Múlt héten ott hagytuk abba, hogy Luca meg van róla győződve, hogy Félix neki szervez titkos randit egy étterembe. Nem lövök le nagy poént, ha elmondom: mire Luca odaér, Félix már nagyban fűzöget egy bigét, úgyhogy a lány hazarohan bánkódni. Másnap a rádióban Félix elmondja, hogy munkavacsorán volt, a kampány doktornőjét fűzögette, hogy menjen be a rádióba is, hiszen így hitelesebbnek tűnik a ghánai kórháznak való gyűjtögetés. Luca elájul: hát ez az ember milyen tökéletes, feláldozza az estéjét a munka miatt. Tények elé állítja terapeutáját: szerelmes Félixbe, nincs min gondolkodni. A lélekgyógyász házi feladatot ad: úgy készítik fel Lucát a következőkre, hogy őszintének kell lennie mindenkivel. Nem bunkónak, őszintének. A kettő közt igen nehéz megtalálni az egyensúlyt, de Luca emberről-emberre megy, s elmondja mindenkinek mit érez, vagy érzett. A húgának azt, hogy kiskorában nem szerette őt, és néha irigy rá, amiért ennyire menyasszony, szép, és vékony. Zita is őszinteségi rohamot kap, elmondja Lucának, hogy nem akar többé orvos lenni, és hogy nem biztos benne, hogy hozzá akar menni Erikhez. ,,Na ez már gázosabb” – mondja őszintén Luca, de abban támogatja, hogy húga ne tanuljon olyat, amit nem szeretne. Folytatódik az őszinteség: anyjának elmondja, hogy úgy érzi, szeretet nélkül kellett felnőnie – erre nem kap reakciót. Dénesnek elmondja, hogy őt tekinti apjának és nagyon szereti. Gézának, a saját apjának elmondja, hogy szereti, de sosem fogja elfelejteni neki, hogy ott hagyta az anyját és őt évekre. Ki is van még hátra…ja Bence. Neki felvázolja, hogy oké, hogy elhagyták, de ez nyűglődés, amit csinál, már szánalmas. Még jó, hogy Bence nem az a sértődékeny fajta…
