben New Yorkban Justine érkezik az ismerős szállodai szobába. Megint csalódnia kell, megint csak Ray az, de vele van egy producernő is. A szőkeségnek élő adásban kell elmondania, hogy a parkban a támadás csak színjáték volt. Ja, és van egy rossz hír is: a tesót, alighogy kiszabadult, hát nem pont megint elkapták?!

A bostoni kocsmában Bunchyt Abby expasija - a tolószékes fickó - szórakoztatja, Terry meg néhai sógornője unokahúgával beszélget, aki terhes, és bár ő szemmel láthatóan nem sokra értékeli a leendő apát, a fickó állítólag szereti, és ez is több, mint a semmi. Lena és Bridget már Ray lakásán nézik a tévét, mert ugye a sorozatokban mindig mindenki ugyanazt az egy műsort nézi; egyáltalán, pont kicsivel azelőtt kapcsolja be pont azt a csatornát, ahol valami váratlan fog történni. És voilá, Justine érkezik épp, hogy kitálaljon. Egy ismeretlentől kapta a feladatot és hozzá 50 ezer dollárt, hogy álljon Anita Novak szolgálatára, mint megmentendő áldozat. A műsort - hogyhogynem -  az új frizurás Anita Novak is nézi, aki aztán megsemmisülve áll kampányirodája közepén.  Rad a kocsmában vállon veregeti Macet, de elmondja, hogy ez most még csak a kezdet, igazából Sam Winslow a nagyvad, ebben kellene Ray együttműködését kérni. Ja, amúgy ez parancs. A bostoni kocsmában közben fokozódik a hangulat, egy társaság bunkó a csajjal, Terry védené, és persze belekötnek a "Los Angeles-i köcsögbe" (Daryll) is, aki még azelőtt üt, mielőtt az egyik pasas befejezné azt a bizonyos ni-szótaggal kezdődő szót. A Donovan fivérek secperc alatt lerendezik őket, családi kiruccanás level 999. Micky az állomáson várakozik a vonat indulására, amikor ideges lesz, hogy netán felismerték - maga is látja, hogy címlapos hír a legutóbbi ügye -, így inkább elindul, de véletlenül beleütközik a rendőrbe, amitől pánikszerűen  menekülni kezd. A bunyó után jó kedvük van a Donovanoknak, de Bunchy egyszer csak betér egy (vagyis sejthetjük, hogy a!) templomba, és a feszület elé térdelve úgy tűnik, egyszer végre kiad magából egy adagot abból, ami pszichés terhet gyerekkora óta cipel. A Jóisten is, meg Jézus is jól kibaszott vele, de főképp az atya szopatta meg nagyon, a sekrestyében, a gyóntatószékben, az irodájában, sőt még Bunchy gyerekkori ágyában is. Úgyhogy arra jutott, hogy most már elvárhatja a Jóistentől, hogy adjon valami jót. De csak Terry érkezik, hogy menni kellene. Aztán Bunch nagyon eltökélten magyarázza, hogy feladja magát, amikor hirtelen, no kit lát meg? Hát nem pont Sandy néni totyog az utca másik oldalán a kocsijához? Amikor elhajt, Bunch ész nélkül futni kezd utána. 

Rayt odahaza Lena nyers szavai várják: megérte ez? Aztán Bridget is érdeklődik, egyrészt, hogy hazamehet-e, másrészt, hogy milyen messzire kell az apjától költöznie, hogy ne keveredjen bele annak ügyeibe. Ray kiüti magát a piával. Majd amikor magához tér, látja, hogy egy idegen fickó ül a fotelban. A pasas felkel, megigazítja az öltözékét, nagyon illedelmesen akar kinézni, persze nem kezet akar fogni, hanem a nézők számára is könnyen kiszámítható ütemben behúzni egyet Raynek.