Nyitó: Petőfi utcai lakás, eltűntek a védőfóliák és a sitt, helyette csinosan berendezett kis szobában vagyunk, a három jómadár teljes díszben, ing betűrve, angyali mosoly, katonás rend, előttük Tamara és Zsófi. A fiúk kávéval kínálják őket, ajánlkoznak, hogy megmutatják a gyerekszobát, Tamara arcán maf - ami a wtf magyarított változata, köszönet érte Zsoca barátomnak - akkor ezek hivatalosan is összeköltöztek itt hárman? Persze főcím, megint csak később tudjuk meg, mi történt.
Nyitókép: Papucs fölé angyali mosolyú nővérke hajol - uram, megkatétereztük a szívét. Neked is jóreggelt bazdmeg. Főcím, ugrunk vissza aznap reggelre, Csülök kivételesen nem Papucsot zaklatja, hanem a bőröndjét, ébresztés gyanánt, az cserébe meg egy gyűrött sörös dobozzal próbálja odébbtaszigálni szegény állatot. Hol vannak ilyenkor az állatvédők, hát még hány alkalommal akarják így megalázni szegény tömlőorrú jószágot? Papucs végül mégis békülni akar - jóvanna nincs harag - azt hiszem rájött, hogy jelenleg Csülök az egyetlen, aki akar tőle valamit a váláson és egy pár új csizmán kívül. Jocit a telefonja ébreszti, Szonja kórházban, akkor ezek szerint nem dobta fel a pacskert. A kórházhoz érve prezentál egy klasszikus hogyan foglaljunk el egy autóval négy parkolóhelyet mutatványt, majd igencsak megszenved az útbaigazítást szolgáló tábla elolvasásával.
Ismét a Petőfi utcai lakásnál nyitunk, Szöszi Joci után óbégat, hát mikor hagyja már azt a szegény kölköt levegőhöz jutni? Az emeletről dugás hangjai szűrödnek le, remélem Buci betalálta Papucsot a sötétben, Hoffer Misi óta nem volt egy tisztességes meleg a tévében (igen, Hoffer Misi fixáció, na és?). Szöszi vagy beszállna, vagy azt hiszi, hogy Joci éppen mással kufircol, ez még abból számomra nem derül ki, ahogyan óvatos léptekkel közelíti meg a szexbűntény helyszínét. Villany kapcs, de mielőtt megtudhatnánk, hogy akkor most Buci melegedett-e be , vagy Joci dugja-e a malacot, vágás és főcím. Basszameg, ezt a részt is végig kell néznem, hogy kiderüljön, mi történt.
Annyira izgulok már, hogy 20 perccel előbb beülök a TV elé, nem is baj, így alkalmam adódik egy kicsit belenézni a Barátok közt-be. Azt hittem, hogy bármennyi időt kihagyhatok, és fel tudom venni úgyis a történet szövevényes fonalát, de be kell látnom, tévedtem. Hova lett a Hoffer Misi meg a Bandika? Meg az fehér kopott Opel GMO-s rendszámmal, amit az egész környék felváltva használt, délutánonként meg Kata törleszkedett rajta, hátha Gézu elhívja egy körre? Na de, vissza a Válótársakra.
Sajnos kezdünk a célegyenesbe érni és ez már az utolsó kanyar, ha nem a felvezető, gyorsító szakasz. Ezen kívül már csak egy rész rész van hátra és Lecterrel felkerül a maszk. De addig még történnie kell egy-két dolognak. Például Hannibalnak és Jacknak bibliai utalásokkal átszőtt ködös beszélgetésben kell megtárgyalniuk, hogy ki játszik itt Istent, ki az ördög és ki a bárány, aki megvadul? A Kannibál azt mondja, hogy Will a bárány, de nem azért, mert olyan jámbor. Ennek igazolására van beáldozva ez a rész.
Egy faszi kőkeményen jógázik, skippelve a leg day-t inkább hátra gyúr, nézegeti magát egy törött tükörben, elmegy a helyi tetkóshoz, valami kínaitól csálé műfogsort vesz, aztán ledobva magáról a nagymutter hálóköntösét, megvillantva a szénné varrt hátát, leborul a A Nagy Vörös Sárkányt ábrázoló tusrajz előtt. Hát íme a Fogtündér. Hannibal eközben meg a saját elmepalotájába képzelve magát (fejben a Norman Chapelben egy kisfiú mennyei hallalújázását hallgatva) hesszel Chilton elmegyógyintézetében. Három évvel később Alana Bloommal beszélget. Azt hinnénk az egykori rendelőjében, de megint csak Hannibal élénk fantáziájába engedtünk bebocsátást egy kis időre, mert ugyanúgy a cellájában ül és rajzolgat, míg Dr. Bloom gratulál, hogy immáron hivatalosan is őrült. A szellemes riposzt után Hannibal még hozzáteszi, hogy egy gyilkossággal még adós, hisz megígérte, hogy meg fogja ölni, és ő mindig betartja a szavát.
Elérkezett a Fear The Walking Dead első etapjának utolsó része, ami végre elhozta azt a tetemes mennyiségű zombi sereget, amit oly sokan hiányoltak. Na nézzük mi lett Travisékkel. A pszichóba átcsapott Daniel Salazar megmondja a pincében, hgy fogják a katonát és elmennek a mutterért a bázisra. Ha így, akkor így, ez nem kérdés volt, hanem puszta tényközlés. Travis sem tud mit csinálni egy gyors vekengésen kívül, így egyetértően hümmögve pártolja az alaposan kidolgozott tervet, miszerint bemennek, oszt kijönnek, ennyi. Bepattannak a kocsikba és már indulnak is. Két katona épp őrségben szotyolázva szúrja ki a borbélyt, aki jótanácsként annyit mond miközben elpöccinti a cigijét, hogy vele ne is foglalkozzanak, inkább spóroljanak a golyókkal, majd a háta mögé mutat, ahol nem Travis érkezik az összekócolt szemöldökével és a szúrós tekintetével, hanem a sportcsarnokból kiengedett komplett zombi sereg, de sógorostul megm minden.
Hősünk késő este egyedül ücsörög egy ismeretlen lakásban / szállodaszobában, mikor Avi érkezik a kapucni mögé rejtőző Finney-lánnyal. Beszélgetésükből megtudjuk, hogy az oldalbejáraton csempészték be; nyilván az Andrew letartóztatása miatti médiacirkusz elől menekítették ide. Eléggé el van kenődve, mert ő ugyan sértetlenül került ki a cirkuszból, apja bukását akkor is mocskos nehéz dolog végigasszisztálni. Szemére veti Raynek, hogy apja csak azért merte megölni vejét, mert bízott benne, hogy hősünk minden szarból kihúzza. A férfi erre nem válaszol, inkább némán odébb áll, hiába kéri a nő könnyek között, hogy maradjon.
Bridget lelépett otthonról, egy hotelben várja, hogy tanára csatlakozzon hozzá, miközben anyja sikertelenül veri az ajtót Mr. Donellen otthonánál: senki nem nyit neki ajtót.
Ott folytatjuk ahol az előző rész végén abbahagytuk: időközben felkerült hősnőnkre mindenféle kütyü, hogy elrablója hazugságvizsgálatot végezhessen. Egyelőre azonban egyedül ül a készülékre kötve, pontosabban két testőr társaságában, gondolom azért, hogy a hangulatát megalapozzák. Meglepő módon nem igazán tűnik idegesnek, főleg azok után amin keresztülment. Gyanítom nem lenne ilyen nyugodt ha tudná, hogy feletteseinek gőze sincs róla hol van. Pár perc múlva belép kihallgatója és elkezdi feltenni a bemelegítő kérdéseket. Ja igen, az előző részben csak tippeltem, most viszont megerősítést nyer: valóban ő Majid Javadi.
Ezalatt Saul otthon a konyhaasztalnál ülve hallgatja a CIA egyik védett házában tartózkodó Quinn beszámolóját, miszerint elvesztették kolléganőjüket. Egy ideig követte őket a rájuk állított drón, de egy kajáldánál elveszítették a kompániát. A társaság ráadásul itt járművet cserélt, a régiért azóta sem jöttek vissza. Nincs mit tenni, tovább kell keresgélni, bár lényegében vaktában. A csapat – Peter, Max és Fara – bólint, nekilátnak kitúrni a tűt a szénakazalból.
Part One: Noah
Hát kérem, a „mintha-két-teljesen-külön-történetet-néznénk” fíling így az évadzáróra eléri csúcspontját, mindjárt meglátjátok miről beszélek.
Először Noah szemszögéből ismerjük meg a történet folytatását. Úgy hagytuk abba, hogy nem tudjuk Alison ki mellett tette le a voksát, de most kiderül, hogy nem hősünk a nyertes. Ő ugyanis kihasználva az asszonytól való elköltözést és az egyedüllétet egyik numerától a másikig szédül, szinte szex közben mutatkozva be random partnereinek; miközben gyerekeit csak alkalmi apukaként láthatja. A lépést ott véti el, mikor egyik kolléganőjét (tanárokról beszélünk) a munkahelyén, azaz az egyik osztályteremben dönti meg, és bár a tanítási időn jóval túl vagyunk, a takarító azért így is szemtanúja lesz a dolognak. Másnap irány az igazgatói és a felfüggesztés.
