Part One: Noah
Hát kérem, a „mintha-két-teljesen-külön-történetet-néznénk” fíling így az évadzáróra eléri csúcspontját, mindjárt meglátjátok miről beszélek.

Először Noah szemszögéből ismerjük meg a történet folytatását. Úgy hagytuk abba, hogy nem tudjuk Alison ki mellett tette le a voksát, de most kiderül, hogy nem hősünk a nyertes. Ő ugyanis kihasználva az asszonytól való elköltözést és az egyedüllétet egyik numerától a másikig szédül, szinte szex közben mutatkozva be random partnereinek; miközben gyerekeit csak alkalmi apukaként láthatja. A lépést ott véti el, mikor egyik kolléganőjét (tanárokról beszélünk) a munkahelyén, azaz az egyik osztályteremben dönti meg, és bár a tanítási időn jóval túl vagyunk, a takarító azért így is szemtanúja lesz a dolognak. Másnap irány az igazgatói és a felfüggesztés.

Az ügyét vizsgáló tanulmányi hivatalban azonban kellemetlen meglepetés várja: a vizsgálóbizottság fizetés hiányában felmondott; amíg új testületet nem neveznek ki, addig nem tehet mást, minthogy minden nap megjelenik itt, ül és várja a csodát. Még pisilni is csak a jogsija leadásának ellenében engedik ki. Úgyhogy kénytelen egy tucat, hozzá hasonlóan felfüggesztett tanár társaságában eltölteni nemcsak a napot, de úgy néz ki az elkövetkező heteket is. Ezt segítőkész padtársától tudja meg, aki már két éve (!) jár ide úgy, hogy nem volt, aki az esetét kivizsgálja.

Némi trappolászás után vesz egy mély lélegzetet és jobb híján nekiáll folytatni a könyvét. Minden napját itt tölti hát az elkövetkező télen, írja regényét, miközben asztaltársa egyik vastag könyvet olvassa ki a másik után – köztük a Gyűrűk ura trilógiát, és a bibliát. Aznap, mikor végre befejezi a regényt a terem már kiürült körülötte, csak padtársa üzenetét találja maga mellett: „én hősöm!”. Na ja.

Nem sokkal később már Harry irodájában látjuk viszont, amint szorongva várja a könyvész ítéletét művéről - és örülhet, mert a kiadó embere odáig van érte meg vissza, őszre ebből könyv lesz. Egész szép összeget ígér érte, így végre hősünk is anyagi biztonságban tudhatja magát. Közben fél szemmel kiszúrja Harry asszisztensét, és lájtosan megindul a nyálelválasztása. A férfi közli, hogy ő épp le akarja passzolni a nőt, mert nem elég csinos a felesége ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek, hogy egy óvatlan pillanatban rámozduljon asszisztensére. Egyben irigyli hősünket a dögös feleségéért. Hát, külön élünk, így a válasz Noahtól.

Kissé lógó orral elmeséli jelenlegi helyzetét: kis szobácskában lakik, exfelesége zabos rá, a nagyobb gyerekek szintén, és az állása is oda. Harry azonban irigyli mindezt tőle, mert legalább nem kell elszámolnia az idejével, pénzével. Végülis, lehet ilyen irányból is nézni. A könyvügynök felteszi a lényegi kérdést: hiányzik a felesége? Erre hősünk emlékezetében Alison jelenik meg, és így válaszol a kérdésre: még nem.

A jelenben Noah még mindig Jeffries nyomozóval ül szemben, épp kiakad, amiért hülyeségeket kérdez az autójáról, úgyhogy felugrik, és közli, hogy nem ő ölte meg Scotty Lockhartot, rendőrünk szíveskedjék lógva hagyni. Mikor távozik az őrsről meglátja, hogy az a Montauk-beli autószerelő üget befelé, aki anno (1x05 rész) az ő autóját javította, és ettől megszólal a fejében a vészcsengő, és utána kiált még mielőtt bemenne az épületbe.

A múltban folytatjuk, ahol a könyvügynöktől való távozás után felesége hívja, ő pedig azonnal egykori közös lakásukba megy. Helen mutat neki egy felvételt, melyen az látható, amint Noah az abortuszklinikán nekiugrik Scottynak lánya teherbe ejtése miatt. Elmondja, hogy anyja felfogadott egy magánnyomozót (válásuk esetére), ő szerezte meg a biztonsági kamera felvételét, plusz listázta a hősünk által megdugott nőket, és tájékoztatta Helent, hogy exe hónapok óta nem dolgozik, mert felfüggesztették. A férfi szerint ez utóbbi annyira nem nagy ügy, el sem akarta mondani, hiszen még mindig teljes fizetést kap.

Ezen és a magánnyomozó-témán aztán irtózatosan összevesznek, ám a végén Helen azt üvölti, hogy ő tkp. nem akar elválni. Akkor mégis mit akar? Hát, hogy férje visszajöjjön, mert nem bírja nélküle. És igen, a könnyes nagyjelenetnek gyors hitvesi numera lesz a vége.

Visszaugrunk a jelenbe, Noah nemcsak megszólította az autószerelőt, de be is ültette a kocsijába és eljöttek egy félreeső helyre. A tag nem tudja, hogy Jeffries mit akarhat tőle, de hősünk sejti: az ő autójáról fog kérdezősködni. Miért, kérdi a szerelő? Az mindegy, a lényeg, hogy mondja azt: sosem javította a kocsimat. A tag belemegy, némi alkudozás után 20 ezer dolcsit kér a hazugságért, még ma, ezért Noah azonnal át is utalja. Nem értem hősünk miért van így befosva, hiszen úgy tudjuk a szerelő csak akkor javította az autóját, mikor egyik reggel defektet kapott Alisonnal való találkozása után…

A Solloway szülők szembesítik a ténnyel nagylányukat, miszerint rájöttek a titkára – Scotty Lockart volt a gyermeke apja (Noah eddig is tudta, de Helen csak a videót látva jött rá). Elmondják, hogy fel fogják jelenteni Scottyt megrontás miatt, mire Whitney kiakad. És ha már üvölt, nekiugrik a szüleinek is, amiért úgy tűnik kibékültek, pedig anyja korábban azt mondta, hogy apjuk egy szociopata. Kínos. Noah mérgesen elrongyol (csak a hálószobáig), később itt folytatják a téma megrágását anyuval. Szerinte jobb lenne, ha ejtenék az ügyet, és nem jelentenék fel Scottyt. Az asszony erre nem vevő, és közli, ha férje nem áll mellé, hát majd megteszi a feljelentést egyedül – azzal tüntetőleg elvonul a fürdőszobába. Ahonnan pizsiben tér vissza. Noah meglepődik: képes voltál elbújni átöltözéshez? Aham. A férfi töpreng kicsit, és megkérd: menjek el? Maradj, kéri felesége, némileg összezavart hősünk pedig így tesz.

Reggel arra ébrednek, hogy csörög Noah telefonja, aki miután látja, hogy Alison keresi gyorsan kinyomja. Ennyivel nem ússza meg, mert jön egy sms: nálunk van a lányod! Baszki, Whitney az éjjel elszökött Montaukba felcsinálója családjához. Ez igen!

A szülők reggeli közben tájékoztatják többi csemetéjüket arról, hogy elmennek nagylányukért, és egyben kérik Helen anyját, hogy addig vigyázzon a többi gyerekre. Margaret vállalja, de azért azt nem állja meg, hogy jól be ne szóljon vejének, akivel kőkemény verbális csatájuknak Martin vet véget: mi itt jól megleszünk a nagyival, hozzátok vissza a tesót azt’ csá.

Odaérnek a ranch-re, aholis Alison fogadja őket a küszöbön állva azzal, hogy Whitney odabent van az anyósával, Scotty pedig olajra lépett valamerre. Cherry üdvözli a szülőket, közben a szökevény üvölteni kezd, ő ugyanis nem számított az ősök megjelenésére. Az anyós javasolja a tárgyalásos rendezést, de Helen erről hallani sem akar: összenyalábolná a lányát, és indulás. Cherry közben próbál közvetíteni, miszerint ha tudott volna a viszonyról nem engedte volna, és ugye nem hívták a rendőrséget? Még nem. Kéri, hogy ne is tegyék, épp elég nyomorultak így is: múlt hónapban elveszítették a ranch-et, nemsoká hómleszek lesznek; ígéri Scotty jó gyerek lesz, csak ne jelentsék fel. Helen tojik az egészre, ő csak el akar menni a lányával, és nem mellesleg Alison fejezze be Noah bámulását. Erre már Cherry is kiakad, tudja ő, hogy menye és hősünk szeretők voltak, de akkor is kár a sértegetésért és az óbégatásért, mindenki nyugodjon le a picsába! És Whitney menjen haza! Oké, legyen így, anyus és lánya távoznak, Noah pedig egy pillanattal később indulna utánuk.

Ekkor az emeletről lejön Scotty azzal a dumával, hogy „anyu, megszabadultál már Whitneytől?”, mire a láttára Noah pavlovi reflexszel válaszol – na nem nyáladzani, hanem üvölteni kezd, meg verekedni. Kilökdösi az udvarra, ott áll neki püfölni, pillanatok alatt kiüti, aztán fojtogatni kezdi.

Scotty életét egy pisztolylövés menti meg – szerencsére nem hősünk hátsójába, hanem a levegőbe száll, méghozzá Cole fegyveréből, amit aztán rá is fog Noahra. Az leszáll a megtámadottról, farkasszemet néz lyuksógorával, miközben jelentet a ketten bámulják döbbenten a partvonalról: egyik oldalról Helen, a másikról Alison.

Part Two: Alison
Hősnőnk vízparton jógázik (bezony!), majd dolga végeztével besétál egy itteni kajáldába, ahol a napi ebédmenü átvétele után anyjához (!), és annak élettársához (!!) csatlakozik. Mik vannak...! Kedélyesen beszélgetnek, Athena közli, hogy talált egy pasit, aki a lányához illene, ám nem talál pozitív fogadtatásra. A beszélgetésükből az is kiderül, hogy Alison elég régóta velük van itt (egyfajta meditációs központ ez, ahogy elnézem). De most olajra lépne – vissza kell mennie Montaukba, hogy a házával foglalkozzon, aminek nem mellesleg még mindig van egy lakója: a férje, Cole.

Elbúcsúzik anyjától és Dennistől, aztán a következő jelenetben már azt látjuk, hogy megérkezik Montaukba barátnője – Phoebe – házához (emlékszünk, itt voltak együtt többször ő és Noah, míg a ház üres volt). Most nincs szükség házőrzésre, Phoebe ugyanis itthon van, nyakába is ugrik menten, hogy aztán közösen vitassák meg hősnőnk szerelmi ügyeit. Annyi infóval leszünk gazdagabbak, hogy már nem találkozgat Noah-val, és férjéhez sem akar visszamenni, inkább egyedül szeretne lenni.

Másnap reggel barátnője étkezőjében ott találja Mary-Kate-t (sógornőjét), aki Phoebe-hez jött, hogy szörfözzenek. Alison kedvesen kérdezgeti családjáról, válaszolgat is, de egy idő után megunja, és felmorran: elhagytál minket, már nem vagyunk jóban. A lányok indulnának a partra, mire Alison kéri, hogy vigyék el a házához. Sógornőjének rohadtul nem akaródzik a seggét cipelni, de hősnőnk ígéri: most elviszel a házhoz, és nem látsz többet. Oké.

Férje teljesen ledöbben a megjelenésétől, de aztán bemennek a házba, és váltanak pár udvarias szót. Végül Cole nem bírja ki, és felesége orra alá dörgöli, hogy sosem hívta vissza, és nem válaszolt az üzeneteire sem. (Plusz a kirohanásából végre megtudjuk, hogy az asszony négy hónapot volt távol, tehát ennyi telt el az előző rész végi vonatos nagyjelenet óta.)

Alison békülékenyen felajánlja, hogy ha már el akarja adni a házat, hát eladja férjének, végülis mégiscsak benne lakik, a ranch pedig oda. Csakhogy neki nincs semmi lóvéja, így hősnőnk nagy elánnal kijelenti: akkor neked adom. Így legalább lesz valamid, amit szerethetsz. Milyen kedves! Cole szerint ő a feleségét szereti, ám a nő erről hallani sem akar, kettejük dolgát már nem lehet helyrehozni.

A férfi tovább üti a vasat, szerinte mások kapcsolata is túlélte gyermekük elveszítését. Hát, az övék nem fogja. Alison el akarja felejteni férjét, mert – ahogy a szavaiból kiveszem – őt tartja felelősnek a fiuk haláláért. Cole meg a feleségét, amiért nem vitte be Gabrielt a kórházba. Ezt el is vicsorogja, és hozzáteszi, hogy elmegy szörfözni, és mire visszatér a felesége takarodjon el, és soha többé ne is lássa. Ami azért eléggé érdekes, lévén ez az asszony háza.

Minderre nem kerül sor, mert beront Mary-Kate, és kéri, hogy azonnal jöjjenek: Whitney megjelent Cherrynél, valamit kezdeni kell vele. Mikor odaérnek a lány tájékoztatja őket, hogy anyja fel akarja jelenteni Scottyt megrontásért, így azon kezdenek filózni, hogyan tántoríthatnák el ettől. Megbeszélik, hogy az lesz a legjobb, ha Alison hívja fel Noaht, hogy jöjjön ide, akkor tuti eljön, Helen pedig vele tart, így biztosan fognak tudni mindkettejükkel beszélni. Hősnőnk ezt rohadtul nem akarja, de a férje ráparancsol.

A jelenben autószerelőnk átad egy felvételt Jeffrey nyomozónak, amin a megvesztegetése hallható. Baszki, ezek mindezt előre kitervelték!! A rendőr kiadja kollégájának, hogy Noaht mielőbb be kell hozni. Az autószerelő tördeli a kezét: most már nem szólnak az adóhatóságnak, hogy feketén dolgozom? Nem, de a vesztegetésért kapott lóvét vissza kell adnia. Miután a szerelő távozik Jeffries még megnézi az abortuszklinikán készült felvételt, ahogy hősünk megszorongatja Scottyt, és számára már nyilvánvaló: Noah a gyilkos!

Whitney és Alison sörözve várják a Solloway-szülők megérkezését, közben beszélgetnek. A kislány a kellemetlen kérdések nagymestere: mégis miért feküdt le az apámmal, aki túl öreg, míg a férje olyan dögös? Hehh! A szülők érkezése menti meg hősnőnket a választól, gyorsan kirongyol ajtót nyitni. Helen kukoricázás nélkül a tárgyra tér: hol a lányom? Odabent, viszont hazamenni azt nem akar. Márpedig fog, így a riposzt, azzal beüget, míg a hátramaradó egykori szeretők egy pillanatig meredten bámulják egymást.

Szülei győzködik Whitneyt, hogy indulás, ám ő nem akar. Mikor Noah rámorran Cole felemeli a hangját, hogy ne beszéljen így a lányával. Ebből irdatlan szájkaraté kerekedik a lyuksógorok között kölcsönös sértegetéssel, majd Cole váratlanul előveszi fegyverét.

Ráfogja a Solloway családra, mire apu lánya elé ugrik, majd a két nő karolja át egymást. Közben a felszarvazott férj a sérelmeit emlegeti, miszerint egy négy gyerekes családapa kihasználta a gyerekét nemrég elvesztő feleségét és elcsábította. Erre nincs igazán mit felelni, ezért Alison lép közbe, és kezd könyörögni, hogy inkább őt lője le, mire „oké” a válasz.

De nem húzza meg a ravaszt, hanem maga felé fordítja a stukit, hogy így büntesse csalfa feleségét. Alison Gabriel emlékével jön elő, hogy legalább elhunyt kisfia miatt éljen tovább, és ez végül hat, Cole leteszi a fegyvert, és elkullog. Helen és Whitney gyorsított ütemben távozik, ám Noah – felesége gyilkos pillantásától kísérve – hátramarad, és átöleli egykori szeretőjét.

A jelenben zárjuk az évadot, hősnőnk egy nagymenő lakás egyik szobájából lép ki azzal, hogy a gyermek elaludt – és ekkor leesik az állam: nem más ücsörög a kanapén, mint Noah, baszki! Szóval az egykori szeretők most már együtt vannak és családot alapítottak?? Mi a manó! A férfi elmondja, hogy másnap a könyvéből készülő film főszereplőjével vacsorázik, Alison odáig van meg vissza.

Kopognak, az asszony nyit ajtót, a küszöbön pedig Jeffries nyomozó áll két járőrrel. Belépnek és megbilincselik hősünket, miközben felsorolják a jogait. Alison csak annyit mond: „kihúzlak ebből, higgy nekem”, aztán a férfit elvezetik...

Folytatás a következő évadban!