Elérkezik Indy szolgálati idejének utolsó napja, a reggeli eligazításon a tiszt közli: a hírszerzés szerint a németek új repteret építenek, ahonnan a gépeik könnyen elérik majd Párizst, oda kell repülni és kideríteni, megérkeztek-e már a gépek. Veszélyes vállalkozás, a tiszt sajnálkozását fejezi ki, hogy pont az utolsó napra esett ez a küldetés. Valamiért mindig így szokott alakulni, mondja rezignáltan Indy. C’est la guerre, n'est-ce pas?
Mindenki örömére egy évnél is hosszabb szünet után visszatér kedvenc kalandhősünk a blogra. „Másfél évig csend volt, oly nehéz volt az élet ... Úgy várjuk már az új találkozást”, idézzük ide az ismert könnyűzenei felvételt a legendás Skorpiótól. Ami köztudottan felálló farokkal rohangál, ebben időnként hasonlít rá a poszt írója. Olyan kalanddal folytatjuk, ami annak idején nem volt része az eredeti tévésugárzásnak, ezért öreg Indys bookend sincs hozzá. Hasonlóan a Chapter 10-hez, ez is mozifilm hosszúságú, így ismét két részre bontva ismertetjük az eseményeket. Lesznek itt kérem repülőgépek, repcsik, göbzik és röpzajok minden mennyiségben! (Rapülők nem lesz, mert az egy másik műfaj.)
Akárcsak a Chapter 4 két filmjét, az eredeti sugárzásban ezt a részt is a 3. évad epizódjának szánták, de mivel a sorit még a 2. évad vége előtt elkaszálták, George Lucas a megmaradt epizódokból néhányat elpasszolt a Family Channelnek, amiket tévéfilmként 1994 és 1996 között sugárzott a csatorna, köztük ezt is. A cím alapján valami huszadrangú ponyvaregényre gondolhatunk, sólyomemberek támadása, micsoda marhaság, mondhatná bárki, de nem egy igazi Indy rajongó! Légiriadóval kezdünk, de nem az Első emeleten, hanem Párizsban: hatalmas Zeppelin úszik be a légtérbe, a légelhárítás lő rá, de nem sok sikerrel, a németek sorra oldják ki és dobják le a bombákat a városra. Remy és Indy egy elsötétített lakásból figyeli a támadást, közben Indy ismét levelet ír Ned barátjának, ebből megtudjuk, hogy 1917. február 2-a van, és nem mellesleg összefoglalja benne, mi történt velük az utóbbi időben, nagyban segítve ezzel a hogyvoltíró munkáját. Az afrikai hadműveletek után barátaink átkérték magukat a Párizsban működő belga hírszerzéshez, de rá kellett jönniük, hogy sem az oktatás, sem a módszerek nem túl hatékonyak, Remy feje többször is lebillent egy-egy szeminárium alatt. Amikor nem alszik, akkor meg „Éhes vagyok” szövegű titkosírásokat küldözget barátjának. Át kell kerülni a francia titkosszolgálathoz, az biztos menőbb, dönti el Indy.
Az eredeti sugárzásban ez volt az 1x06 epizód, onnan folytatjuk, ahol a múltkor abbahagytuk: nyugdíjas akcióhősünk még mindig a kórházi váróban van, Jeffers doki lép oda hozzá, aki a sebesült kislányt is ellátta. Indy mutatja megdagadt lábát, alig tud ráállni, megcsípte egy méh. A kánya csípje meg, ezt jól kifogta, mondja a doki és nekilát a kezelésnek, közben arról beszél, mennyire frusztrálják az olyan esetek, mint a lövéstől megsebesült kislányé. Merthogy a rosszfiúk ugyanolyan kezelést kapnak, mint a véletlenül arra tévedt ártatlan áldozatok, és minden hónapban legalább egy tucat ilyen eset van. Indynek erről természetesen eszébe jut egy német orvosról szóló világháborús történet.
Az eredeti sugárzás szerinti 1x05 epizód egy Staten Island-i kórház sürgősségi rendelésén kezd, öreg akcióhősünk itt vár a sorára, jobb lábfeje van bebugyolálva, de egyelőre nem tudjuk meg, mi a baja. Sajnos Doktor House ma nem rendel, emiatt lassan halad a sor és elég nagy tömeg gyűlt már össze. Pont, mikor Indyt szólítják, két fekete sérültet hoznak be lőtt sebbel, egyikük nyolc év körüli kislány. A felvételes doki türelmet kér Indytől és elrohan a műtőbe, Indy a kislány sorsa miatt aggódva visszaül a helyére és beszédbe elegyedik egy Mike nevű csávóval. Azt nem izgatja túlzottan az eset, szerinte egy olyan környéken, ahol azok a feketék élnek, a lövöldözés mindennapos dolog, így jártak, kész. Indy természetesen nem ért egyet, minden gyermek sorsa fontos, nem lehet tudni, melyikből lesz a rák ellenszerének feltalálója, vagy akár az USA elnöke. Bizonyságul elmesél egy idevágó történetet. (Erre nem számított senki, ugye?)
Smuts tábornok az eligazítás során régi ellenfelének, von Lettow ezredesnek a fényképét mutogatja a szakasz tagjainak, évek óta szeretné elkapni, de mindig kisiklik a keze közül. Most viszont biztos infójuk van róla: innen 30 mérföldre délre tanyázik, egy kis tó partján, itt a jó alkalom. Selousék egyetértően bólogatnak, ekkor lép oda Indy és Remy, búcsúzkodni jöttek, indulnának végre az ezredükhöz. De ne menjenek észak felé, arra legalább 2-3 héttel hosszabb az út, mondja nekik Selous hamiskásan, dél felé induljanak, arra rövidebb és mi is elkísérjük önöket. Na de arra német terület van, hökken meg Indy, ugyan, majd mi megvédünk benneteket, vigyorog nevéhez méltón szélesen Big Mac.
Átmeneti, nem tervezett szünet után folytatódnak kedvenc akcióhősünk kalandjai itt a blogon, új év, új remények, új OLAF jelentések. Az eredeti sugárzásban ez volt a 2x11 epizód, ráadásul dupla részes, ilyen összesen csak 4 készült. Öreg Indys bookendet viszont nem forgattak hozzá, de ennek hiányáért kárpótol a pörgős sztori. Másik kontinensre váltunk, ugyanis elhagyjuk az európai lövészárkokat, Indy és Remy kalandjai Afrikában folytatódnak. A könnyebb emészthetőség kedvéért két részben tárgyaljuk a hogyvoltot, csapjunk is a lovak közé, mindenki felkészült? Vagy ahogy a nóta mondja: Are you ready for a good time?
Az afrikai áthelyezés automatikusan hadnagyi előléptetést is jelent, barátaink diadalmas mosollyal veszik át Mombasában a laktanya udvarán új rangjelzésüket. A parancs szerint a Viktória-tónál kell csatlakozniuk az ezredükhöz, megkapják a jegyüket is, ami minden vonatra érvényes. Remy csalódott, a város neve alapján bízott némi nemi kikapcsolódásban, na meg egy jó fürdőben, hát ez nem jött össze, ugyanis a vonatuk mindjárt indul. Rohannak az állomásra, a szerelvény épp gurulni kezd, felugranak rá, így már nem hallják a peronon álló irányítótiszt kiabálását, miszerint ez a vonat Moshiba megy, nem a Viktória-tóhoz. Az egyik Német Kelet-Afrikában van, a másik meg Brit Kelet-Afrikában, na de kicsire nem adunk.
Az eredeti sugárzásban ez volt a 2x16 epizód, Staten Islandben kezdünk, az egyik szupermarketben öreg Indy a Stargazer című pletykalapot nézegeti, és szóba elegyedik egy női vásárlóval, ki olvassa vajon ezt a sok szemetet?, merengenek. Tessék itt ez a cikk, mutatja a nő, a cím azt harsogja: Jane Fonda tagadja kapcsolatát Gorbachovval. Hangosan röhögök, mert mi van akkor, ha nem is a volt szovjet főtitkárról van szó, hanem a hasonló nevű, de sokkal finomabb vodkáról? Hát igen, van, amikor az élet sokkal érdekesebb dolgokat produkál, mint amikről az ilyenféle lapokban olvasni, mondja Indy. Ennek kapcsán belekezd egy új történetbe, amikor az első világháborúban szabadságot kapott és pár napra otthagyhatta a frontot.
Az eredeti sugárzás 1x04 epizódja belföldi repülőjáraton kezd, öreg Indy beszélget az ülésszomszédjával. A csávó éppen a járatot üzemeltető cég pénzügyi kimutatását olvassa és csóválja a fejét, mert a cég masszívan veszteséges. Szóval maga valami Wall Street-i kalóz, puhatolózik Indy. Az ember beképzelten mosolyog, és helyesbít: jobban szereti a befektetési szakértő titulust. Elárulja, hogy a veszteséges cég felvásárlására készül, és majd az értékes repülőgépeket egyenként eladja, oszt' meglesz a keret további malibui pihenéseinek finanszírozására. Indy szerint itt emberekről van szó, a csávó csak ne dobálózzon egzisztenciákkal, emberi sorsokkal, ez a hozzáállás őt egy első világháborúban megismert emberre emlékezteti, ezzel bele is vág az újabb példabeszédbe.
Eredetileg ez volt a 2x03, onnan folytatjuk, ahol az előző rész véget ért: öreg akcióhősünket garázdaságért beviszik a rendőrök a dutyiba. Micsoda szégyen, gondolnánk, de Indy nem izgatja magát, jó ügyvédje van, úgyis kijut innen pár órán belül, mondja a zsaruknak. A cellába lépve azzal a kérdéssel fordul a sorstársakhoz, melyiküknek van valami jó szökési terve? A többi vizsgálatis csak röhög, mire öreg Indy arról beszél, hogy ez a kóter elég gyenge, bezzeg a németek, azok aztán tudnak komoly börtönt építeni. Persze őt abban az intézményben sem tudták sokáig benntartani, teszi hozzá és belekezd egy újabb háborús történetbe.
Az eredeti sugárzás szerint ez volt a 2x02 epizód; egy New York-i fánkboltban kezdünk, nyugi, nem Vajna Timikéé, úgyhogy közpénz nincs veszélyben. Más gond viszont akad, mert egy idős hölgy reklamál a fiatal kiszolgáló srácnak, ő mázas fánkot kért, nem csokisat. A srác nem túl nyitott a panaszra, kemény a reggeli forgalom, sok a meló, nem ér rá ilyen kicsiségekkel foglalkozni, különben meg a csokis is nagyon finom, 3,25 lesz altogether, itt tessék fizetni. Önérzetes monológját egy, a nyaka köré akasztott kampós végű sétabot szakítja félbe, aminek másik fele öreg Indy kezében van. Félszemű nyuggerünk bocsánatkérésre szólítja fel a srácot: Tanulj tiszteletet, különben is, egy ilyen boltban nincs is kemény meló, bezzeg amit én éltem át a Somme-nál ennyi idős koromban! És ezzel belekezd egy újabb tanmesébe.
