Az első arconpörgős bulikah

Bezzeg régen… mondhatnám, de az igazság az, hogy ez a VV úgy kellett már, mint egy falat kenyér. Vagy mint VV Plasztik Dórának egy Tutti Frutti címlap. Igaz, hogy minden széria első hete a legpörgősebb (lásd: a Velociraptor lábkörmökkel megáldott Simon is akkor aratott csak igazán), de ez most nagyon úgy néz ki, hogy minden idők castingja az idei. Egyelőre. Bár, Én a beköltöző brigádot inkább látom egy Aranypart 2 keretein belül, ahol a Tesztoszteron Matyiknak nincs megtiltva a testi fenyítés, de bízom benne, hogy a villaszabályzat lesz annyira simulékony, hogy egy-egy súlyosabb catfight azért első vérig elfajulhat. A Thunderdome-os kettő megy be, egy jön ki deathmatchet azért én se akarom.* Na, a mai műsor a teljesség igénye nélkül picit megidézi Trianont, de lesz kötelező vetkőzős feladat is. Lilu és Bence üdvözölnek minket, én is őket, puszi a hasukra, vicceskednek, bár Bence értetlenkedve néz Lilura (pont, mint Vikcsu, ha meghall egy összetett mondatot) amikor a Celeb vagyok…-ban előszeretettetel használt, talán egy kicsit túl is tolt „ment a fúrás, faragás” szófordulatot használta. Bence itt egyből a kefére asszociált, pedig itt csak az ármánykodásról van szó. Bence, hát nem nézed a mentorod, a bátyád műsorait, és nem szívod magadba szivacsként mindazt, amit Balázs mondd? Ejnye.

*De.

Nu. Van főcímünk, mutatjuk. Én frissítettem volna rajta, ha már a színvilágon sikerült ugye, de ne legyünk telhetetlenek, majd a tizennegyedik évadra összejön.

Olyan mélységeket birizgál ez a műsor, mint még talán soha, és egy motívum annyira hangsúlyos most, hogy érdemes volt rá ezt az egész másfél órát felhúzni. Mondjuk ki, Éva rémuralmáról van szó, és annak sokszínű mögöttes tartalomrétegeiről, amiket Bárdos elegánsan, Balázsék meg kicsit direktebben boncolgatnak, de gyönyörű allegorikus mestermű bontakozik ki a szemünk előtt, az biztos. A vég kezdete ugye az volt, hogy Évát választották meg táborparancsnoknak, aki a lehető legtökéletesebben szemlélteti a portás szindróma jelenségét, és Balázsék rá is akasztják az I. Rettegett Éva jelzőt, ami ha nem háromszor hangzana el a műsor során, még nem gyanakodnék semmire, de így azért túlságosan is ismerős a dolog valahonnan.

Végre visszatért Jani, megint volt ökörködés, jókedv, móka és kacagás. Szerintem ettől olyan igazán fasza a műsor, de korábbi kommentekből kiderült, hogy ezzel nagyjából egyedül vagyok. De a lényeg, hogy mi volt tegnap. Be lett szólva Balázsnak, hogy miért öltözött hajléktalannak.

- Miért öltöztél Jean Balzsamnak?

- A te tiszteletedre. Ahelyett, hogy bementem volna a kórházba meglátogatni téged, inkább elmentem egy helyi turkálóba.

Tegnap este elkezdődött az a műsor, amit nem lehet nem szeretni, mert azokat az embereket szopatják benne halálra, akiket mi is ütnénk, mármint virtuálisan. És ütünk is, 34 napon át, öten, felváltva, hogyvoltonként max. 3000 karakterben, de sok képpel és animdzsiffel, hallgatva a kor szavára és a nyájas olvasótábor igényeire.

Bill nem vámpír 2.0, hanem egy idióta. A Fangtasia pincéjében aki csak ott van, az mind miatta kockáztatja az életét, hogy őméltósága a gyógyulás útjára lépjen. De ő nem akar meggyógyulni, hanem meg akar halni. Sookie a Lost Locke bácsijaként mantrázza Billnek, hogy ez a sorsa, ez a végzete, Sarah vérével életben maradhat, ő a gyógymód. Ha nem iszik, ezzel őt és Jessicát is semmibe veszi. Bill nem fog inni, elcsattan az első pofon, a lány miértjére sem tud válaszolni, második pofon, a harmadiktól Eric menti meg, Bill jobb, ha megy. Mielőtt eltűnne, Jessica kéri, hogy engedje el. Bill nagy nehezen kimondja az elbocsájtó szavakat, a köztük lévő kötelék megszűnt létezni. Bill lelép, Sookie Eric ölelésében vigasztalódik, Pam Jessicát öleli, csak a dzsekije ne legyen véres a sírástól.

Kedves Olvasók! Mint látjátok a Ray Donovan aktuális részének hogyvótját a szokásos menetrend helyett ismét én jegyzem: bár írótársam lenne a soros, ő sajnos elárulta kis társulásunkat, mert ahelyett, hogy otthon ülne a seggén és hogyvótot írna, Londonban van éppen, és színpadon bámulja az ÉN kedvenc színészemet; helyette én ülök itthon a seggemen és lesem a monitort. A szemtelenség netovábbja pedig, hogy még arra sem hajlandó, hogy az előadás után készítsen egy jó kis szelfit az amúgy erre mindig kapható, kedves és közvetlen jóemberrel, mert ő ahhoz bártortalan. De ahhoz bezzeg volt bátorsága, hogy elmenjen NÉLKÜLEM! A dög. Hallottatok már ekkora disznóságot?

Nadehogy kellőképpen kimorogtam magam, és lekutyáztam akinek jóelőre megígértem, hogy le lesz kutyázva, lássunk neki az aktuális rész tartalmi ismertetőjének. Szóval. Meglepő jelenetsorral indítjuk a részt, Cochran és Volchek édesnégyesben (!!) vesz részt, a feleségeikkel együtt! De míg a góré lelkesen dugja helyettese nejét, addig az elutasítja az övét...

Főnéma Patti és egy hű Néma ül egymással szemben, a szemüveges, középkorú szőke hölgy az, akit Matt atya temploma előtt is láttunk. Sokatmondó pillantásokat váltanak, bólintanak egyet, irány a küldetés. Szemüveges hölgy és a társa fehérre festik az utcai újságos szekrénykéket, cigizés közben bámulnak egy hazatérő férfit, és elsétálnak egy elesett idős úr mellett. Kegyetlen a világ, ők is kegyetlenek lesznek. Este a nématárs mosdóba megy egy benzinkútnál, Szemüveges kint megvárja. Ácsorgás és cigizés helyett álarcos alakok behurcolják őt az erdőbe, egy fához kötözik szikszalaggal, kezdődhet a bosszú. A nőt egyre nagyobb és nagyobb kövekkel dobálják meg, nincs olyan hely, ahonnan a fejéből ne folyna már a vére, elnyöszörgi, hogy hagyják abba, de az álarcosok nem kegyelmeznek.

A Falon túl

Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, Havas kilép az alagútból, amit el kellene torlaszolni végre ugye, és megy a biztos halálba, mert ha pl. én vagyok Mance Rayder, a hátából font szíjjal akasztom fel a tökeinél fogva egy fára. De a sorozatban Rayder egy értelmes ember, nem egy gyökér, így amikor Havas besasszézik a táborába, hogy wazzup, brother, nem vágja le a fejét és adja oda az óriásgyerekeknek, hogy üveggolyózzanak, hanem leülteti, és itat vele egy kis kumiszt, mert abból még soha nem volt baj ugye. Közben Havas egy tőrt nézeget mereven, mert ugye az eredeti terv az, hogy ő itten kinyírja Raydert, a Vadak szétszélednek, mindenki nyer. Rayder erre azonnal rájön és kiröhögi. Mert kemény, mint az állat.

A Falnál

Abban a Vakondtúrás vagy milyen nevű koszfészekben nyitunk, ahová Samu elsuvasztotta Szegfűt és a kis Samukát, hogy majd itt jó dolgotok lesz ill. biztonságban itten lesztek, nem másutt. A kocsma-bordély, ahol a gyereklány és csecsemője bujkál, igen vidám hely, most éppen egy rothadó fogsorú kurva azzal szórakoztatja az Éjjeli őrség három tagját, hogy elböfögi nekik a Medve és a szűz című slágert, a háttérben az úri közönség táncol ill. a rongyokból kilógó csöcsét igyekszik a kamerába tolni. Szegfű nem, ő a hátsó szobában tereget, de jön a böfögős kurva beszólni neki, a gyereked sír, oszt nem tudtam aludni. Hát az szar, mondja Szegfű nagyjából olyan beleéléssel, mint Simon L. László amikor az RTL Klub tiltakozása ellenére felolvassa az új médiaadó szövegét.